Legelső edzői el akarták tanácsolni az úszósportoktól. Na, nem azért, mert ügyetlen lett volna a medencében, valójában addig el sem jutott, hiszen félt beleugrani a mélyvízbe. Amikor mégis legyőzte a félelmét, nagyon hamar lehagyta tempójával a sokkal tapasztaltabb társait is. Így kezdődött Gyurta Dániel története, ami után aztán eljutott két olimpiai éremig, amelyek közül az egyik a legfényesebb színben, aranyban ragyog.
„Imádtam a klór illatát.” – Mondta, amikor Csík Richárd, az MCC veszprémi képzési központjának vezetője faggatta a kezdeti évekről, amire sok sportoló úgy emlékszik vissza, mint a lemondások és a felnőttek állóképességét is próbára tevő időszakra. Ő viszont szerette az uszodák közegét, az edzéseket, a versenyeket és az edzéseket is, amikben a magyarok sikerének a titka rejlik, de erről majd kicsit később.
Alig volt tizenöt éves, amikor 2004-ben, Athénban meglepetésre felállhatott a dobogó második fokára a 200 méteres mellúszás döntője után. Persze lehetne az átlagon felüli tehetség első megmutatkozásával is magyarázni ezt az eredményt, de Gyurta Dániel több, mint húsz év távlatából már egy sokkal összetettebb magyarázatot adott az akkori úszására, úgy, mintha az tegnap lett volna.
Viszont, hogy ezt megértsük, előbb bele kell látni abba a lelki állapotba is, amit egy olimpia idéz elő bármelyik sportolóban. Hiszen egy ilyen világversenyt össze sem lehet hasonlítani még egy világbajnoksággal sem. Azt, amikor ennyi különböző sportág legjobbjai vannak egy helyen, ugyanazért a célért küzdve. Legbelül pedig mindegyikük tudja, hogy csak egy lehetőségük van. Ha hibáznak, a következő héten nem rendeznek újabb fordulót, ahol majd lehet javítani, arra négy évet kell várni. Statisztikák bizonyítják, hogy a sportolók 66 százaléka nem az olimpián éri el élete eredményét, főleg azok, akiknek teljesítményét nem pontokban vagy megnyert tusokban mérik, hanem a stopperóra századmásodperceivel.
Gyurta Dánielre saját elmondása szerint ez a megnövekedett nyomás az ő esetében nem terhet tett rá, hanem rejtett energiákat szabadított fel benne, amivel sikerült megúsznia az ezüstérmes időt.
2012-ben pedig már felért a csúcsra is, ugyancsak 200 méteres mellúszásban. Ehhez viszont hosszú és nehéz út vezetett, hiszen az athéni eredmények után jelentősen visszaesett a teljesítménye. Amíg arra a világversenyre a világranglista huszonharmadikjaként érkezett meg, az olimpiát követően visszaesett és már csak a nyolcvanadik volt. Ő viszont nem alternatív utakon próbált meg visszajutni a világ élvonalába, hanem a legegyszerűbb módon, ami egy sportolónál szóba jöhet: még keményebb edzésekkel.
Magyarként nem is választhatott volna jobb utat, hiszen, ahogy ő fogalmazott – nem pejoratív módon – bennünk van a szittyaság, könnyen meg tudunk keményedni és ez kifizetődő a medencében is. Széchy Tamás a nyolcvanas években például olyan edzéseket vezényelt, ahol az úszóira pólót és nadrágot adott, hogy abban teljesítsék a távokat. Egykori tanítványa, a későbbi olimpiai bronzérmes úszó, Hargitay András azt mondta, amikor eljött a verseny napja és már csak úszódresszben kellett vízbe ugrani, olyan érzése volt, mintha repülne, idézte fel Gyurta Dániel a beszélgetés során.
