- Bujtor István és Latinovits Zoltán szelleme olyan erőteret képez, mely hitet, reményt ad, ez vihet minket előrébb – köszöntötte Bujtor István, elhunyt színházi igazgató családtagjait, barátait, dolgozókat és vendégeket Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház jelenlegi igazgatója szeptember 24-én az épület előtt. Már tavasszal készültek Bujtor István emléktáblájának avatására, melyre most, halála után egy évvel került sor.
Bujtor István tavaly szeptember 25-én hagyta itt végleg a földi életet. Színművész, forgatókönyvíró, filmrendező, színházi igazgató volt. 2007 végén választották meg a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának. Munkája nem volt egyszerű, mégis felvirágoztatta a teátrumot, olyan helyet teremtett, ahova nemcsak nézőként, de dolgozóként is öröm lett belépni.
- Nehéz megszólalni, amikor az ember Bujtor Istvánra emlékezik. Munkájával meg tudta menteni a színházat, amely olyanná vált, amire nemcsak mi, hanem a város és a megye is büszke lehet. Bujtor olyan ember volt, aki reményt, hitet és bizonyosságot adott, mert hinni kell a jövőben – emlékezett az elhunyt igazgatóra Miháldi László a megye részéről.
- EMBER volt, csupa nagybetűvel – emlékeztetett Bujtor István különleges személyiségére Horváth Lászlóné, a színház gazdasági csoportvezetője. – Rövid időre kérte a segítségemet, csupán három hónapra, három éve vagyok itt. Ő hamarabb hagyta el a színházat. Színészként, igazgatóként, dolgozóként mindent megtett, hogy épüljön és szépüljön a Petőfi Színház. Az ő általa megkezdett úton járunk tovább. Bízom benne, hogy az égi színpadon is irányt mutat, ez segít minket.
- Tavaly ilyenkor nehéz napunk volt, a fájdalom ma sem szűnt meg – mondta Eperjes Károly, művészeti tanácsadó. Ezután Bujtor István özvegye, Judit asszony és fia, Balázs leleplezték az emléktáblát, melyet Nagy Károly atya áldott meg. Oberfrank Pál arra kérte az atyát, hogy ne csak ezt az emléktáblát, hanem Latinovits Zoltánét is, valamint a színházat is áldja meg, mert szükségük van erre a segítségre is.
Nagy Károly atya visszaemlékezett arra az időre, amikor Bujtor Istvánt segítette utolsó útjára, aki még akkor is remélt. Hatalmas produkcióra készült. Pál apostol írásából idézett, miszerint mostani létünkben csak homályosan látunk, de odaát majd színről színre fogunk látni mindent. – Hiszem, hogy ez a premier jól sikerült, felkészült, hogy ne vigyen magával semmi feleslegeset. Emléket állítunk az igazgatónak, hogy a következő nemzedék fejlődjön. Fölgördült a függöny, tovább megy a játék, melynek már Színről színre a neve – mondta.
Ezen a napon, szeptember 24-én került sor a Latinovits Zoltán Játékszín átkeresztelésére is. Ettől a naptól fogva Latinovits – Bujtor Játékszín nevet viseli majd az épület. – Az erő, melyről beszéltem, itt is létezik, elér a színháztól a Játékszínig. Ezt kell megnövelnünk, kiterjesztenünk a városra, a megyére, de akár az egész országra is – mondta Oberfrank Pál a Játékszín épülete előtt.
