Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Dés László: Egyre többet tudok a zenéről

2025. november 10. 22:07
Dés László, Kossuth és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, dzsesszzenész és zeneszerző, nemrég Veszprémben járt, hiszen a Pannon Várszínház 300. alkalommal tűzi műsorra A Pál utcai fiúk című musicalt. Többek között a Molnár Ferenc műről kérdeztük, de szóba jött a Petőfi-musical, amin jelenleg dolgozik, mesélt a fiatalok megszólításának fontosságáról, és még egy titkot is elárult a szerző.

Háromszázadik alkalommal játssza a veszprémi Pannon Várszínház A Pál utcai fiúk musicalt, a jubileumi előadás december 30-án lesz a Veszprém Arénában. Vissza tud emlékezni a kezdetekre, ami a munkát illeti?

A jogtulajdonosok sokáig nem adtak nekünk engedélyt a darab megzenésítésére, végül aztán Geszti Pétert mégiscsak felhívták Lukin László gyerekei, illetve a jogtulajdonosok közül ketten, Péter pedig azonnal szólt, hogy itt az idő! Felkerestük Marton Lászlót, a Vígszínház igazgatóját, hisz tudtuk, hogy nagy Molnár értő és rajongó. Marton nagyon örült, elvállalta a rendezést, és így született meg az előadás a Vígben. A sikerhez persze az egész csapat kellett: Grecsó Krisztián szövegíró, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Geszti Péter dalszövegíró, és jómagam, mint zeneszerző. Azóta – 2017-ben – bemutatta a veszprémi Pannon Várszínház, és óriási dolog, hogy Vándorfi László rendezése ilyen sikereket él meg. A Vígben hamarosan az ötszázadik előadásnál járnak, de talán nagyobb bravúr, hogy egy vidéki színház már a háromszázadikat ünnepli hamarosan.

Megnézi az Arénás előadást Veszprémben?

Aznap koncertem van, így sajnos nem tudom megnézni, pedig mindenképpen szerettem volna. Ugyanakkor már láttam többször is a Pannon Várszínházban, és nagyszerű előadás lett, nagyszerű színészekkel.

Viszont évek óta mondogatja, hogy Petőfi Sándorról is musicalt szeretne írni. Hogy áll jelenleg ez a terv?

Petőfi egészen különleges figurája a magyar történelemnek. Gondoljunk csak bele, hogy miközben zseniális költő, az 1848-as forradalom kirobbantója volt, és egyik vezéregyénisége lett a március tizenötödikei eseményeknek. És végülis mondhatjuk, hogy nagy szerepe volt abban, hogy megszületett egy új Magyarország, egy új szemlélet, új társadalomfelfogás, az újkori magyar történelem. Amikor elmélyültem az életművében, megdöbbentem, hogy milyen sűrű időszak volt  az a négy év, amit a Debrecenből való Pestre jövetele és a halála között élt meg. Egy üstökös volt, végtelenül izgalmas egyéniség, és máig az egyik hősünk. Sokan sokféleképpen értelmezik, minden rendszer máshogy, mert mindegyik szeretné a sajátjának tudni. Ez a játék a halála óta zajlik.

És Ön miként szeretné bemutatni?

Mi egy nagyon izgalmas adaptációban szeretnénk megmutatni az igazi Petőfit, a darabunkban lejátszódó történet minden mozzanata igaz, megtörtént. És közben minden vágyunk, hogy a fiatalokat megszólítsuk.

Fontos, hogy ne csak a talapzaton álló szobrot lássák, hanem az embert is, aki mögötte van. Ne az ásítós ünnepi műsorokra asszociáljanak, meg arra, hogy kötelező lesz megint egy versét elszavalni.

Petőfi ennél sokkal több. Maga a szabadság. Jelenleg tehát ezen dolgozom, már a színház is megvan, ahol a bemutató lesz, de azt még egyelőre nem árulhatom el.

Azt mondja, fontos a fiatalok megszólítása. Alkotóként ma nehezebb megszólítani őket?

Attól függ, milyen műfajról beszélünk, hiszen mások az eszközök. Nekem az a tapasztalatom A dzsungel könyve, a Valahol Európában, és A Pál utcai fiúk kapcsán is, hogy kifejezetten sok fiatal jár az előadásokra, miközben természetesen az idősebb korosztály is ott van. De a kérdésre válaszolva, valóban nem könnyű megtalálni azt a nyelvet, ami mindenkit megszólít. Nehéz munka, számos döntést meg kell hozni, a legfontosabb egyébként a történet. Nekem ahhoz kell zenét írnom, és ha a zene jó, és elmeséli a történetet, akkor biztosan működni fog. A dzsungel könyvében például minden dal más-más stílusban van megírva, mivel az állatok jelleméből indultam ki, emiatt eklektikus lett. A néző persze nem fogalmazza meg magában, hogy milyen sokféle stílus keveredik itt, hanem egyszerűen érzik, hogy működik. Nem szeretem, ha a kritikusok a slágerdalok kérdését feszegetik: nem az a feladatom ilyenkor, hogy slágereket írjak, hanem hogy az, ami a színpadon elhangzik, hitelesnek tűnjön. Ettől lesz sikeres egy színházi előadás, nem a slágerektől. Van olyan is, azt revünek hívják.  

Honnan tudja egy mű elkészülténél, hogy működni fog?

