A projekt zárórendezvényére reggel 9 órától délután 16 óráig várták az érdeklődőket. Az esemény célja többek között az volt, hogy a klímaváltozással kapcsolatos társadalomtudományi kutatások eredményeit közérthető, befogadható formában mutassák be, miközben valódi párbeszédet kezdeményeztek a szakma és a nyilvánosság között.
A program gerincét interaktív, moderált kerekasztal-beszélgetések adták. Ezek a workshop-jellegű blokkok lehetőséget teremtettek arra, hogy a résztvevők ne pusztán információt kapjanak, hanem kérdezzenek, reagáljanak, és árnyaltabb képet alkossanak a klímaváltozás társadalmi vetületeiről. A rendezvény középpontjában az a felismerés állt, hogy a környezeti problémák megoldása nem kizárólag természettudományos kérdés, hanem társadalomtudományi.
A konferenciát Gelencsér András, az Éghajlatváltozás Nemzeti Laboratórium szakmai vezetője nyitotta meg, aki a projekt országos jelentőségéről és az elmúlt évek tapasztalatairól beszélt.
András Ferenc, a társadalomtudományi alprojekt vezetője átfogó képet adott a program célkitűzéseiről, eredményeiről és társadalmi hatásáról. A nap folyamán négy tematikus blokkban folytatódtak a beszélgetések: a nyelvészeti-kommunikációs, pedagógiai, társadalomtudományi és médiával foglalkozó szekciók mindegyike más-más nézőpontból vizsgálta, miként értelmezhető és kezelhető az éghajlatváltozás a mindennapi élet különböző területein.
Bemutattak egy 2025-ben készült filmet is, ez már nem az első, ami a projekt keretein belül készült, s már a Magyar Tudományos Akadémián is bemutatták, így pedig a klímatudatosság művészi, érzelmi oldalát is közelebb hozták a közönséghez. A szervezők szerint a kulturális eszközök bevonása segít abban, hogy a tudományos üzenetek szélesebb rétegekhez jussanak el, még slam poetry előadásra is sor került.
András Ferenc a rendezvény kapcsán hangsúlyozta: a konferencia nem pusztán formai lezárása egy projektnek, hanem egy hatéves kutatási folyamat sűrített bemutatása. A program 2020-ban indult, és már kezdetben jelentős médiavisszhang övezte. „A káoszelmélet pillangóhatásához hasonlóan apró kezdeményezések is képesek nagy változásokat elindítani” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a Humántudományi Kar egyik kutatócsoportjának munkája során tanulmányok, ismeretterjesztő filmek, előadások és oktatási anyagok sora született, ezek lényegét próbálták most egyetlen napba sűríteni. A hangsúly a kötetlenségen és a közvetlen hangulaton volt: nem ünnepélyes záróceremóniát, hanem közös gondolkodást szerettek volna.
Gelencsér András kiemelte, hogy az Éghajlatváltozás Nemzeti Laboratórium országos együttműködésként jött létre, több egyetem és kutatóintézet részvételével. A kezdeményezés egyik legfontosabb üzenete, hogy a természettudományos eredmények önmagukban nem elegendők. „Társadalmi együttműködés, megértés és közös akarat nélkül a legpontosabb adatok is hatástalanok maradnak” – fogalmazott. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a nemzetközi együttműködések gyengülése és a politikai bizonytalanságok nem adnak okot túlzott optimizmusra egy olyan globális folyamat esetében, amelyet alapvetően a természet törvényei alakítanak, és amelyet még összefogással is nehéz visszafordítani.
Bár a most lezáruló projektnek közvetlen folytatása nem lesz, a kutatók szerint a közös munka és az intézmények közötti együttműködés nem szakad meg.
