Birkner Zoltán nevét beírva a keresőbe, az első találatok közt többször megjelenik az „innovációmenedzsment” fogalma. Hiába használjuk együtt és külön-külön is, valós definícióját nehéz meghatározni. Ön szerint mi az innovációmenedzsment?
Annak a képességnek a fejlesztése, hogy egy egyén vagy szervezet ne féljen a változástól. Mindegy, hogy mit teszünk, a változás kikerülhetetlen, csak az a kérdés, hogy ennek az élére állunk, az okos követő kategóriába kerülünk, vagy folyamatosan hadakozunk ellene és megpróbáljuk elmagyarázni, hogy miért nincs szükség arra, ami amúgy is megtörténik.
Ilyen egyszerű lenne?
Ha távolról tekintünk rá, akkor igen. Persze értelmezhetjük különböző szinteken is az innovációmenedzsmentet. Ha egyetemi környezetbe helyezzük, akkor azt jelenti, hogy a lehető legszélesebb körben tudjuk az itt meglévő tudást hasznosítani. A céges világban már inkább azt jelenti, hogy minden folyamatnak a piaci értékesítés irányába kell haladnia, mert ez pörgeti a gazdaságot, leginkább ebben mérhető egy cég sikeressége. Viszont mindkettőnél igaz, de ide lehet sorolni az egyének szintjét is, hogy érteni kell azt az iparágat, szolgáltatást, amiben tevékenykedünk, és ismerni kell, hogy merre haladnak a folyamatok. Ha ez nincs meg, akkor nagyon gyorsan le lehet maradni a versenytársaktól. Visszatérve az egyetemre, egy ilyen tudásgyárnál a jövőkeresés természetes módon benne van a gondolkodásban. Az viszont már kevésbé, hogy hogyan lehet ezt lefordítani a hétköznapi hasznosság nyelvére.
Az már félsiker, ha látják, hol van még feladat.
Nagyon régóta foglalkoztat az a kérdés, hogyan lehet kiterjeszteni azt a gondolkodásmódot, hogy egy egyetem tartósan, orientáltan, változásmenedzsmentet jól kezelve hasznossá váljon a környezetének is. Ezt nevezhetjük harmadik missziós tevékenységnek is, vagy társadalmi szerepvállalásnak.
Mik azok a folyamatok, változások, amik leginkább érintik a társadalmat és a Pannon Egyetem iránytű tudna lenni bennük?
A digitális átalakulás, élén a mesterséges intelligenciával olyan dinamikus, ami számos társadalmi és gazdasági változást fog magával hozni. Hogy ez egy újabb ipari forradalom kezdete vagy a meglévő folyamatainak a felgyorsítása, arra most még nem tudom a választ. Az viszont egyértelmű, hogy az eszközrendszer, amit a mesterséges intelligencia adott, a mi oktatási szféránkat brutálisan át fogja alakítani. Mert az egyetemen az alapvető kérdés, hogy tudod-e, mások mit mondanak a jövőről és ezt elég gyorsan fel tudod-e dolgozni, majd át tudod-e helyezni a saját teredbe, onnan pedig szét tudod-e teríteni a tágabb társadalomban. Most ez a folyamat gyorsult fel. Ez pedig nagy nyomást jelent mindenkire, aki az egyetemen dolgozik, mert mindez hatással lesz a gondolkodásunk sebességére is.
Hogyan lehet meggyőzni, vagy elfogadtatni azokkal a kollégákkal ennek a szükségességét, akik például harminc éve a saját tudományterületük kiválóságának számítanak, elismertek benne, most mégis új fronton kell helyt állniuk ebben a felgyorsult digitális környezetben?
Ahol sok okos ember dolgozik, ott általában a saját érdekeik és a közösségi érdekek megértése is gyorsabban zajlik. Mindez pedig adott a Pannon Egyetemen. Nem kell mindent kézzel vezérelni, nagyon sokan, az idősebbek közül is önmaguktól nyitnak és képezik tovább magukat ebbe az irányba. Az egyetemi vezetésnél konszenzusan hiszünk a fontos ügyekben. A legfontosabb ilyen pedig a változási képesség, amit aztán lebontottuk részterületekre. Úgy, mint a mesterséges intelligencián alapuló működés, az egyetem nemzetköziesítése, a szolgáltatásorientált fejlesztések, ennek az eredményeképpen pedig a piaci erőnk emelkedése. Ne felejtsük el, hogy mi Gaál Zoltán által felépített egyetem vagyunk. (Gaál Zoltán a Pannon Egyetem korábbi rektora, aki 1998-2007 között vezette az intézményt – a szerk.) Ő pedig Magyarország egyik legnagyobb stratégiai menedzsere volt. Professzor úr hazájában illik stratégiai szinten gondolkodni a jövőről. Szerintem ma mindez a Pannon Egyetem adott.
