Izgalom
lesz úrrá az emberen, ha belép a régi tévék és rádiók birodalmába a
balatonfüredi Jókai Mór utcai üzlet- és szolgáltatóház kis múzeumába, ahol a
szomszédos kis szerviz tulajdonosa, szerelője, ezermestere, Horváth László fogadja a betérő
vendéget. Addig a frontot az alkalmanként be-betérő "mester", egykori "gelkás" kollága, Rácz István tartja.
A két, parányi helyiség lakás érzetét is kelti: két fotel, asztalka, csipke vázaalátét, öreg írógép, s egy gramafon tűkkel, nagyapáink hanglemezeivel.
A falak mentén polcok futnak egymás felett, egy részük a tévéket, másikuk a rádiókat hordozza.
Horváth úr, aki két fiával egy kft.-t vezet, öregurasan jár-kel birodalmában, s büszkén mutatja a magyar rádióipar egykor kül- és belhonban értékes (és ami a fontos: megbízható) darabjait. Három éve gyűjt, s első darabja egy csodaszép állapotú 1936-os Orion rádió volt. A televízióra 20 évet kellett várni, s bizony nagy talány, kik is vehettek a forradalom évében ilyen készüléket…
Közben szót ejtünk a szakmáról is, az utánpótlásról, a képzésről. Horváth úr szerint haldoklik a szakma. Ma már egyszerűbb és olcsóbb új készüléket venni, mint megcsináltatni az elromlottat. Persze a régiek kivételek. Egyrészt azért, mert gyűjteményének csaknem valamennyi darabja működőképes, másrészt azért, mert kettő-háromból csak össze lehet hozni egyet. Igaz, ma már nem az ócskapiacokról szerzi be a tévéket, rádiókat, hanem a készségesen felajánlott padlásokról, pincékből. A közeli szívkórház betegei, de még a külföldiek is adnak tippeket, címeket, hol is kallódik egy félmázsás tévé, egy megrokkant rádió. Az elődökről elismerően szól a gazda: jók voltak gyártmányaik, megbízhatóan szolgálták a vevőket, persze a típushibák azért adtak munkát a tévészerelőknek.
A gyűjtemény ma 120 televíziót és rádiót számlál, de a tulajdonos legalább ugyanennyit tudna kiállítani, ha lenne helye. Pedig lenne mit! Van még működő detektoros rádiója, meg számtalan apró csodája.
