Az ünnepélyes alkalomból Sótonyi Mónika alpolgármester mondott beszédet, kiemelve: a rózsaszín gyertya az adventi koszorún az örömé, ami egy kis fényt, egy kis mosolyt hoz az adventi várakozás visszafogottságába. Az öröm vasárnapja nem a nagy, látványos csodákról, hanem a hétköznapok apró, mégis fontos pillanatairól szól, arról az egyszerű melegségről, amit egy jó szó, egy segítő kéz vagy egy kedves gesztus adhat a másiknak. Veszprém mindig ilyen örömökből építkezett, városunk igazi ereje az emberekben rejlik.
Az alpolgármester köszönetet mondott a hétköznapok hőseinek – azoknak, akik nélkül nem működne ez a város: a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, a boltosokat, a buszsofőröket, a vállalkozókat, a kulturális élet szereplőit és minden veszprémi családot, akik formálják városunk lelkét és arculatát. Veszprémben a mindennapok ajándéka, hogy tartozunk valahová: egymáshoz. Advent harmadik vasárnapja ezt az örömet hordozza magában.
Niederhoffer Zoltán református lelkész felidézte, hogy az adventi koszorú egy evangélikus árvaházból indult hódító útjára a 19. században. Az advent fontos számunkra, hiszen az Úr Jézus érkezésére emlékeztet minket, akinek két eljövetele volt és lesz: az első 2025 évvel ezelőtt történt Betlehemben, a második valamikor a jövőben történik, nem tudjuk mikor. Advent erre is figyelmeztet minket: nem tudjuk, mikor jön vissza Jézus, éppen ezért mindig készen kell állnunk rá. Angelus Silesius 17. századi filozófus gondolatait idézte: “Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, ha egyszer nem születik meg a te szívedben.” Amíg Jézus újabb eljövetelét várjuk, addig is velünk van, velünk ünnepel, velünk örül.