Gaál professzor úr szellemi öröksége lenne a bölcsek köve a Pannon Egyetemen?
Egyrészről igen, másrészről az is fontos, hogy a Pannon Egyetem fundamentális alapja az egykori Vegyipari Egyetem. Ez abból a szempontból ma is fontos, hogy itt az elmélet és a gyakorlat mindig kéz a kézben járt. Az egyetem irányításában, függetlenül attól, hogy mérnöki, gazdász, informatikai vagy humánterületekről beszélünk, mindig jelen volt ez a gondolkodásmód, így pedig sokkal jobb a reagálási képességünk.
Egy átlagos veszprémi ember, aki nem az egyetem hallgatója, nem itt dolgozik, de még a munkahelye sem kapcsolódik össze az egyetemmel, hogyan tapasztalhatja meg mindazt, amiről eddig beszéltünk? A Pannon Egyetem harmadik missziós tevékenységét, a társadalmi folyamatok változásmenedzsmentjét?
Azt gondolom, hogy legalább közvetve, de mindenki találkozik a Pannon Egyetemmel, ha máshogyan nem, biztos van egy kollégája, aki itt végzett valamelyik szakon. Viszont, ami ennél is fontosabb, hogy a Pannon Egyetemmel igyekszünk bekapcsolódni és tevőlegesen hozzájárulni olyan programok megvalósításához, amivel büszkévé lehet tenni a veszprémieket. Benne voltunk az Európa Kulturális Fővárosa programban és ugyanígy komoly szerepet fogunk vállalni a most következő sportrégiós pályázatban is. Fontos, hogy ne egy zárványként tekintsünk az egyetemre, ami szigetként van csak jelen a régióban. A tudásmegosztás korszakát éljük, a mi bázisunkon pedig több, mint 400 kiváló oktatót tudunk felsorakoztatni. Ha az ő számukat lebontjuk tudományterületenként, akkor is több tucat szaktekintélyről beszélhetünk egy-egy területen. A Pannon Egyetem ilyen szempontból egy tudásközpont. Ilyen adottságokkal csak legnagyobb hazai multik rendelkeznek, mint például az Audi vagy a MOL. Egyébként, amikor az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) elnökeként együtt terveztük a hazai gazdaság stratégiáját és annak jövőbeni szerkezetét Palkovics miniszter úrral, az volt az első nagy megállapításunk, hogy két helyen lehet új iparágakat és szolgáltatási ágakat kialakítani: egy nagy multinacionális cég fejlesztési központjában, vagy egyetemi bázisokon. Magyarországon viszont ekkora saját tulajdonú cég alig van, csak külföldiek, mint a BMW vagy az Audi. Akkor dőlt el, hogy a magyarországi jövőt egyetemi bázison kezdjük el felépíteni. Magyarországon az egyetemek lesznek az új gazdaság, a szolgáltatások fejlesztéseinek központjai.
A Pannon Egyetemnek melyik szelet jutott ebből?
A Pannon Egyetem a környezetiparban kimagaslik, főleg a körforgásos gazdasággal kapcsolatos kutatásokban. Jól sikerült a belépésünk a mesterséges intelligencia világába is, ami nagyon biztató. Összehasonlításképpen Szeged a biotechnológiában erős, Győr a járműipari fejlesztésekben, de az összes nagyobb egyetem mellett fel lehetne sorolni a saját erősségeiket. Ennek a nemzetgazdasági stratégiának az a célja, hogy ilyen típusú iparágak és cégek az egyetemi tudáscentrumok közelébe jöjjenek és kezdjék el a tevékenységüket.
