A temetkezési szolgáltatások körül az egyik közgyűlés idején pattant ki a vita, mikor is a város öt legnagyobb temetkezési szolgáltatója közös „monopolveszélyt” kiáltott, miután bejelentették, hogy a VKSZ Zrt. is elindítja kegyeleti szolgáltatását. Nem is csoda, hiszen új szereplő jelent meg a piacon, méghozzá nem is akárki. De mi az, ami állítólag kiváltságos helyzetbe hozná a temetkezési vállalkozókkal szemben? Valamint mennyibe is kerül egy temetés ma, Veszprémben?
Hol itt a monopólium?
- Új szolgáltatást indítottunk, de ezzel nem teremtünk monopolhelyzetet – tisztázza a legelején a kérdést Horváth Zoltán, a városgazdálkodási igazgatója – a vállalkozók aggodalma a temetőrendelet tervezett módosítása kapcsán alakult ki. Azt állítják, semmi kifogásuk az új szolgáltatás beindítása ellen, hisz mindenkinek joga vállalkozni, mégis aggodalmaskodnak. Tény, hogy mi olcsóbbak vagyunk – szögezi le az igazgató.
Horváth Zoltán
- Az ország több megyeszékhelyén bizonyos szolgáltatások a temető üzemeltetőjének a jogkörébe tartozhat. Az elhunyt hűtéséről, a temetőn belül az erre a célra rendszeresített járművel való szállításról, hamvak szórásáról, első sírhely megnyitásáról és a behantolásról van szó. A behantolást és a szállítást nálunk a vállalkozók intézhetik – utóbbit azzal a feltétellel, ha a jármű megfelel az előírásoknak - kapcsolódik be a beszélgetésbe Tóth János, a VKSZ Zrt. Temetőgondnokságának üzemvezetője:
Legfeljebb olcsóbbak leszünk
- Az öt vállalkozó, aki most tiltakozik, egy forinttal sem járul hozzá a nyolc temető fenntartásához, hisz amit a törvény alapján nekik kellene kifizetniük, azt tovább hárítják az ügyfelekre.
- A közgyűlésen az is felmerült, hogy a szolgáltatások díját kellene felülvizsgálni - magyarázza Horváth Zoltán. – Most 31 ezer forint a temetői létesítmények használati díja. Ebből a bevételből tartja fenn a közüzemi szolgáltató a város összes temetőjét (fűnyírás, útkarbantartás, hulladék-elszállítás, ravatalozók stb.) Miközben a vállalkozók úgy vélik, hogy ezt a díjat csupán a ravatalozók használatáért fizetik. Felül fogjuk ezt a kérdést vizsgálni, de jó tudni, hogy horribilis költségeink vannak, csak az éves szemétszállítási díj 22 millió forint.
- Induláskor az önkormányzatnak két elvárása volt: az első és legfontosabb, hogy az árképzésünkön keresztül Veszprém lakossága érezze, ez a vállalkozás az ő érdekükben indul. Árleszorító hatással kell lennünk a piacra, amit az emberek a zsebükön érezhetnek. A második pedig az, hogy a VKSZ Zrt. az egyéb szolgáltatásaiknak megfelelő minőséget nyújtsa – magyarázza Tóth János. Azután rámutat egy döbbenetes körülményre:
Tóth János
- Ismereteink szerint a vállalkozók jóval nagyobb haszonkulccsal dolgoznak mint mi, nekünk a tisztességes haszon, az alacsonyabb árrés is megéri. – mondja. - A közgyűlésen a vállalkozók megpengették a lírai húrokat, hogy a VKSZ Zrt. monopolhelyzetben kerülése megszünteti a lakosság választási lehetőségét. Ez nem igaz.
Határ a csillagos ég
- A Zrt. tulajdonosa majdnem 100 százalékban az önkormányzat, ha van olyan vállalkozás a városban, amire hatással van a városvezetés, akkor az, mi vagyunk. Ha mi az árképzésünkkel rossz irányba indulunk, egyből az orrunkra koppinthatnak. Még egy fontos tényezőre hívnám fel a figyelmet – részletezi a temetőgondnokság vezetője a helyzetet – a vállalkozók a környékbeli településeken is végeznek temetéseket. Mi csak a saját fenntartású temetőinkben dolgozunk. Persze ha rendelést kapunk, nem mondunk rá nemet. Leszögezném, hogy a szolgáltatásból beérkezett nyereséget a temetőink fenntartására, bővítésére és fejlesztésére fordítjuk.
- Az alapkérdésre visszatérve, azaz arra, hogy mennyibe kerül ma egy temetés – fűzi hozzá Horváth Zoltán – csak annyit tudok mondani, hogy ez a szolgáltatás szabadáras és számos dolog befolyásolja. Százezertől akár millió forintokig, ha valaki olyan egyedi szertartást kér. Nálunk vezérigazgató rendeletben vannak megszabva az árak és mindent összegezve: mi olcsóbbak vagyunk.
A testület nem fogadta el a rendeletmódosítást. Az ügyben érintett vállalkozók szívósak. Ha kell az alkotmánybíróságig is elmennek, mondják.
Szakszerűtlenül járt el a hivatal?
