Az elmúlt ötven évben a neandervölgyi közösséggel kapcsolatos bárminemű "modern" eszköz felfedezésekor a kutatók rendre arra a következtetésre jutottak, hogy ez a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis közös "terméke" lehet.
Neandervölgyi vénusz
A tudósok ugyanis nem feltételezték, hogy a neandervölgyi ember ilyen technológiát képes lett volna önmaga kifejleszteni. Egy új kutatás során a szakemberek viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi embereknek legalább egy csoportja képes volt az alkalmazkodásra, s önállóan fejlesztett ki jobb fegyvereket és eszközöket - olvasható a Discovery News hírei között.
Neandervölgyi család otthon
Julien Riel-Salvatore, a University of Colorado antropológusa hét éve kezdte tanulmányozni a neandervölgyi ember itáliai közösségeinek leletanyagát.
Csontok, koponyák, látogató
Kutatásai, amelynek eredményeit a Journal of Archaeological Method and Theory című szaklapban foglalta össze, új megvilágításba helyezik a neandervölgyi embert, s a Homo neanderthalensis történetét.
Látogató néz át egy neandervölgyi koponya másolatán
"Alapvetően rehabilitáltam a neandervölgyi embert, aki sokkal kreatívabb volt, mint ezt feltételeztük róla" - hangsúlyozta közleményében Julien Riel-Salvatore.
Mintegy 140 ezer éve a neandervölgyi gyakorlatilag Európa egész területén élt, egyik közösségéhez, amely "Olaszország" központi részén élt, fűződik az úgynevezett moustéri kultúra. Negyvenkétezer évvel ezelőtt feltűnt Észak-Itáliában a modern ember, amelyhez az aurignaci kultúra fűződik. Ezzel párhuzamosan, Itália déli részén, az Uluzzo-öböl környéki barlangokban is kifejlődött egy kultúra. Julien Riel-Salvatore meggyőződése szerint ez neandervölgyi ember kultúrája volt.
Neandervölgyi család otthon
Tanulmányában az amerikai kutató ismerteti, hogy mennyiben különbözik a moustéri kultúra az uluzzóitól. Utóbbi kultúra népessége egészen más eszközöket használt, olyanokat, amelyek a modern ember szerszámaihoz voltak hasonlatosak. Julien Riel-Salvatore az uluzzói kultúrához köthető helyszíneken dárdahegyeket, csonteszközöket, okkert és legkülönfélébb tárgyakat fedezett fel.
"Ezek az eszközök a neandervölgyi ember szokásaiban bekövetkezett változásokat tükrözik - alkalmazkodtak az éghajlatváltozáshoz, megtanulva, hogy a nagyvadak mellett kisebb állatokra is lehet vadászni, de a halászatra is ráfanyalodtak" - magyarázta az antropológus.
Julien Riel-Salvatore meggyőződése szerint a neandervölgyi ember, lévén, hogy földrajzilag elszigetelten élt, önállóan fejlesztette ki ezeket az eszközöket.
Az uluzzói kultúrát tanulmányozva az antropológus elgondolkodott azon is, miként skatulyázta be a tudomány a neandervölgyi embert, akit a Homo sapiens "unokatestvérének" tart.
"Az a tény, hogy a neandervölgyi ember képes volt az alkalmazkodásra és az innovációra, világosan megmutatja, hogy kulturális értelemben hozzánk hasonlatosak voltak. Hasonlatosak voltak biológiai érdelemben is. Meggyőződésem szerint az emberi faj egyik alfajáról van szó, nem pedig önálló fajról" - vélekedett Julien Riel-Salvatore.
Az antropológus továbbgondolva az elméletét arra a meggyőződésre jutott, hogy a közvélekedéssel ellentétben a modern ember nem irtotta ki a neandervölgyi embert, hanem integrálta a kultúránkba. Véleményét alátámasztja az a kutatás, amelynek eredményeit májusban hozták nyilvánosságra, s amely kimutatta, hogy az ázsiai és az európai népesség génállományának 1-4 százalékát a neandervölgyi embertől örökölte.
"Őseink is a szeress, ne háborúzz elvet vallhatták" - összegezte Julien Riel-Salvatore.
