A darabbal kapcsolatban Markó Róbert, az előadás rendezője nyilatkozott lapunknak. Elmondta: az előadás alapja egy cigány népmese, ami Szécsi Magda gyűjtésében maradt ránk. Ez egy eredetmítosz: a cigány nép eredetét tárja fel. “Megtartottuk az eredeti mese gyökerét, azt a megrázó történetet, amiről szól – az anyai önfeláldozásról és önmagunk folyamatos kereséséről –, ezt igyekeztünk mai köntösbe csomagolni.
Markó Róbert
Egy cigány család mindennapjaiba nyerünk betekintést, akik vadmeggymag-kereskedelemmel foglalkoznak. Ez egy nők nélküli világ: egyedüli nőként Paár Julcsi jelenik meg a színpadon mint az ősanya szelleme. Az ő zeneszerző-előadó személyisége és a mesének a folklór gyökerei szülték meg az előadás zenei világát: ez egy élő zenei produkció, ami alapvetően a cigány népzenéből inspirálódott.”
Az előadás formailag egyszerre élőszínházi és bábszínházi produkció. A bábhasználatnak dramaturgiai szerepe van: két idősíkot jelenítenek meg, a múltban és a képzeletben játszódó jeleneteket bábbal, minden mást élő- és mozgásszínházi eszközökkel.
A több mint egy év munkájával színpadra állított művet kifejezetten 14 éven felülieknek ajánlják. “Ez egy mély, szimbolikus történet olyan drámai, tragikus, kegyetlen elemekkel, amik nem feltétlenül valók a gyerekszemnek” – magyarázta a rendező. – “Ezt a darabot, a formavilágot, a tartalmi mondanivalót egy felnőtt fogja tudni a maga komplexitásában értelmezni.”
“Igyekszünk minél sokszínűbben gondolkodni arról, hogy a felnőtteknek milyen bábszínházat tudunk kínálni.” Markó szerint a népmese kifejezetten alkalmas közeget biztosít ehhez, hiszen össztársadalmi műfaj. Annak idején a hatévestől a százévesig mindenki jelen volt, amikor ezek elhangzottak, és mindenki leszűrte a magára vonatkoztatható tanulságot. Ez – vagyis a tanulság megfogalmazása – ezúttal is a néző feladata lesz: a darab végkifejlete nyitott; ahogy a rendező fogalmazott: nem válaszokat, hanem kérdéseket akarnak adni a nézőknek, amikről aztán még otthon hosszasan lehet beszélgetni.
