A szorongás tünetei – amikor a test jelez
A szorongás soha nem „csak fejben” történik, mindig testi tünetekkel is együtt jár. A leggyakoribbak:
- Szívdobogásérzés (mintha kiugrana a mellkasból)
- Légszomj, kapkodó légzés
- Izzadás, remegés
- Gyomor- és bélpanaszok (hasmenés, hányinger, hányás)
- Szédülés, bizonytalanságérzés
- Fejfájás, izomfeszülés
Lelki szinten pedig állandó nyugtalanság, aggódás, koncentrációs nehézségek, alvászavarok jelenhetnek meg. A szorongásos ember gyakran úgy érzi, „mindjárt történik valami rossz”, de azt sem tudja pontosan megfogalmazni, mitől fél.
Mi történik a pánikroham alatt?
A pánikroham a szorongás legdrámaibb formája. Hirtelen tör ránk, percek alatt éri el a csúcspontját, és olyan testi tünetekkel jár, hogy az ember sokszor azt hiszi, szívrohama van. Gyakoriak a következők:
- heves szívdobogás, mellkasi fájdalom,
- fulladásérzés, torokszorítás,
- hidegrázás, zsibbadás, bizsergés,
- szédülés, derealizáció (olyan érzés, mintha a külvilág „álomszerűvé” válna),
- halálfélelem vagy az érzés, hogy „megőrülök”.
Ezek az élmények rendkívül ijesztőek, és bár a roham valójában nem veszélyes az egészségre, az érintett szinte mindig úgy érzi, hogy azonnali orvosi beavatkozásra van szüksége.
Mikor beszélünk pánikbetegségről?
Egy-egy pánikroham még nem jelent pánikbetegséget. A diagnózis akkor állítható fel, ha a rohamok rendszeresen visszatérnek, és az illető emiatt állandó félelemben él. Gyakran kialakul a „félelem a félelemtől”: az ember attól retteg, hogy mikor jön a következő roham. Ennek következménye az elkerülő magatartás: nem merünk tömegközlekedni, egyedül maradni, utazni vagy akár boltba menni. A mindennapi élet fokozatosan beszűkül, ami önmagában tovább növeli a szorongást.
Miért alakul ki?
A pánikbetegség hátterében biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők együttese áll. Genetikai hajlam is szerepet játszhat, hiszen gyakran családon belül halmozódik. A stressz, a traumatikus élmények, a feldolgozatlan érzelmek szintén rizikófaktorok. Az idegrendszer biokémiája – például a szerotonin és noradrenalin szabályozási zavara – is hozzájárulhat.
Mi a teendő pánikroham esetén?
A roham hevében a legfontosabb, hogy ne küzdjünk ellene. A tapasztalatok szerint, ha valaki próbálja „elnyomni”, az csak fokozza a félelmet. Ehelyett segíthet:
- Tudatos légzés: lassú, mély hasi légzés, a kilégzés hosszabb legyen, mint a belégzés.
- Fókuszváltás: próbáljunk a környezetre koncentrálni – megszámolni tárgyakat, érzékelni színeket, hangokat.
- Emlékeztető mondat: „Ez csak pánikroham, nem fogok meghalni, pár perc és elmúlik.”
Hogyan kezelhető a pánikbetegség?
A jó hír, hogy a pánikbetegség kezelhető állapot. A pszichoterápia, elsősorban a kognitív viselkedésterápia (CBT), rendkívül hatékony: segít felismerni és átírni a torzult gondolatokat, valamint fokozatosan megszelídíteni a félelemkeltő helyzeteket. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelés (szorongásoldók, antidepresszánsok) is indokolt lehet, de ez mindig szakorvosi döntés.
A mindennapokban is sokat segíthet:
- rendszeres testmozgás (futás, jóga, úszás – mind csökkentik a stresszhormonokat),
- egészséges alvás (a kialvatlanság fokozza a rohamkészséget),
- koffein és alkohol kerülése,
- relaxációs technikák beépítése a napba (meditáció, légzőgyakorlatok, mindfulness).
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha a szorongás vagy pánikroham visszatérően akadályozza a hétköznapi életet, ha nem merünk dolgozni, utazni, társaságba menni, vagy ha állandó félelemben élünk, akkor elengedhetetlen pszichológus vagy pszichiáter felkeresése.
Egy hétköznapi történet – „a metrón történt”
Képzeljünk el egy fiatal nőt, aki reggel munkába igyekszik. A metrón hirtelen úgy érzi, nem kap levegőt, szíve vadul ver, szédülni kezd. Azt hiszi, szívinfarktusa van, segítséget kér, majd a roham pár perc múlva alábbhagy. Orvoshoz kerül, de szervi eltérés nincs. Ezután azonban hetekig retteg a metrótól, inkább kerülővel busszal jár, később már a bevásárlástól is szorong. Ez klasszikus példája annak, hogyan vezethet egy első roham a pánikbetegség kialakulásához.
A szorongás és a pánikbetegség komoly, de kezelhető állapot. A legfontosabb üzenet: nem kell vele egyedül küzdeni. A szakemberek és a modern terápiák segítségével visszaszerezhető a kontroll, és újra teljes élet élhető – félelem nélkül.