Szurgyi Barnabás, a Kegyelet 2000 Kft. igazgatója az 1993. évi temetőtörvényre hivatkozik, amely határozottan elkülöníti a temetőt üzemeltető és a temetőben szolgáltatást végző cégek tevékenységét, mert úgymond a kettő nem mosható össze, bár most úgy tűnik, ez a tendencia. Az a véleménye, hogy a hivatal szakszerűtlenül fogott hozzá a rendeletmódosításhoz.
Életkép a Dózsavárosi temetőből
- Nem azt mondjuk, hogy nem léphet a piacra új szolgáltató, csak ne legyen jogtalan előnye.
Jogos az aggodalmunk, hogy a rendeletmódosítással az önkormányzat tisztességtelen előnyhöz juttatja a saját cégüket. Az üzemeltető kötelezővé tette egy sor szolgáltatásigénybe vételét, a temetői eszközök használatát is. Az épülethasználati díj 40 ezer forint körül alakul, ott is, ahol épület sincs, vagy épp használhatatlan. Amennyiben mondjuk 600 temetést történik évente, az már 24 millió forint kiadást jelent számunka, és hol van még a többi.
A lakosság bánja
- Speciális szakma a miénk. Nem túl szerencsés, ha egy konkurens cég benn van a temetőben - mondja Szurgyi, aki nagyon is jól tudja mit állít, ugyanis 1997-ig az általa vezetett cég üzemeltette a veszprémi városi temetőket, és állítja, éppen emiatt, költöztette ki az ügyfélfogadó irodát és a bemutatótermet a temető területéről. - Ezt várnánk el a VKSZ Zrt.-től is, miközben a közüzemi vállalat munkatársai úgy lépnek fel, mintha ők lennének a tulajdonosok. A lakosság látja kárát, ha a temetőgondnokság a legkülönbözőbb díjakat szabja – hűtés, épülethasználat, ravatalozó használata – mert a vállalkozó kénytelen tovább hárítani az ügyfelekre. A most épülő hamvszóró parcella kiépítése is a veszprémiek pénzéből történik, a használatát meg majd fizetjük.
Illusztráció
Oda a piaci versengés
Wágner László, a Wágner és Társa Kegyelet Temetkezési Kft. igazgatója visszakanyarodott a privatizációt követő időszakra, ekkor jött létre több mai cég és ekkoriban szűnt meg a megyei temetkezési vállalat.
- Kialakult egy viszonylag tiszta és rendezett piac, mindenki ki tudta hasítani a tortából a maga részét. A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor elkezdték a különböző részegységekből felépíteni a VKSZ Zrt.-t. – mondja Wágner, akinek becslése szerint a temetőfenntartás költsége úgy 50 millió körül alakul, amit részben a költségvetés részben közüzemi vállalat a saját bevételből finanszíroz. Utóbbi növelését szolgálja a temetkezési szolgáltatások bevezetése, véli.
- Nem örültünk ennek, hisz ők is a közös tortából akarnak majd egy darabot, s joguk is van rá, bárki vállalkozhat. Csakhogy a jogszabályok szerint a két szolgáltatás – temetőfenntartás és temetkezés – két külön tevékenység. Nem lehet összemosni a cégeket és az embereket, neki épp olyan feltételekkel kell indulniuk, mint mindenki másnak. Erre találták ki, az önkormányzat rendelet felülvizsgálatát, amivel felülírják a 2000. évi temetőrendeletet. Egy temetőüzemeltetési szerződésbe próbálták – testületi döntéssel – a monopoljogaikat beépíteni – magyarázza Wágner László.
Wágner: Igenis monopolhelyzet
Se vége se hossza a kifogásoknak, a vállalkozók szerint nekik csak a konc marad. Mert a közüzemi cég autóját kell használnunk, a sírásást is a közüzemiek végeznék.
- A rendelet helyzetbe hozza őket, mert az ügyfél nálunk nem tud mindent elintézni, a VKSZ-nél igen, és mivel nem akar százfelé menni, inkábba őket választja – következtet logikusan Wágner. - Igazából az a monopolhelyzet, hogy ott helyben meg tud rendelni mindent. Emiatt én úgy vélem, nem valósul meg a szolgáltatói verseny – szögezi le és úgy véli, a VKSZ-nek nem áll jogában megszabni, hogy csak az ő autójukat használhatjuk. A temetőtörvény szerint temetőn belül akár lovas fogattal is lehet elhunytat szállítani. Továbbá eddig a hat temetőben, egy időben annyi temetést lehetett végezni, amekkora kapacitása a vállalkozónak volt. Most majd a temetőgondnoksághoz kell igazodnunk.
Disznóság!
- Akárhogy is nézem, kihúzzák a lábunk alól a talajt. Nem hagyjuk magunkat, ha kell az alkotmánybíróságig is elmegyünk. Nem lehet a lakosságot ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozni! Rengeteg példa van a gazdaságban, hogy a „mi olcsóbbak vagyunk” felkiáltással és monopolhelyzettel kiszorítják a vállalkozókat, majd kis idő múlva jóval magasabbra emelik az áraikat, hisz onnantól egyedül van a piacon. A nagyvállalat önkormányzati támogatással könnyen lenyeli a veszteséget, amíg a többiek elbuknak. Ez disznóság!
