Kalandozások a sarki éjszakában
A sarkvidéken a tél nemcsak a hideg évszakot jelenti, hanem a hónapokig tartó éjszakát is: minél északabbra utazunk, annál hosszabb ideig marad a horizont alatt a nap. Persze ez nem jelent állandó vaksötétséget: vannak világosabb, alkonyati időszakok, amikor halvány derengés itatja át az égboltot. A közép-európai fényviszonyokhoz szokott ember számára különleges élmény megtapasztalni ezt az állandósult félhomályt – amihez kiváló úti cél az egyik észak-norvég fjordban található Tromsø városa.
Illusztráció: Efrem Efre (cc)
Ha szerencsénk van, a sarki fényt is teljes pompájában megcsodálhatjuk innen, de a térség tartogat ennél kiszámíthatóbb látványosságokat is. Az egyik ilyen a Fjellheisen felvonó, ami felvisz több száz méterrel a város fölé a fjord sziklaperemének tetejére – innen csodás kilátás tárul elénk Tromsø közvilágításának szürkületben csillogó fényeivel, és csatlakozhatunk szervezett hótalpas túrákhoz is, amelyek a felvonó felső állomásától indulva három óra alatt barangolják be a sziklaperemet.
A másik tervezhető kaland a kardszárnyú delfinek és púpos bálnák vonulása: ezek az állatok a téli hónapokban, novembertől januárig vonulnak át a térségen, megfigyelésükre hajós kirándulásokat, a bátrabbaknak pedig kajakos túrákat is szerveznek. De Tromsø azoknak is tartogat meglepetéseket, akik városi környezetben érzik jól magukat: a hosszan tartó sötétséggel ugyanis a kultúra segítségével küzdenek meg az itteniek, és a téli hónapokra pezsgő társasági és művészeti életet szerveznek. Koncerteken, filmfesztiválon vehetünk részt ebben az időszakban.
Izlandi jégvarázs
Maradva az északi vidékeken: Izland csak télen látható nevezetességei a jégbarlangok. A gleccserekben található képződmények nem állandó barlangok; tavasszal elolvadnak, és télen újra létrejönnek. Az Izland területének mintegy 10 százalékát kitevő gleccserekben nyáron mélyre szivárog az olvadékvíz, a fagypontnál melegebb folyadék üregeket váj a jégrétegekbe, amelyek télen megszilárdulnak és áttetsző, kék, stabil kristályos szerkezetbe rendeződnek, amik a hideg időszakban biztonságosan látogathatók. A jég mélykék színe a levegőtlen, sűrű szerkezetből adódik, a formákat pedig a víz és a jég lassú mozgása alakítja ki – így minden barlang egyedi és mulandó természeti műalkotás.
Illusztráció: Giuseppe Milo (cc)
Ez az állandó változékonyság jelenti a barlangok fő veszélyét is: sosem tudhatjuk, mi vár ránk odalent, így ezeknek a természeti képződményeknek a látogatása csakis szervezett körülmények között, tapasztalt túravezető felügyelete mellett lehetséges. A látogatók speciális felszerelést – sisakot, hágóvasat, fejlámpát – kapnak, és helyi vezetők kísérik őket a jégmezőre, például a Vatnajökull vagy a Mýrdalsjökull gleccserein. Ők azok, akik jól ismerik mind a helyi viszonyokat, mind a jeget, és gyorsan felismerik, ha egy helyszín veszélyessé vált.
Megéri tapasztalt vezetőt fogadni: az olyan barlangokban, mint a Vatnajökull-gleccser termei vagy a Svínafellsjökull jégbarlangja az átlátszó, mélykék jégréteg alatt sétálva tátva marad a szánk a természet minden emberi kreativitást felülmúló alkotásai láttán.
Európa legismertebb téli fesztiválja
Téli úti célokat azonban nemcsak messze északon találhatunk: érdemes figyelmünket a Mediterráneum – egészen konkrétan Velence – felé fordítanunk, ahol Európa legismertebb farsangi fesztiválját rendezik meg a hamvazószerdát megelőző két hétben. A karnevál gyökerei –ahogy a többi európai farsangi alakoskodó hagyományé is – messze a kereszténységet megelőző időkbe nyúlik vissza, a népi hiedelmekből és szokásokból aztán fokozatosan alakult ki a ma ismert kéthetes mulatság. A rendezvény önmagában is közel ezeréves múltra tekinthet vissza: a karnevál legkorábbra datálható, fennmaradt írásos említése 1094-ből származik, amikor Vitale Falier dózse okiratban adott engedélyt a mulatságok megrendezésére. A velencei karnevál ikonikus maszkjai is évszázadok evolúciója során nyerték el ma ismert formájukat – annyi bizonyos, hogy a 15. században már saját céhbe szerveződtek a maszkkészítők.
Illusztráció: Onderkokturk / Wikimedia (cc)
A középkorban a hétköznapi élet szokásai és a kultúra még nem váltak szét egymástól olyan markánsan, mint manapság. Ma az utazók ezekből az ősi tradíciókból merítkező, azokat a szándékok szerint hűen megidéző, ugyanakkor professzionálisan szervezett programokon keresztül tapasztalhatják meg a lagúnaváros farsangi forgatagát: utcaszínházi produkciók, vásári mutatványosok, pantomimesek, táncosok és tűznyelők töltik meg a tereket, nagynevű művészek kiállításaira, koncertjeire válthatunk belépőt és részt vehetünk fényűző bálokon is, ha a pénztárcánk megengedi.
