A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett eseményen hagyományosan azok a személyek kapják meg az elismerést, akik Veszprém fejlődéséért, szellemi és anyagi értékeinek gyarapításáért kivételes erőfeszítéseket tettek. A díj rangját az is bizonyítja, hogy évente csupán egy alkalommal, legfeljebb három ember kaphatja meg, hagyományosan a nemzeti ünnep alkalmával. Az érdemérem Veszprém hálájának és megbecsülésének legmagasabb szintű kifejezése, amellyel a városvezetés az egyéni áldozatvállalást és a példamutató lokálpatriotizmust jutalmazza.
Idén a megtisztelő Pro Urbe érdemérmet Isó Zoltán, Horváth László és Csécs Ferenc vehette át. Isó Zoltán evangélikus lelkészként harmincnégy éven át szolgálta a veszprémi gyülekezetet, ez idő alatt egy egész közösség hitéletét formálta, lelki és infrastrukturális gyarapodását egyaránt elősegítette. Évtizedes, értékteremtő munkásságát ismerte el most a városvezetés. Horváth László Munkácsy Mihály-díjas porcelántervező-művész a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. tervezőjeként dolgozott több évtizeden keresztül. A kitüntetést a magyar iparművészetet gazdagító, magas színvonalú alkotómunkája elismeréseként kapta meg. Csécs Ferenc a Dózsavárosi Baráti Kör elnökeként 1998 óta dolgozik megalkuvás nélkül a városrészért. A rangos érdemérmet a város közéletében kifejtett közösségépítő tevékenységéért, a helyi értékek védelméért és a polgárok érdekében végzett önzetlen szolgálatáért ítélték oda számára. A három életút közös vonása a rendíthetetlen kitartás és a szűkebb pátriájuk iránti mély elköteleződés, amellyel mindannyian beírták nevüket a település történelmébe.
Az ünnepségen Ovádi Péter országgyűlési képviselő mondott beszédet, emlékeztetve a jelenlévőket, hogy vannak pillanatok egy város életében, amikor meg kell állni a mindennapok rohanásában, és figyelni kell azokra, akik csendben, de annál nagyobb erővel formálják a közös otthont. Beszédében rávilágított arra a tiszteletet parancsoló, ezeréves történelemre, amely Veszprémet jellemzi. Kiemelte, hogy ezt a megfoghatatlan, mégis mindenki által jól ismert karaktert, a veszprémiséget generációk sora, királyok, királynék, püspökök, mesteremberek, tanárok és tudósok formálták ilyenné.
A képviselő hangsúlyozta, hogy az ünnepség elsősorban a megalkuvást nem tűrő elhivatottság és a nagybetűs Polgár eszménye előtti tisztelgésről szól. Különös figyelmet szentelt a polgári eszmeiség mibenlétének, amely egy megrendíthetetlen belső morális iránytűt jelent. Ennek legfőbb ismérve az önként vállalt felelősség, amelyet a polgár a családjáért, a közösségéért és különös gonddal a saját városa iránt érez. A polgári ember kristálytisztán érti a közösség és a saját sorsa közötti elválaszthatatlan köteléket, sosem várja tétlenül a problémák megoldását, a közösség érdekeit szem előtt tartva az élére áll a folyamatoknak.
Ovádi Péter a folytatásban személyes üzenetet is megfogalmazott a hallgatóság felé. Arra kérte a megjelenteket, hogy ha valaha is a kishitűség legapróbb lángját érzik magukban, vagy ha a feladatok súlya alatt megbotlanának, gondoljanak a most ünnepelt kiválóságokra. Merítsenek erőt abból a masszív, megtörhetetlen polgári tartásból, amely ezer éven át megtartotta és felemelte ezt a várost.
A díjazottak méltatását alábbiakban olvashatják:
Isó Zoltán 1960. február 19-én született Budapesten, egy világi szakma választása után 1990-ben szerzett lelkész képesítést az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Lelkészi pályáját feleségével, Isó Dorottyával együtt a Vas megyei ostffyasszonyfai, uraiújfalui, csöngei gyülekezetben kezdte, majd a Veszprémi Evangélikus Egyházközség meghívta őket lelkészeiknek. 1991-től szolgáltak, szolgálnak Veszprémben, Isó Zoltán a nyugdíjkorhatárt elérve és betöltve tavaly ment nyugdíjba. Szolgálatának harmincnégy éve alatt sokat változott, fejlődött a gyülekezet, nemcsak insfrastrukturálisan, épületekben, de lelkiekben is gazdagodott.