Tehát az egyetemek végleg maguk mögött hagyják azt a szerepet, hogy kizárólag a diplomaszerzés szempontjából van jelentőségük, most már a gazdasági folyamatok aktív szereplői és formálói is?
Az egyetemek eddig, ha úgy tetszik, közjószágként voltak csak jelen. Mára viszont ennél sokkal többek. Nyilván a közjó funkciójuk megmaradt, ugyanolyan fontos az oktatói tevékenység és a szakemberképzés, de mindezek mellett egy jól működő gazdasági szervezetként is jelen kell lenniük, akik képesek a térségüket versenyképesebbé tenni. Azt pedig nem lehet másképpen, csak ha ezer szállal kötődnek a saját környezetükhöz, különösen a gazdasági szereplőkhöz.
Amellett, hogy ön a Pannon Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke, egyben a Magyar Innovációs Szövetség társelnöke is. A két feladatkör hogyan rezonál egymással?
A Magyar Innovációs Szövetség harmincöt éve működik Magyarországon. Már akkor létezett, amikor az „innováció” kifejezést még csak tanultuk. A Szövetség fő küldetése viszont gyakorlatilag azóta változatlan – innovációs bajnokokat mutasson be a középiskolások között, akik példaképként szolgálhatnak a saját korosztályuknak a bátor gondolkodásban. Ezt pedig az Országos Tudományos és Innovációs Olimpián (OTIO) tudják megmutatni, amit a szövetség rendez meg minden évben és aminek regionális fordulója itt lesz a Pannon Egyetemen novemberben. Sikeres innovációk megismerését segíti az Innovációs Nagydíj pályázatunk is, ahol sikeres cégek mutatják meg a többieknek az újítás fontosságát.
Mint tanárembert is kérdezem, hogyan látja, a diákok és hallgatók körében milyen a jövőkép, mennyire gondolkodnak tudatosan a saját jövőjükről?
Azt látom, hogy nagy a bizonytalanság a fiatalok körében. Mi viszont abban szeretnénk segíteni nekik, hogy túllendüljenek ezen. Az OTIO a bátrak versenye is. Hogy képes vagyok észrevenni a problémát a világon, válaszul van rá egy ötletem, amit meg is merek mutatni és nem félek attól, ha az első koncepcióm még nem lesz minden részletében tökéletes, hiszen azért vagyunk ott a Szövetséggel és az Egyetemmel, hogy segítsünk még jobban kibontani, csiszolni ezeket az ötleteket. Azt látom, hogy a fiatalok körében a kudarctűrést is erősíteni kell. Ez egy nagyon fontos eleme a „nem félek a jövőtől” mentalitásnak. Ha valami elsőre nem sikerül, akkor ne érezze azt, hogy összeomlott az élete, inkább, hogy ebből is lehet tanulni, amit a következőkben már hasznosíthat egy másik projektben, így pedig előbb-utóbb úgyis sikeres lesz. Fontos a céltudatosság, de tudni kell azt is, hogy a sikerhez vezető úton kudarcok is lesznek törvényszerűen.
Beszéltünk a célokról a Pannon Egyetem működtetésében, nemzetgazdasági stratégiáknál és a fiatalok szemszögéből is, viszont az is folyamatosan elhangzott, hogy a változások olyan tempóban haladnak, amilyet eddig még nem élt át a világ. Nem veszélyes ilyen gyorsan változó helyzetben ekkora célokat meghatározni?
Nem, ha kettéválasztjuk a fő céljainkat és az azok eléréséhez kapcsolt eszközeinket. A Pannon Egyetemen célunk, hogy több hallgatónk legyen, még nagyobb részesedéssel legyünk jelen a magyar és külföldi fejlesztési oktatási piacon, hogy a digitális forradalomnak ne vesztesei, hanem nyertesei legyünk. Hogy ezeket úgy érjük el, hogy például még több szakot indítunk, vagy a meglévőket angolul is meghirdetjük, az már csak részletkérdés. Ahogy az is, hogy a számos mesterséges intelligencián alapuló fejlesztésünk közül végül melyek vállnak be. A menedzserek szeretnek számokban gondolkodni, de amikor a Pannon Egyetemen kiértékeljük a különböző területek vezetőit, akkor sokkal fontosabb szempont lesz a számoknál az, hogy egyébként a folyamataink minden területen a céljaink irányába indultak-e el.
