Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Miért nem lehet végre már eltünteti a járdámról a havat?

2026. január 7. 12:17
A magyar télnek van egy állandó, megbízható kísérőjelensége. Nem a hó. Nem a fagy. Nem is a latyak. Hanem a felháborodott kommentelő, aki megingathatatlan szakmai és morális fölénnyel követeli számon mindazokat, akik épp mínuszokban, hóátfúvásban, sötétben, váltott műszakban dolgoznak azért, hogy egyáltalán lehessen közlekedni ebben az országban.

Ez az a társadalmi szereplő, aki szerint a rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem, a Magyar Közút, az önkormányzat, a városüzemeltetés, és nagyjából mindenki, akinek mondjuk narancssárga mellénye van, egyszerre alkalmatlan, felkészületlen és erkölcsileg romlott, mert az ő háza előtt havas a járda. Az a járda, amelynek létezéséről egyébként csak akkor vesz tudomást, amikor már a nyakát töri rajta.

A kommentelő különös lény. A fizikai munkát elvont fogalomként kezeli, mint a kvantummechanikát vagy az empátiát. Azt feltételezi, hogy a hóeltakarítás egyetlen, gombnyomással vezérelhető, homogén folyamat, amelynek sem meteorológiai, sem logisztikai, sem humánerőforrás-korlátai nincsenek. Ha mégis vannak, az kifogás. Ha esik, fúj, visszafagy, az szervezetlenség. Ha emberek elfáradnak, az alkalmatlanság.

Közben létezik egy kevéssé ismert, ám jogilag kifejezetten makacs tényező, még hozzá a hatályos jogszabályi környezet. Ez a rendkívül hálátlan szövegkorpusz ugyanis nem kérdezi meg a kommentelőt, hogy mit gondol, csak kimondja: az ingatlan előtti járdaszakasz síkosságmentesítése és hóeltakarítása a tulajdonos vagy használó kötelezettsége. Nem ajánlás. Nem lehetőség. Nem politikai vélemény. Kötelezettség.

A kommentelő azonban nem szereti az ilyen rideg dolgokat. Ő a narratívát szereti. Azt, amelyben ő passzív elszenvedő, mindenki más pedig aktív hibás. Ebbe a történetbe nem fér bele egy hólapát, mert az már cselekvést feltételezne. A cselekvés pedig veszélyes, mert felelősséggel jár.

Ezért sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy „nem készültek fel a hóra”. Mintha a hó egy adminisztratív esemény lenne, nem pedig egy dinamikus meteorológiai jelenség, amelynek intenzitása, időtartama és térbeli eloszlása folyamatosan változik. Mintha a hóátfúvás nem létezne. Mintha a mínuszban végzett fizikai munka nem lenne progresszíven kimerítő. Mintha az éjszakai műszak nem lenne ugyanúgy ember által végzett tevékenység.

A kommentelő viszont pihent. Friss. Kávé van. Internet van. Vélemény van. És van egy szilárd meggyőződés arról, hogy valakinek most azonnal, sürgősen, rendszerszinten kellene megoldania azt a problémát, amit ő két lapátnyi mozdulattal elintézhetne.

A történet abszurditása itt éri el a csúcspontját, mert miközben az országban emberek dolgoznak a közlekedésbiztonság fenntartásán, addig a kommentelő nem hajlandó gondoskodni a saját közvetlen környezetéről, majd felháborodva számon kéri, hogy miért veszélyes. Ez már nem egyszerű kényelmesség. Ez delegált felelőtlenség.

A történet vége általában tragikomikus:
– megírja a kommentet
– kilép
– majd ott csúszik el a saját udvarán, mert hát „nem gondolta, hogy ilyen csúszós lesz”.

Még érthetőbben:

Miért marad hó az utakon havazás közben?

A hóeltakarítás folyamatos üzemeltetési és kockázatcsökkentési tevékenység. Tartós havazás, szél és fagypont alatti hőmérséklet mellett a letakarított felületre újabb hó hullik, a légmozgás visszafújja az eltolt réteget, az olvadékvíz pedig újrafagy, így jégpáncél képződik. Ezek a folyamatok megakadályozzák a tartósan száraz burkolat kialakulását, ezért az üzemeltetés célja a járhatóság fenntartása és a baleseti kockázat csökkentése. A közútkezelés prioritási rendszer szerint zajlik, amely a mentési útvonalakat, a tömegközlekedést és a főutakat kezeli elsőként, majd a gyűjtőutakat és végül a lakóutcákat. Ez a sorrend az életvédelmi és működési szempontokból indokolt. A járdák síkosságmentesítése a hatályos jogszabályok alapján az ingatlan tulajdonosának vagy használójának kötelezettsége, mivel a helyi beavatkozás biztosítja a leggyorsabb és leghatékonyabb kockázatcsökkentést. A hó kezelés alatt tartható állapotot jelent, amely aktív időjárási helyzetben folyamatos beavatkozást igényel.

Balogh Dóra
további cikkek
Egyre feltűnőbb, ha valaki nem csinál semmit Hétvezér Egyre feltűnőbb, ha valaki nem csinál semmit Van egy elég gyors reflex manapság: ha valaki nem csinál „semmit”, akkor azt rögtön észrevesszük. Pontosabban: nem is a semmit, hanem azt, hogy nincs a kezében telefon vagy bármi más. Hanem csak úgy van.  2026. április 13. 22:11 Lehet, hogy nem is a Fidesz, hanem a Mi Hazánk szavazói szabnak gátat a Tisza áradásának választás 2026 Lehet, hogy nem is a Fidesz, hanem a Mi Hazánk szavazói szabnak gátat a Tisza áradásának Hiba volt azt gondolni, hogy megmaradtak bomberdzsekis gárdistáknak, oltásellenes konteósoknak, egy szűk közösségnek, akik szükségszerűen kitöltik azt az űrt, amit a magyar politika szélsőjobboldali mezején hagyott a Jobbik. A Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe jutási esélyeiről kevesen beszélnek, leginkább azért, mert a DK-val és Kutyapárttal ellenben itt nem merül fel kétség. Arra viszont csak a kampány utolsó hetében döbbentek rá sokan, hogy talán nem is a Fidesz, hanem a Mi Hazánk szavazói lehetnek azok, akik gátat szabnak majd a Tisza globalista áradásának, ha hajlandóak az ikszet a Fidesz jelöltjeire húzni. 2026. április 10. 13:58 Túláradó számok és a kegyetlen valóság véleménycikk Túláradó számok és a kegyetlen valóság Ha egy politikai erő állítólag már a választás előtt kétharmados támogatottsággal bír a szavazók körében, akkor mégis miért van szüksége arra, hogy módszeresen próbája meg leszalámizni az azonos ellenzéki térfélen, mégis más színekben játszó pártokat? 2026. április 7. 11:11

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.