Ezen kívül az úszósport különböző edzésmódszereiről is számos olyan kulisszatitkot árult el, amelyek soha nem kerülnének be egy olimpiai közvetítésbe. Ilyen volt az is, amikor Japánban azt látta, vannak olyan uszodák, ahol az edző egy gombnyomásra hatalmas szívóberendezésekkel ki tudja szívni a levegőt a medencetérből, hogy egy ilyen, oxigénhiányos közegben készítse fel sportolóit a sokkal könnyebb körülmények közt zajló versenyre. Magyarországon, de még a környéken sincsenek hasonló technológiák, ezért ők elkezdték keresni az olyan uszodákat, amik bőven 3000 méter feletti magasságban épültek, hogy hasonló, de természetes körülmények között készüljenek, jóval keményebben, mint mások. Gyurta Dániel felidézett egy konkrét esetet is, amikor egy ilyen edzőtáborban ő mindenki előtt fél órával már a medencében volt, és amikor a többi nemzet sportolója végzett, ő még mindig a távokat teljesítette. Akkor nevettek rajta, az ezt követő versenyen viszont már neki szólt a magyar himnusz.
A sikerek ellenére, vagy éppen pont ezek miatt Gyurta Dániel a veszprémi MCC-s beszélgetés során is bizonyította, hogy hogyan kell két lábbal a földön maradni, példaképként viselkedni. Ezt erősítette az is, amikor érmeket érő úszásainál megemlítette, hogy részben a szerencsének is köszönheti ezeket, hiszen amikor századmásodperceken múlik a dicsőség, az is számít, hogy ki milyen formában van éppen, vagy egyszerűen az, hogy mennyire tudott mélyen aludni előző nap.
Habár Gyurta Dániel hét éve felhagyott az élsporttal, sokszor még ma is felébred magától hajnali ötkor. Abban az időpontban, ami húsz éven át jellemezte a napirendjét. Ma viszont már nem az uszodába indul el, hanem sportdiplomataként Magyarországot képviseli országon belül és azon kívül.
Hogy ennek a munkának mekkora jelentősége van egy ország diplomáciájában, arra szintén személyes élményt hozott. Amikor a külügyminisztérium munkatársai többszöri próbálkozás ellenére nem tudtak megszervezni egy külügyminiszteri találkozót – elsősorban a külföldi miniszter elzárkózása miatt – kiderült, hogy egy futballmérkőzésre mégis hazánkba látogat, ahol elintézték, hogy magyar kollégája mellé üljön. A két miniszter pedig a sporton keresztül egyből megtalálta egymással a közös hangot. „A sport a diplomácia eszköze és minden sportoló, akinek a címer ott van a szíve fölött, az országának a nagykövete is” – mondta Gyurta Dániel.
Sportdiplomatai szerepköre ellenére aktív politikai pályától elhatárolódik, ő szeretne tisztán szakmai területen dolgozni, habár politikai támadások így sem kerülik el. Olyannyira nem, hogy volt rá példa, amikor egyenesen oroszbarát jelzőkkel próbálták besározni a nevét.
A politikai ellenérzéseket az váltotta ki, hogy Gyurta Dániel felemelte a hangját az orosz sportolók kizárása ellen a nemzetközi versenyekről. „Egy olimpia akkor teljes, ha mind a 206 nemzet ott van. Az 1980-as moszkvai és az 1984-es los angeles-i sem volt teljes” – mondta, hozzátéve, hogy nem szabadna kollektíven büntetni a sportolókat néhány politikus döntése miatt. Főleg annak tükrében, hogy ő tanúja volt a színfalak mögött olyan szituációknak, amikor izraeli és iraki sportolók ölelték meg egymást, de a két Korea versenyzői közt is látott már hasonló gesztusokat.
A beszélgetést vezető Csík Richárd rákérdezett arra is, hogy lát-e esélyt arra, hogy Budapest valaha elnyerheti az olimpia rendezésének jogát. Jelenleg a 2036-os olimpia a legközelebbi, aminek még nincs meg a házigazdája, viszont Gyurta Dániel ezzel kapcsolatban nem táplál hiú ábrándokat, azt viszont egyértelműen kijelentette, hogy szerinte az előző pályázatunk biztos, hogy nyert volna, amit viszont ugyancsak a politika hiúsított meg, ráadásul országhatáron belülről.
A fiatal sportolóknak pedig azt üzenete, nagyon szerencsés korban élnek, hiszen nem elbeszélésekből ismerhetik meg a nagy példaképeket, hanem itt élnek a mai napig köztük. A befektetett munka pedig mindig megtérül, lehet, hogy nem holnap, vagy a jövő héten, lehet, hogy csak két év múlva. Ha ezt elfogadják, akkor még sok-sok sikernek örülhet ez az ország a sportban.
