A mézeskalács egy sütemény, mely változatos alakjával és díszítésével sokféle jelképet jeleníthet meg. Készítése mögött komoly hagyomány áll, hiszen az isteneknek szánt ajándékból lett embereknek szánt meglepetés. Az ókori görögöknél a halottak szájába mindig mézeskalácsot tettek, még Püthagorasz is állat formájú süteményt ajándékozott az isteneknek.
Tévhitekkel ellentétben a mézeskalács nem Magyarországról terjedt el, a bécsi királyok eledelének számított a méz, így ez a sütemény is. A méz drágasága miatt némely vidéken csak ünnepekkor készítették, így még a „mézesbábos” céhek is kialakultak. A meseirodalomból sem hiányozhatott ez az édesség, a Grimm testvérek Jancsi és Juliskája is egy ilyen házból csemegézett. A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki, vagyis mind a formájában, mind a díszítésében meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács.
Nagyné Söjtöry Etelka mézeskalács-szakon tanulta ezt az ősi mesterséget. Férje segíti ebben a foglalkozásban, hiszen régen is a férfiak feladata volt a tészta összegyúrása, mert ez nem könnyű feladat. A süteményeken több hagyományos motívum látható, a legklasszikusabb a különböző szívforma és a huszár. A vásárokon előbbiek a legkapósabbak, bár a gyerekek a modernebb mesefigurákat és állatkákat kedvelik a legjobban.
- Érdekes, de a fiatalemberek jobban kedvelik ezt a süteményt, mint a lányok – meséli Söjtöry Etelka. – Amikor egy férfi tükrös szívet adott a lánynak, az felért egy szerelmi vallomással. A tükör azt jelentette, hogy akit látsz benne, az a szívemben van. A lány ezt tükrös huszárral viszonozta, és ez sem már, mint gyengéd szerelmi vallomás.
A mézeskalács természetesen nemcsak a szerelem, hanem a szeretet jele is volt. Aki ilyet kapott ajándékba, azt szerették, szép gesztus volt. Ma már – ki tudja miért - nem szokás ajándékozni. Pedig nemcsak finom, de a polcon is jól mutat, mivel közel egy évig áll el és még tartósítószert sem tartalmaz. Szép hagyomány, melyet gyakorolni kellene, nemcsak karácsony tájékán.