Ezt az ember érzi tapasztalatból. Van annyi dramaturgiai és főleg zenedramaturgiai tudásom, hogy érzékeljem, ezt most eltaláltam. Ráadásul mindig úgy dolgozom, hogy előbb a zene van meg, tehát én már látom magam előtt, ami a színpadon történni fog, elképzelem kicsit a koreográfiát, és az egész jelenetet egyben, éppen ezért bármilyen zenét kell írnom gyakorlatilag egy dramatikus műfajjal foglalkozom. Jelenleg, ahogy már említettem, a Petőfi darabon dolgozunk, ahol a dialógusok nagy része zenében, egyfajta ritmikus beszédben, már-már rapben fog elhangozni. Nem könnyű feladat, és a színészeknek sem lesz az.

Mindig elképesztő lelkesen beszél színházi munkáiról. Ebben a pillanatban úgy él alkotóként, ahogy egykor álmodott róla?

Igen, remekül érzem magam, és ami nagyon fontos, hogy egyre többet tudok a dolgokról. Mármint a zenéről. Hiszen minden egyes munkámmal folyamatosan tanulok, tapasztalok, levonok tanulságokat, és ez marha jó. De természetesen az életemnek csak az egyik része a színházi zene, hiszen közben szaxofonozom, dalokat írok, s azokat előadom. Szeretem, hogy ilyen sokszínű feladataim vannak, nem véletlen nem írok kétévente egy musicalt, nagyon jól esik más műfajokban is megmártóznom.

Azt mondta, folyamatosan tanul. Ezt hogyan kell elképzelni? Akár kudarcokból is?

Abszolút. Ilyenkor kérdéseket teszek fel magamnak, megvizsgálom a helyzetet, hogy ki rontotta el: én, a rendező, esetleg a szövegkönyvíró? Nekem is vannak olyan dalaim, amiket ma már nem szeretek, mert úgy érzem, másképp kellett volna megírni, szóval én sem vagyok tökéletes, de nagyon igyekszem.

Egyszer azt mondta egy interjúban, szerette, ahogy Esterházy Péter beleszeretett abba a sorba, hogy „fényes, könnyű élet”. Önnek van ilyenje?

Akkor most elárulok egy titkot. 1990-ben írtam egy lemezt Horváth Kornél ütőhangszeresnek, akivel a Trio Stendhal formációban együtt dolgoztam, és ezt a lemezt Olaszországban vettünk fel. A dalok többségét én írtam neki, és volt egy közöttük, amit nagyon szerettem, ugyanakkor kevesen ismerik, és ez mindig is bántott. Viszont most sikerült beépítenem a Petőfi musicalbe. A Szeptember végén sorai tökéletesen ráillenek, nagyon jól működik. Tehát a válaszom ez: a nagyon szeretett, de nem túl ismert dalomat talán többen megismerik és megszeretik ebben az új feldolgozásban.

Hogy áll az önéletrajzi könyvével? Már nagyon régóta ígéri, hogy megírja…

Sehogy. Elkezdtem ugyan évekkel ezelőtt, de amikor vége lett a Covidnak, abbahagytam. Akkoriban volt bennem egyfajta kényszer, hiszen a semmittevés nem volt opció, és az írást nagyon élveztem. Aztán annyi minden történt és történik, amiket kár lenne kihagyni belőle, hogy majd később is ráérek lejegyezni…

Szabó Eszter
Pesthy Márton
további cikkek
Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon kultúra Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon Két hét múlva, július 10-én Veszprém óvárosa kicsit kiszakad a megszokott pezsgésből és mintegy önálló faluként szerepel majd a térképeken. Nem először történik ilyen, hiszen az elmúlt másfél évtizedben majdnem minden nyáron felépült a borfalu, hogy teret adjon a hazai és vendégként a legjobb külföldi boroknak és pezsgőknek, na meg persze az igényes, jazzalapú zenének a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválon. A szervezők idén sem ígértek többet, mint a már bizonyított recept, néhány részletében mégis alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. ma 1:09 Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá kultúra Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá A Múzeumok Éjszakáján volt egy különleges program a Ruttner-ház pincéjében. Nem muzeális emlékeket, hanem a nagyon is élő punk képzőművészetből nyílt tárlat Szilágyi Zoé festőművész jóvoltából. Vele beszélgettünk a helyszínen a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel, ahol szóba került a művészvilágban oly idegesítő másolás, miért festett „bosszúképeket” és hogyan valósította meg édesapja álmát halála után, hogy Afrikában láthassa testközelből az oroszlánokat. tegnap 18:12 Hátsó füves történetek a polgármestertől közélet Hátsó füves történetek a polgármestertől „Nehogy már ennek a kopasz törpének ne tudjatok gólt lőni!” – hangzott el régen egy Gyulafirátót – Balatonkenese focimeccsen a nézőtéren felfokozott hangulatban. De pont az ilyen őszinte, zsigeri reakciók miatt is van különös hangulata a falusi futballmeccseknek, ahol megszűnnek a társadalmi különbségek az emberek között és mindenki csak a játéknak él. Pont, ahogy az említett példa is mutatja, hiszen a kenesei kapus, aki védte akkor a hálót, Veszprém későbbi polgármestere, Porga Gyula volt. Most pedig éppen ő tartott szubjektív tárlatvezetést a Laczkó Dezső Múzeum, falusi futballéletet bemutató kiállításán, a Hátsó füvesen. 2026. június 22. 17:04

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.