Veszprémbe érkezésükkor két központja volt a gyülekezetnek: a városközpontban álló Kossuth utcai templom és az Arany János utcai lelkészi hivatal, a család otthona, ahol két fiúkkal, Gergellyel és Mártonnal éltek. 1999-ben a templom mellett felépült a gyülekezeti terem és a parókia, a lelkészek 2000 januárjában költöztek. A templom és a lelkészlakás közelsége gazdagította a szolgálatokat, megszaporodtak a feladatok, sokrétű lett a munka, a gyülekezeti ház új lehetőségeket adott. A költözés előtt, 1998-ban a gyülekezet megünnepelte a templom fennállásának kétszáz éves évfordulóját.
A társadalmi szerepvállalás régóta vágya volt a gyülekezetnek, felvetődött az evangélikus óvoda létrehozásának ötlete. 2010-ban a veszprémi önkormányzat az Aradi vértanúk útjai megüresedett iskolaépületét használatbavételre adta, 2011-ben indult az első csoport, az intézmény hamarosan három csoportossá bővült. Egyházi, állami és önkormányzati segítséggel új óvoda épülhetett; 2023 októberében volt az alapkőletétel, 2024 szeptemberében az intézmény megnyitotta kapuit. Isó Zoltán lelkész folyamatosan figyelemmel kísérte az építkezést, egyeztetett a tervezőkkel, építőkkel, kivitelezőkkel, az óvodavezetővel. Az intézmény nyitott és befogadó minden kisgyermek számára, felekezeti hovatartozás nélkül fogadja, várja a kicsiket.
Több évtizedes hiányt pótolva 2020-21-ben a templombelső is teljesen megújult; a hivatalokkal való egyeztetés, a munka koordinálása szintén a lelkészre hárult. A veszprémi gyülekezethez tartozó balatonalmádi fília kis temploma is megszépült kívül-belül.
Isó Zoltán veszprémi szolgálata idején családok százait ismerte meg és kísérte életútjuk során. Nemcsak a templomban, de világi rendezvényeken, városi programokon, ünnepségeken, adventi gyertyagyújtásokon hirdette Isten igéjét. Az evangélikus gyülekezet tavaly augusztus 31-én hálaadó istentiszteleten köszönte meg harmincnégy éves veszprémi szolgálatát.
Isó Zoltán hivatalosan nyugdíjba ment, de a gyülekezetben továbbra is szolgáló társával, Isó Dorottyával együtt Veszprémben maradt. Számíthat rá utódja, Weltler Gábor, a gyülekezet megválasztott és beiktatott lelkésze, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese.
A veszprémi evangélikus gyülekezet történetében kevés olyan lelkipásztor szolgált, aki olyan hosszú időn át, olyan hűséggel és következetességgel állt közössége mellett, mint Isó Zoltán. Több mint három évtizedes szolgálata nemcsak egy egyházi tisztség betöltését jelentette, hanem egy egész közösség lelki életének formálását és megtartását is.
Isó Zoltán szolgálata emlékeztet arra, hogy a lelkipásztori hivatás lényege nem csupán a tanítás, hanem az együtt járás az emberekkel – hitben, reményben és szeretetben. Élete és munkássága ezért nemcsak a veszprémi evangélikus gyülekezet számára jelent értéket, hanem példát ad arra is, hogyan lehet hűségesen és alázattal szolgálni Istent és az embereket.
Horváth László porcelántervező-művész, aki 1941-ben született Debrecenben. 1965-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) porcelántervező szakán, mestere Schrammel Imre volt. 1965-től 2001-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. tervezőjeként; a Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítvány kurátoraként még sokáig aktívan részt vett a Manufaktúra életében.
Tervező iparművészként kezdte meg nagyívű pályáját a diplomaszerzés évében a Herendi Porcelángyárban. Kezdetben - 1965-től 1978-ig - főként asztalneműt: kávés-, teás-, illetve étkészleteket tervezett, amelyek közül kiemelkedik a Faenzában 1973-ban aranyérmet nyerő, lágy vonalú „Saturnus” készlete. Később figyelme a porcelán építészeti lehetőségeinek irányába fordult, és számos egyedi plasztikus falburkolatot tervezett középületekhez a Péti Nitrogénművektől a Fóti óvodáig. Lüszterrel dekorált porcelán mellvédje Veszprémben, a Cholnoky Ferenc Megyei Kórházban látható. E fali-, ún. murális művei közül legismertebbek a Herendi Porcelánmanufaktúra homlokzatán megjelenő, és a porcelánkészítés munkafolyamatait bemutató tondók, valamint az aula magas belső falát díszítő monumentális rács-burkolat.
