A spanyolországi Haro minden évben borcsatatérré változik a La Batalla del Vino fesztiválkor, amikor emberek ezrei vörösborral vívják meg csatájukat. Ilyenkor vödrökből, palackokból, de még vízipisztolyokból is záporként öntik a bort egymásra.
A franciáknál, Médoc borvidéken ezzel szemben maratonfutást szoktak rendezni. Ez a Marathon du Médoc, a hagyomány szerint pedig ilyenkor mindenki valamilyen maskarában áll rajthoz, a több, mint negyven kilométeres szakaszon pedig kevesebb, mint huszonhárom megállóhelyet érintenek, amelyeken egy-egy klasszikus francia bor várja a versenyzőket.
Montepulciánóban, Toszkánában a Bravìo delle Botti fesztiválon a hagyományok előtt tisztelegve néhány atléta arra vállalkozik, hogy végig görgesse az egyenként nyolcvan kilogrammos boroshordókat a városon, a városháza előtti tértől egészen a Piazza Grande katedrálisig. Az olaszok ezzel egy hatszáz éves tradíciójukat tartják életben a mai napig.
Kanadában a Niagara Icewine Festival a jég ünnepe. A jégszobrászok, a jégkoktélok és természetesen a jégborok emberek tömegét vonzza a Niagara-félszigetre, hogy hódoljanak ennek az édes borkülönlegességnek.
Mindez pedig csak néhány azon rendezvények közül, amelyek némelyike évszázados múltra tekint vissza, de máig képesek megmozgatni az embereket, hogy azok lenémítva az online avatárjukat, visszatérjenek egy olyan világba, ahol az élményeket a személyes megtapasztalásokon és találkozásokon keresztül lehet megszerezni. Legyen szó hordógörgetésről az óváros utcáin, vagy a mínusz fokokban egymást melegítve kortyolgatni a jégborokat, a szőlő legnemesebb terméke mindenhol az összekötő kapocs – úgy kultúrák, mint emberek között.
Ilyen gondolatok cikáztak Zsandár Tamás fejében is, mielőtt összeállt volna a veszprémi Vehír Borszalon ötlete. Miért éppen szalon és nem például egy rizlingcsata Gizella királyné városában? A kérdésre utóbbi adja meg a választ és az a több száz év, ami az államalapítást követte. A magyar történelmet bármely korszak eseményei is formálták, Veszprém mindvégig a finom kultúra bölcsője, majd idővel a polgári gondolkodás megteremtője volt. Az építő jellegű viták házigazdája, a közösségek ácsolója, az emberléptékű elegancia képviselője, a kíváncsiság huncut megszemélyesítője. Pont, mint a szalonok hangulata.
Zsandár Tamás nem csinált mást, mint kiállt a polgári gondolkodású veszprémiek elé és a bor univerzális nyelvén meghívta őket a borszalonra.
Másfél év telt el az első ilyen alkalom óta, azóta pedig több, mint ötven borász, közel ötszáz különböző borral látogatott el a veszprémi Vár történelmi falai közé a borszalonra. Ők segítettek immáron öt alkalommal megidézni a klasszikus értelemben vett polgárias hangulatot – a beszélgetéseket, a történeteket, nevetést, a nagy találkozásokat és az új ismeretségek megköttetését.
Veszprémnek szüksége volt a borszalonra, a borszalonnak pedig szüksége volt a veszprémiekre, hogy alig több, mint egy év után a régió egyik legfontosabb borkulturális eseményévé nője ki magát.
Zsandár Tamás céljai viszont nem merültek ki ennyiben. Már körvonalazódik egy új ötlet, a borszalon közönségére alapozva egy fesztivál koncepciója Veszprém óvárosában. Ugyanúgy szalonhangulatban, egy elegáns fesztivál képében.
December 12-én ismét kinyit a Vehír Borszalon, ezúttal az advent hangulatában, de változatlanul a legkiválóbb hazai borászok és borkereskedők társaságában, a veszprémi Dubniczay-palotában.
