Múlt hét csütörtökön egy nagyon fontos nap történt a családom életében, ugyanis a nagyobbik fiam, elkezdte az iskolát. Az első két napon még játékosabb foglalkozásaik voltak, ami nagyon tetszett neki, a héten pedig már tanultak is, de még mindig szívesen megy.
Fazekas Nándor
Amire szintén büszke vagyok, hogy a kislegény Éles József kézilabda iskolájában kimagasló teljesítményt nyújt a saját korosztályban. Velem ellentétben Gergő mindenképpen a mezőnyben szeretne szerepelni. Heti három edzésük van, így az ő „kísérgetése” is a mindennapi feladataim része, ami természetesen nagyon kedves elfoglaltságom. Józsiék egyébként felkértek, hogy segítsem a munkájukat, így a jövőben én is fogok kapusedzéseket tartani náluk, amit örömmel vállaltam.
A kisebbik fiam jelenleg középsős, neki még két éve van az iskoláig, ő egyelőre még kicsi ahhoz, hogy edzésekre vigyük, a bátyjával azonban nagyon szépen eljátszanak itthon. Ötéves korától azonban ő is biztosan elkezdi a kézit. Már most látszik, hogy nagyon tetszik neki ez a játék. A harmadik csemetét pedig karácsonyra várjuk…
Pénteken a hétvégi füredi tornára készültünk. Az előző naplómban írt betegség ekkor még nem ment át rajtam teljesen, de mindenképpen szerettem volna védeni, így vállaltam a játékot. A szombati elődöntőben jó meccsen vertük a rivális Szegedet. Úgy érzem, hogy ez a találkozó is jól szolgálta a fejlődésünket.
Az összecsapást követően a Pál Csárda tulajdonosa – az elmúlt évek hagyományainak megfelelően – családostól vendégül látta a csapatot. Remek kiszolgálásban volt részünk, így egy nagyon finom vacsora után várhattuk a vasárnapi döntőt.
Másnap a Szeged könnyedén lemosta az oroszokat a broznmeccsen, s mi is sima győzelmet arattunk a Zágráb ellen. Úgy vélem, hogy ekkor mindkét magyar csapatnak nagyon összejött minden, mert megítélésem szerint a négy együttes között ekkora különbség nincsen. Összességében elmondható, hogy nagyon jó felkészülési meccseket játszottunk az októberi Bajnokok Ligája meccsek előtt.
A horvátok elleni döntőn sajnos megsérültem, s azóta sem tudok edzeni. Kiugrott a középső ujjam, s a mellette lévő is megzúzódott. A nagy hév és adrenalin szint „segítségével” – miután bekötötték a kezemet –, végig tudtam játszani a mérkőzést, a végére azonban csúnyán bedagadt a testrész. Másnapra pedig már mozgatni sem nagyon tudtam…
A hétfői napot megkaptuk pihenésre, s kedden kezdtük el a felkészülést a bajnokságra, hiszen pénteken már Pestszentlőrincen fogunk pályára lépni. Kedden és szerdán napi két edzéssel készülünk, holnap pedig egy gyakorlásunk lesz. A már említett sérülés miatt sajnos egyelőre nem tudok kapuba állni, hiszen a labdát sem tudom megfogni. Jelenleg azon dolgoznak a fizikoterapeuták és a gyúrók, hogy az ujjaimban lévő vérömlenyt kimasszírozzák. Így egyelőre kétséges, hogy pénteken tudom-e vállalni a játékot. A PLER elleni meccsen is oda kell figyelnünk, hiszen innentől már minden alkalmat ki kell használnunk a BL-re való felkészüléshez.
A Magyar Kézilabda Szövetség kedden a fővárosi Syma-csarnokban közös ebédet szervezett a női, a férfi és a strandkézilabda válogatott tagjainak, hiszen utóbbiek ezüstérmet szereztek a vb-n Törökországban, a hölgyek kijutottak a decemberi Eb-re, mi pedig a januári vb-re. Veszprémből népes csapattal utaztunk fel, a jó hangulatú ebédet követően pedig lehetőségünk volt kötetlenül beszélgetni a sporttársakkal.
Fazekas Nándor
