Az egykori óvodavezető nyugdíjasok 1956-ban egy közösséget hoztak létre a székesfehérvári óvónőképzőben. Az 50. évfordulójukon megbeszélték, hogy onnantól évente fognak találkozni, mindig más városban.
Idén a választás Veszprémre esett, ahol Németh Béláné Éva - aki a Dózsavárosi óvodának volt a vezetője - kalauzolta a társait. Elkelt a segítség, volt, aki kocsival, volt ki gyalog jött, így Éva segített eligazodni a városban, és a városházán is. Fotóinkon szerepelnek férfiak is, akik nem óvóbácsik természetesen, hanem férjek, illetve azoknak a hozzátartozói, akik már nincsenek közöttünk.
- Nem ajándékokkal kell szeretni, hanem odafigyeléssel. Nem szabad megengedni, hogy a pénzhajhászás, vagy a kedvenc sorozatunk legyen az első –mondta a polgármester, majd a sorok közül egy nyugdíjas hölgy, aki Székesfehérvárról érkezett, elkezdte dicsérni a Kossuth termet. Egy másik hölgy az egyetemről kezdett el beszélni, szerinte kifejezetten jó, hogy a Pannon Egyetemen ennyi szak van, széles a paletta, mire Debreczenyi János beszélt a város és a Pannon Egyetem jó kapcsolatáról.
Az első sorban ülő nyugdíjas hölgy, egy szemmel láthatóan régi levelet nyújtott át a polgármesternek és megkérte olvassa fel. Két veszprémi óvónő írta, a városba gyakorlatra érkező óvónőknek, 1955. június 15-én. Akkor még 150 forintba került egy szoba, és a vasárnapi étkezést maguknak kellett megoldaniuk – derül ki az amúgy kedves hangvételű levélből.
Czaun János alpolgármester is köszöntötte a jelenlevőket. – El kellett döntenem, hogy tanítok, vagy családot alapítok, mert a tanári fizetésből nem tudtam volna családot alapítani – mondta, amire megértő hümmögések, és egyetértő megjegyzések érkeztek az egybegyűltek felől. Az alpolgármester a városról és az oktatásról beszélt. Fiatalnak minősítette a várost, mert 62 ezer lakosa van, 12ezer óvodás, általános- és középiskolás, és 6 ezer egyetemista él itt.
A köszöntéseket kötetlen beszélgetés követte, illetve egy fogadás a városháza egyik termében. Legközelebb jövőre, Székesfehérváron találkoznak.
