A Városi Művelődési Központ és Könyvtár október 1-jén, délután öt órakor zenehallgató előadást rendez. A középpontban Erkel Ferenc áll, akinek munkásságáról és életéről beszélgethetnek az érdeklődök. A 19. századi zenei kirándulás célja, hogy új ismeretek szerzése mellett a jó zene adta művészi élményben is részük legyen a résztvevőknek. Az előadást Dr. M. Tóth Antal egyetemi tanár tartja, Mártony Zsuzsanna énekművész különböző zenei darabokat ad majd elő.
Az 1700-as évek végét és az 1800-as évek elejét okkal nevezik a nyelvújítás korának, mivel alkalmassá kellett tenni a magyar nyelvet a mindennapi használatra. Kevesebb szó esik arról, hogy ugyanebben az időszakban történt a „zenei nyelvújítás” is. A legjobb zenészeink próbálták a magyar zenei nyelvet alkalmassá tenni arra, hogy a nemzetközileg kialakult formák adta keretben a magyar lélekre leginkább jellemző módon tudja kifejezni a különböző érzéseket és gondolatokat.
A szimfónia, a szonáta, a vonósnégyes, az egyházzenei műfajok és az opera ebben az időben kezdtek kibontakozni. Magyar zenének azonban csak a toborzótáncot és a verbunkost tekintették. Ki gondolta volna, hogy az első, verbunkos stílusban írt program vonósnégyest 1809-ben komponálta Veszprém Csermák Antalunk.
Habár sokan próbálkoztak magyaros művek komponálásával, mégis ki kell emelni az 1810-ben született Erkel Ferencet. Ő volt a nemzeti opera megteremtője, a korszak egyik legjelentősebb magyar zongoravirtuóza, karmestere, iskolateremtő zenepedagógusa, a magyar kórusmozgalom létrehozója, „a nemzet 19. századi zenei mindenese”. Mikor felhangzik az „Isten, áldd meg a magyart”, kinek ne jutna eszébe az ő neve, aki megzenésítette a Himnuszt.
