Ezt a poranyagot könnyen észre lehetett venni a távolból is, és egy esetleges Földön kívüli civilizáció a Neptunuszt is azonosíthatta volna.
A modern szimulációk révén egyre részletesebb képet kapunk arról, miként festett az ősi Naprendszer, nem sokkal kialakulása után, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Mivel a bolygók összeállását követően sok apró szemcse maradt még a Nap körül, ezek hatalmas, messziről is észlelhető gyűrűt formáltak. A Naprendszeren kívül megfigyelt bolygók születése során ugyanilyen porkorongok láthatók, amelyek megkönnyítik az exobolygók azonosítását - azonban a poranyag pontos mozgását és viselkedését eddig nem ismerték eléggé.
A Neptunuszon túli ősi porgyűrű változása az időben visszafelé haladva: napjainkban, illetve 700, 100 és 15 millió évvel a Naprendszer kialakulása után (NASA/Goddard/Marc Kuchner, Christopher Stark)
Ezen segítenek az új szuperszámítógépes szimulációk, amelyeket Marc Kuchner (NASA, GSFC) és kollégái készítettek. Modelljükben először sikerült az egyes porszemcsék egymással történő ütközéseinek hatását is szimulálni - míg a korábbi számítógépes programok csak a központi csillag sugárzását és a közeli égitestek gravitációs zavarait vették figyelembe.
A modellben 75 ezer 1,2 és 0,0012 milliméter közötti méretű szemcse viselkedését tanulmányozták (a legkisebb vizsgált testek nagysága közelítőleg megegyezett a cigarettafüstben lebegő szemcsék méretével). A mellékelt négy ábra közül az első azt mutatja, ahogyan napjainkban festene a Naprendszer poranyaga a távolból figyelve, kissé felerősítve a poranyagot jelző sárgás színt. A második kép a poranyag eloszlását mutatja 700 millió, a harmadik 100 millió, a negyedik pedig 15 millió évvel a Naprendszer keletkezése után.
A Neptunuszon túli ősi porgyűrű változása az időben visszafelé haladva: napjainkban, illetve 700, 100 és 15 millió évvel a Naprendszer kialakulása után
Az egyes időpontokban a jelenlegi por mennyiségnek 10, 100 és 1000-szerese volt jelen. Megfigyelhető, hogy a poranyag az idő előrehaladtával egyre kevésbé koncentrálódik a Neptunuszon túli térségre: bár az ütközések lassítják a szétterjedését, fokozatosan mégis kiterjed a bolygók közötti térségbe. Egy része a bolygókba, illetve a Napba áramlik, így mennyisége idővel csökken.
A kutatók elemzése szerint a Neptunuszon túli Kuiper-öv ősének poranyaga sűrűbb lehetett, mint eddig feltételezték, és mint amelyen napjainkban. A kölcsönös ütközések felaprózták a nagyobb szemcséket, amelyek nehezebben is hagyták el a térséget, mivel gyakran találkoztak kisebb társaikkal. Az ősi porgyűrű tehát fényesebb is volt a Nap körül, mint jelenleg.
A modell alapján az ősi Kuiper-öv pereme éles volt, és a Naprendszer korai időszakában egy anyagszegény gyűrű lehetett a Neptunusz naptávolságában. Ekkoriban tehát otthonunk úgy festett a távolból, mint számos ma megfigyelt születő bolygórendszer, amelyekben a porkorongban keletkezett rés alapján feltételezik, hogy ott egy-egy exobolygó kering, összesöpörve a "törmeléket".