Az ő nevéhez kötődik a porcelán áttetszőségét kihasználó régi litofán technika felújítása is már 1965-től, amelynek alkalmazásával lámpákat, valamint különleges dekoratív ablakokat készített - legutóbb a Manufaktúra főbejáratához és Viktória Porcelánboltjához Herenden. Ezekkel párhuzamosan figurákat és dísztárgyakat tervezett vevői megrendelésre, továbbá egyedi plasztikákat kiállításokra. Hosszú ideig a Manufaktúra művészeti vezetőjeként is tevékenykedett. Egyik alapítója volt 1985-ben a Herend Stúdiónak, ahol két iparművész kollégájával párhuzamosan fejlesztette - stílusteremtő szándékkal - a kortárs design szellemében fogant egyedi lüszteres táljait, vázáit és plasztikáit. Sok évtizedes művészi pályája során számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt Koppenhágától Bolognáig, illetve aratott sikereket kerámia pályázatokon a Pécsi Biennálétól Faenzáig.
A Művészeti Alap (később MAOE), a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Terra Kerámiaművészeti Egyesület és a Veszprémi Művész Céh tagja (utóbbinak korábban céhmestere is volt).
Munkássága elismeréséül szakmai elismerésekben részesült, melyek közül fontos megemlíteni a következőket: Varia edénytervező pályázat (1972); Országos Kerámia Biennálé, Pécs (1968, 1972); Nemzetközi Kerámiaverseny, Faenza, Olaszország (1973); Munkácsy Mihály-díj (1988), Veszprém, Tavaszi Tárlat, Veszprém megye Érdemrendje, Kenessey díj (1993.), Balatonalmádi Balatoni Tárlat (1995.), Életút Díj (2000.).
Műveit több magyar és külföldi gyűjteményben őrzik, mint pl. Budapesten az Iparművészeti Múzeum, a Herendi Porcelán Múzeum, Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdió gyűjteménye, Pécsen a Janus Pannonius Múzeum, Faenzában a Kerámia Múzeum, továbbá Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum. Számos alkotása az említettek mellett köztéren és középületben is megtalálható.
A Munkácsy Mihály-díjas Horváth László tervező iparművész a magyar iparművészet és a világhírű herendi porcelánkultúra egyik elkötelezett alkotója volt. Munkássága szorosan összefonódott a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. több mint kétszáz éves hagyományával, amelynek műhelyeiben évtizedeken át dolgozott, gazdagítva a manufaktúra forma- és motívumvilágát. Horváth László neve ezért nem csupán egy kiváló tervezőé, hanem egy olyan alkotóé is, aki hűséggel szolgálta a mesterséget és gazdagította a magyar iparművészet örökségét.
Csécs Ferenc Veszprémben, a Dózsavárosban született 1951. február 14-én. A városrész általános iskolai évei után Székesfehérváron tanult tovább az Útépítési Technikumban. A sorkatonai szolgálata után kézilabda szakágban segédedzői feladatot látott el, mely motiválta abban, hogy edzői képesítést szerezzen a Testnevelési Főiskolán.
Az első munkahelye 1970-től a Tervező Vállalat volt, ezt követően 1981-1993 között a Városgazdálkodási Vállalat Útrészlegének művezetőjeként, majd részlegvezetőjeként dolgozott. 1994-től 2025. évi nyugdíjba vonulásáig egyéni vállalkozóként tevékenykedett térkövezési és aszfaltozási fő profillal. Veszprémben szinte nincsen olyan utca, ahol cégeknek vagy magánszemélyeknek ne dolgoztak volna.
A Dózsavárosi Baráti Kör 1993-ban alakult meg, melyben 5 évig titkári feladatokat látott el, majd ezt követően, 1998-tól máig az elnöke. A Baráti Kör feladata az ott élő emberek érdekképviselete mellett a városrészért tenni közösségi összefogással, a közérzet javításáért, a lakóhelyi környezet és táj emberibbé tételéért, azok védelmében való közreműködéssel. Alapító tagjai a Civil Kerekasztalnak, valamint a lassan 20 éve működő Civil Nap szervezői és résztvevői. A Baráti Kör tagjai részére számos programot, eseményt szerveznek, pl. farsangi batyus bált, családi napot, színházlátogatást, nagykarácsonyi ünnepséget.
Csécs Ferenc munkája a Dózsavárosi Baráti Kör élén túlmutat egy tisztségen. Az ő vezetésével a kör valódi találkozási ponttá vált: helyszínné, ahol a múlt értékei és a jelen kezdeményezései találkoznak. Programok, rendezvények, közösségi alkalmak sora bizonyítja, hogy egy elkötelezett ember mennyit tehet egy városrész életéért.
Csécs Ferenc munkáját a kitartás, az önkéntes szolgálat és a közösség iránti mély tisztelet jellemzi. Azok közé tartozik, akik hisznek abban, hogy egy közösség ereje az emberek összefogásában rejlik – és ezért nap mint nap tesz is.
