Február 15-ig jelentkezhetnek a felvételizők a Veszprémi Érseki Főiskola képzéseire, ám itt nem egyszerűen szakokról és határidőkről van szó, hanem egy olyan tudatos irányváltásról és küldetésről, amely túlmutat a szokásos felsőoktatás-stratégiai és adminisztratív kereteken. Sebestyén József rektor szavai nyomán egy olyan felsőoktatási műhely és koncepció képe rajzolódik ki, amely egyszerre épít hagyományra és reagál a jelen kihívásaira.
„Egy tradicionálisan erősen hitéleti karakterű főiskola 2025-től egy szociális és egészségügyi karakterű, két erős pilléren álló intézménnyé vált” – fogalmaz, jelezve, hogy a változás nem identitásvesztést, hanem identitásbővülést jelent. A döntés mögött nem csupán intézményi stratégia, hanem világnézeti és társadalmi megfontolás húzódik meg: a Katolikus Egyház társadalmi tanítása, amelynek alappillérei – az emberi méltóság tisztelete, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a közjó és az igazságosság – a képzési struktúrában és tartalmakban is visszaköszönnek.
A főiskola jelenleg hét graduális szakot kínál. A szociális munka alap- és mesterszak, a szociálpedagógia alapképzés, valamint a csecsemő- és kisgyermeknevelő szak a segítő és gondozói hivatások klasszikus területeit fedik le, míg az ápolás és betegellátás alapszak – az orvos- és egészségtudományi képzési terület veszprémi meghonosításával – új és egyre hangsúlyosabb szerepvállalást fejez ki a betegellátás és a betegápolás területén. Emellett két hitéleti szak is elérhető: a katekéta-lelkipásztori munkatárs alapképzés, valamint a hittanár-nevelőtanár szak, amely több tanári szakkal szakpárban is felvehető.
A rektor szerint azonban a szakkínálat önmagában nem mond el mindent, mert a lényeg nem csupán abban áll, mit lehet tanulni, hanem abban, hogyan és milyen szemlélettel. „A szaktudás mellé egy olyan átfogó keresztény antropológiai képet adunk a hallgatóknak, amely az embert szellem–lélek–test egységeként értelmezi. Nemcsak szakembereket képezünk, hanem olyan embereket, akik az egész embert és Isten képmását látják a másikban” – mondja.
Külön hangsúlyt kap az egészségügyi képzés hiánypótló jellege. A közép-dunántúli régióban nincs más felsőfokú orvos- és egészségtudományi képzés, így a diplomás ápolók képzése valós űrt tölt be. A rektor nemcsak erkölcsi, hanem szakmai érvekkel is alátámasztja a jelentőségét: „Kimutatható, hogy a magasabb kvalifikáció mérhetően javítja a túlélési és gyógyulási esélyeket.” Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a középfokú végzettségű szakdolgozók munkája is nélkülözhetetlen, ám a rendszer egyre több olyan feladatot ró rájuk, amelyhez a felsőfokú képesítés adna stabil szakmai hátteret és nagyobb biztonságot.
A pályaválasztás kérdésénél rendre felmerül az anyagi megbecsülés problémája, amelyet a rektor nem kerül meg, de nem is helyez középpontba. „Nem azzal próbáljuk megszólítani a fiatalokat, hogy mennyi pénzt lehet keresni, hanem azzal, hogy mennyire felemelő dolog mások életére hatással lenni. Az, hogy képes vagy másokat felemelni, az téged is felemel. Az, hogy meggyógyítasz másokat, az téged is gyógyít”.
A beszélgetés során többször visszatér a társadalmi megbecsültség kérdése. Sebestyén József nyíltan beszél arról, hogy ezek a hivatások sokszor alulértékeltek, ami visszatartó erőt jelenthet a fiatalok számára. „Társadalmi és politikai összefogás nélkül nehéz alulról felépíteni ezeknek a hivatásoknak a presztízsét” – mondja, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a főiskola nem passzív szemlélője ennek a folyamatnak. Tudatos szemléletformáló munkába kezdtek: pályaorientációs programokat indítottak, már az általános iskola felső tagozatától megszólítják a diákokat, technikumokba, középiskolákba látogatnak, és igyekeznek a szülőket is bevonni a gondolkodásba. A cél nem csupán a beiskolázási hatékonyság növelése, hanem a hivatásokról alkotott kép átformálása.
A rektor beszél a különböző szakmai és városi fórumokról is, ahol egyre gyakrabban jelennek meg együtt a felsőoktatási intézmények, a szakképzés, a munkaerőpiac és a helyi döntéshozók képviselői. Ezeket a találkozásokat kulcsfontosságúnak tartja, mert szerinte a társadalmi megbecsültség nemcsak az iskolák falai között dől el. „Nem elég jó szakembereket képezni, ha közben a társadalom nem lát rá ezeknek a hivatásoknak a valódi értékére” – utal arra, hogy a szemléletformálásnak intézményi, közösségi és politikai szinten egyaránt jelen kell lennie.
A Veszprémi Érseki Főiskola tehát nem csupán képzéseket hirdet február 15-ig, hanem egyfajta gondolkodásmódot is. Egy olyan megközelítést, amely szerint a segítő szakmák nem tartalékmegoldások, nem „másodlagos” pályák, hanem olyan hivatások, amelyek közvetlen hatással vannak emberek életére, közösségek állapotára és végső soron a társadalom egészére. Az intézmény üzenete egyszerre praktikus és morális: szakmát adni és szemléletet formálni. A jelentkezési határidő így nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy döntési pont azok számára, akik nemcsak dolgozni szeretnének majd valahol, hanem hatni is akarnak a világra, amelyben élnek.
