Sorozatunkban a veszprémi polgármesterjelölteket mutatjuk be. Ezen a héten városunk gazdaságával kapcsolatos kérdéseinket tettük fel Molnár Ernőnek, Hartmann Ferencnek és Porga Gyulának.
Molnár Ernő, a Lokálpatrióták polgármesterjelöltje
– Mely sarokpontokra épül az ön gazdasági stratégiája?
– Mivel mi veszprémi lokálpatrióták, és nem politikai párt vagyunk, a választási programunk a lokálpatriotizmus alapgondolatából indul, miszerint megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel kezeljük a veszprémieket. Erre a gondolatra épül programunk, amelynek jelmondata: Veszprém legyen a veszprémieké! Konkrétan valamennyi veszprémi lakost a városban az élet minden egyes területén előnybe akarjuk juttatni a nem veszprémiekkel szemben.
Fejlődési lehetőségek…
2006-os választási ciklus végén, a 2010-es választási ciklus elején eldöntötte a régi-új önkormányzat, hogy építünk a városnak egy sportcsarnokot, saját erőből, állami támogatás nélkül. Nos, a közel 6 milliárdos költségvetésű Arénára felvett hitel a napjainkig meghatározza a város fejlődési lehetőségeit. Ez a kölcsön elindította a máig tartó, és egyre gyarapodó városi hitelspirált. Napjaink kusza gazdasági viszonyai mellett, és a fennálló hitelállomány miatt nem sok realitása van a gazdasági csoda várásának.
Figyelembe kell venni a realitásokat…
A város hiteltartozása 8 milliárd forint fölött van. Veszprém működési, üzemeltetési költségvetése tulajdonképpen 15 milliárd forint (a rajtunk átfolyó projektek nélkül). Az tudható, hogy a befolyó összeg belátható időn belül nem emelkedik, az állandó költségvetési kiadásunk pedig nő, mert csak hitelből tudunk működni. Itt nincs kiút. Nem ígérgetni kell, hanem kénytelenek leszünk meghúzni a gatyamadzagot, és mint a családoknál, a realitások figyelembevételével kell gazdálkodni. Muszáj tudomásul venni, hogy ezeket a pénzeket valamikor valamire már elköltöttük. Kényszerpályán vagyunk.
A sorsunk a kezünkben van…
Minden veszprémi polgár a maga sorsának a kovácsa – annak, hogy miként alakul az élete, elsősorban ő a meghatározója. Tudom, ez nem népszerű elképzelés, de a szocializmust – amikor gondoskodott rólunk az állam – felejtsük el. Ha ezt a helyzetet a mai generáció nem is tudja felfogni, törekedjünk arra, hogy az unokáink ebben a szellemben nőjenek fel. Mert különben itt nem lesz kiút.
– Tehát milyen lehetőséget lát az adósságállomány kezelésére?
– Meg kell húzni a nadrágszíjat. Rá kell ébrednünk a beszűkült lehetőségekre, és ennek megfelelően kell eljárni. A nagypolitika csökkentette az önkormányzati képviselők létszámát, de ez csak csepp a tengerben. Ezen kívül még nagyon sok csepp kellene a tengerbe, de ez csupán áldozatok árán lehetséges. Nem árulok zsákbamacskát: nem vár semmi jó dolog a városokra. Azokat a pénzeket, amelyeket valamikor számolatlanul elköltöttünk – jó vagy rossz dolgokra –, vissza kell fizetnünk.
– Az ön számára mit jelent a vállalkozásbarát önkormányzat?
– Mindenképpen szeretnénk megoldani, hogy a helyben zajló munkák elvégzésénél a helyi vállalkozók előnyben részesüljenek. Azokat a fejlesztéseket és tendereket, amelyeket kiadunk, a veszprémiek jobban ismerik, mint mondjuk egy szekszárdi vállalkozó. Olyannak kell lenniük a kiírásoknak, hogy a veszprémiek olcsóbban és előnyösebben tudják elvégezni a feladatokat, mint mások. Emellett a veszprémi vállalkozókat is meg kell győzni, hogy jobban figyeljenek oda a helyi pályázatokra, működjenek együtt, mert csak akkor ér valamit az önkormányzati segítség, ha a két csapat együttműködik.
– Mit tehet az önkormányzat a fiatalok helyben maradásáért?
– Mint minden magyar város, Veszprém is kezd elöregedni. Több mint 16 000 nyugdíjas él a településünkön. Nos, a fiatalok számára a Lokálpatriótáknak plusz ígéretük nincs. Az ajánlatunk, hogy vegyék tudomásul a realitásokat, és így próbálják felépíteni az életüket. Nem ígérünk semmit, mert nem tudnánk teljesíteni.
– Veszprém szerepe a régióban, a megyében?
– A Közép-dunántúli Régióban gazdaságilag, iparilag Székesfehérvár a legerősebb város. Nekünk a saját lehetőségeinket kellene kihasználni, azaz a turisztikában rejlő reális esélyeket. Hangsúlyozom a reális kifejezést, mert nem Dubniczay-házban és „Kertek és kolostorokban” kell gondolkodnunk elsősorban, hiszen a hozzánk látogató turisták 80 %-a az állatkert kedvéért jön Veszprémbe. Ne legyünk álszentek! Elsősorban azt fejlesszük, ami a városnak bevételt hoz! A Dubniczay-ház a villanyszámláját sem tudja kifizetni a bevételéből. A „Kertek és kolostorok” évi fenntartása 100 millió forint lesz, a bevétel pedig nulla. A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark legalább el tudja tartani magát, és nagyon szép bevételekkel rendelkezik. Az állatkerttel lehet idecsalogatni a turistákat, és én Veszprémben ezen kívül más ilyen nagymérvű turisztikai lehetőséget nem látok a közeljövőben.
Tudásközpont…
Veszprém életében fontos az egyetem, és mellette számos általános és középiskola működik nálunk – azaz Veszprém iskolaváros. Ez azt is jelenti, hogy a város költségvetésének tetemes részét az alap- és középfokú oktatásra költjük. Minden diák fejkvótájának 60%-át a város helyi adóbevételéből fedezzük, például összesen 1 milliárd 40 millió forint adót költünk a nem veszprémi (bejáró) általános- és középiskolásokra. Iskolaváros vagyunk, tudásközponttá akarunk válni, ami anyagi javakkal fog járni valamikor. Olyan lehetőségeket kellene megragadni, amelyek gazdaságosak, és munkát adnak az embereknek. Viszont a magyar gazdasági helyzetben erre kevés esélyünk van. Labilis minden, blöffölhetünk a reptérrel, és reménykedhetünk, hogy lesz kiút. Jól hangzik, hogy az egyetemre kell építenünk, a távlati jövőbe tekintve, de az egyetemen ma olyan túlképzés folyik, hogy nagyszámú végzős nem talál munkát magának, konkrétan semmire nem tudnak menni. Az egyetem a városban van, ám a város mindennapi életében nem tölti be azt a szerepet, amit a veszprémiek talán joggal várnának el.
A Lokálpatrióták mindezek ellenére hisznek a város megújulásában, a mostani hullámvölgyből való kilábalásban. Továbbra is mindent megtesznek azért, hogy ez mihamarabb bekövetkezzen – és Veszprém (újra) a veszprémieké legyen!
