A beszélgetés egyik legkifejezőbb mondata rögtön az elején elhangzott, amikor Simon Dániel, a Vehír sportújságírója, a beszélgetés moderátora a sportolói áldozathozatalt és a végtelennek tűnő edzéseket hozta szóba. Sokan azt gondolnák, hogy a csúcsra vezető út csupa keserves lemondás, Rasovszky Kristóf szavai viszont rávilágítottak a siker valódi titkára. „Én ezeket soha nem áldozatként éltem meg. Én szeretem azt, amit csinálok, én a mai napig szeretek úszni” – fogalmazott a párizsi olimpia bajnoka, hozzátéve, hogy a belső motiváció és a közeg szeretete átsegíti az embert a legnehezebb hajnali keléseken és a hosszú, medencében töltött kilométereken is.
Azt a bizonyos belső tüzet Kiss Balázs, Atlanta olimpiai bajnok kalapácsvetője egy személyes példával illusztrálta, aki csütörtök este még térdműtéten esett át, most viszont ott volt már ő is a színpadon. „Mi a mentséged arra, hogy nem csinálod meg, amit akarsz? Százezer okot tudsz találni, hogy valamit nem akarsz csinálni. De csak egy ok kell, hogy valamit akarsz csinálni. Tegnap este ott voltam a műtőasztalon, és mindenki csodálkozására kijöttem a kórházból, mert megígértem, hogy itt leszek. Ez ilyen egyszerű” – mondta Kiss Balázs, hangsúlyozva, hogy a fókusz, a kitartás és a hajlandóság a legfontosabb erények a tehetség mellett. Később a sportágak közötti elképesztő különbségekre is rávilágított. Míg Rasovszky órákat küzd a nyílt vízen, addig az ő versenyszáma mindössze kettő és fél másodperc, amely alatt a tökéletes fizikai kivitelezésre és a robbanékonyságra kell koncentrálni.
A felnövekvő generáció kihívásairól Czene Attila sem tért ki, aki Kiss Balázshoz hasonlóan Atlantában állt fel a dobogó tetejére vegyes úszás számban.
A modern kor digitális zajában a telefonok, a játékkonzolok és a képernyők vonzereje óriási, az atlantai bajnok elmondása alapján ezt a helyzetet okosan kell kezelni. Úgy véli, meg kell tanulni ehhez a visszafordíthatatlan folyamathoz idomulni, és olyan új trendeket, szoftvereket kialakítani, amelyek éppen a digitalizációt felhasználva vonzzák be a fiatalokat a rendszeres mozgás világába. Kiemelte továbbá a szülői háttér fontosságát, határozott vonalat húzva a család és a szakember szerepe közé a pálya szélén. „Nálam a szülői támogatás az az, hogy a szülő ne szóljon bele... amikor lementek az edzésre, akkor az edző átveszi ezt a szerepet” – mondta Czene Attila, rávilágítva arra, hogy a sport egyfajta életre nevelés, amely fegyelmet, az időbeosztás tiszteletét és felelősségvállalást tanít a felnőttkorra is.
A szülők saját felelősségét Kiss Balázs egy találó repülőgépes hasonlattal nyomatékosította, miszerint a felnőtteknek először magukra kell feltenniük az oxigénmaszkot, hogy a gyerekeiken érdemben segíthessenek; a szülőknek saját egészségükre, rendszeres mozgásukra is figyelniük kell a jó példamutatás és a hosszú, aktív közös élet reményében.
A közösség és a tisztelet megtartó ereje végig dominált a beszélgetésben. Rasovszky Kristóf felidézte a párizsi célba érést, ahol saját történelmi győzelmét követően azonnal barátjáért és edzőtársáért, Betlehem Dávidért kezdett el szorítani a vízben. „Én boldogabb voltam azért, mert neki sikerült a dobogóra állni, mint magának az én saját győzelmemnek... tényleg egy nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, ami azt gondolom, hogy most már életünk végéig el fog kísérni minket” – mesélte.
Ugyanez a mély, gyökerektől fakadó tisztelet mutatkozik meg edzőjével, Szokolai Lászlóval való kapcsolatában is. A sokéves közös, világra szóló sikereket hozó munka ellenére a mai napig magázza mesterét, hűen őrizve azt a gyerekként kialakult tiszteletadást, amellyel egykor átlépte az uszoda küszöbét.
A beszélgetés utolsó harmadában a diákoké lett a főszerep. Ők a kezdetekről, a barátságok megőrzéséről és az olimpiai győzelem felemelő, eufórikus érzéséről kérdezzék a bajnokokat. Kiderült, hogy Czene Attila öt és fél évesen kezdett úszni a szegedi uszoda átadásakor, míg az olimpiai kvalifikáció nehézségeiről Rasovszky megerősítette, hogy a világ legjobb pár tucat sportolója közé bekerülni embert próbáló, de csodálatos feladat.
Ovádi Péter, országgyűlési képviselő a Sportrégió logójával ellátott pulóverekkel ajándékozta meg az olimpikonokat
A válaszokból egyértelműen kirajzolódott, hogy a sikerhez mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, ahogy Kiss Balázs is végső útravalóként tanácsolta a fiataloknak: nem szabad mások titkát vakon másolni, fel kell fedezni a saját habitushoz, genetikához illő sportot és abban kiteljesedni.
A rendezvény végén a gyerekek nagy lelkesedéssel fotózkodtak és kértek autogramot a három bajnoktól, akik az utolsó aláírás kiosztrásáig a színpadon maradtak.
A Sportrégió programsorozat keretében tehát a roadshow első szériája véget ért, azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel várhatóan nemsokára újabb helyszíneken folytatódni fog.
