A felfedezésről Biró András Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa számolt be, hivatkozva Ajbolat Kuskumbajev kazah történész kutatásaira. Kuskumbajev „Magyarok keleten és nyugaton” című, nagy visszhangot kiváltó könyvében részletesen ismerteti a madjar törzs történetét, amelyet a kipcsak törzsszövetség egyik nemzetségéhez köt. A történész szerint a 13. században a magyar harcosok egy része kapcsolatba került a mongol seregekkel, majd az Arany Horda birodalmában maradt, beolvadva a keleti sztyeppék népei közé. Minderről a Mandiner írt cikkében.
A kötet magyar fordítását Benkő Mihály történész készítette, aki Kuskumbajevvel közösen több expedíciót is vezetett a Torgaj-fennsík térségében. Itt olyan falvakat találtak, ahol a helyiek a mai napig őrzik a magyar hagyományokhoz hasonló szokásaikat és hiedelmeiket.
A történeti feltételezéseket genetikai kutatások is megerősítik: Bíró András vizsgálatai szerint a térség lakóinak Y-kromoszómája meglepően hasonlít a mai magyar férfilakosság genetikai mintázatához. Ez a felfedezés új lendületet adott annak az elméletnek, miszerint a magyar nép keleti rokonsága nem pusztán legenda, hanem valós történeti kapcsolat.
A tudományos közösség véleménye megoszlik: míg több kutató, köztük Erdélyi István, támogatja Kuskumbajev megállapításait, mások óvatosabb álláspontra helyezkednek. Abban azonban széles körű az egyetértés, hogy a felfedezés új távlatokat nyit a magyar identitás és a keleti gyökerek kutatásában, s közelebb vihet ahhoz, hogy jobban megértsük az eurázsiai sztyeppék népei közötti kulturális és történeti kapcsolatokat.
