Egy interjúban úgy illik, hogy elsőként bemutatjuk az interjúalanyt. A te esetedben viszont ez nem a legegyszerűbb feladat, hiszen kezdhetnénk a Brain Bar jövőfesztivál alapításával, a MOME elnöki tisztségén át az írói munkásságodig. Úgyhogy inkább azt a három dolgot említem Böszörményi Nagy Gergely neve után, amiket te magad írtál a Mindenség algoritmus című könyved elején a neved után: a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a Magyar Honvédség tartalékos katonája, aki Budapest mellett az Őrségben él. Miért pont ezeket emelted ki?
A Brain Bar megannyi, számomra fontos érték találkozása. A technológiától az ökológián át a geopolitikáig csupa olyan témáról beszélgetünk a fesztiválon, amelyek mindenkit érintenek, tesszük ezt közérthető, bárki számára hozzáférhető módon. A résztvevőink többsége fiatal, középiskolás vagy éppen egyetemista, velük együtt vállaljuk fel a jövőért viselt felelősséget.
A honvédség karakterformáló tapasztalás, életre szóló emlék a kiképzés és az eskütétel egyaránt. Őszintén biztatok mindenkit, akinek kora és élethelyzete engedi, hogy fontolja meg a csatlakozást a tartalékosok közé.
Az Őrséget leginkább azért emeltem ki, mert ott rendeztem be személyes könyvtáramat, ez a világ nagy összefüggéseiről való töprengéseimnek a helyszíne.
Mit gondolsz, a Brain Bar fiatal közönsége meddig bírná az Őrségben wi-fi nélkül?
Nagyon élveznék azt a közeget. A digitális detoxról sok tapasztalatom van. Elég az embernek elmenni egy hosszabb sétára, ahová nem viszi magával a telefonját. Lehet, hogy az első pár perc furcsa, de utána hamar megszokja, sőt megszereti ezt az állapotot és a világ legtermészetesebb dolga lesz technikai eszköz nélkül létezni. Mély igény van és viszonylag könnyen megidézhető az a közeg, ahol az analóg világot az ember újra élvezni tudja. Ilyen szempontból hiszek az emberi psziché reparálhatóságában, bármi is történt az agyunkkal az elmúlt 20-30 évben az internet megjelenése óta.
Jövőfesztivált szervezel, a jövő fogalma pedig óhatatlanul összemosódik a technológiával, te mégis az analóg szót emelted ki, mint sokszor vágyott állapot.
Aki már részt vett valamelyik Brain Baron, vagy csak megnézte a programlistát, az láthatja, hogy nálunk a digitalizációval és általánosságban a technológiával összefüggő témák mellett ugyanakkora súlya van a különböző mentálhigiénés előadásoknak. A legfontosabb pedig, hogy ezeket egyensúlyba hozzuk, feltérképezzük a természettudományos és kulturális összefüggéseket. Igyekszünk túllépni az éppen aktuális társadalmi mániákon. Az emberi agy úgy működik, hogy időről időre rákapcsolódik egy-egy ilyen trendre. Most éppen a mesterséges intelligencia dominál, pedig valójában már a hatvanas és nyolcvanas években is volt egy fellángolása az AI-nak. Ha a jövőről való tudatos gondolkodást szeretnénk népszerűsíteni, akkor elengedhetetlen, hogy távolabb tekintsünk ezeknél az aktualitásoknál.
Jelenleg nekem nehéz elképzelni, hogy a mesterséges intelligencia csak egy újabb, idővel lecsengő hype lenne a világunkban. A Pannon Egyetem rektora nyilatkozta korábban ugyanebben a magazinban, hogy tekintsünk erre a technológiára úgy, mint egy kisinasra, aki nem elveszi, hanem segíti a munkánkat. Próbálom magamévá tenni ezt a gondolatot. Neked mi a véleményed róla?
Szerintem érdemes ennél mélyebben elemezni a kérdést, hiszen az említett értelmezés csak egy pillanatfelvételre reflektál. A mesterséges intelligencia nem az emberi agy gépi leképezése, hanem egy egészen új típusú intelligencia, amelynek működését azok sem értik igazán, akik fejlesztőként előállítják. Előrelépésnek tartom, ha a Homo sapiens képessé válik annak felismerésére, hogy a növény- és állatvilágon át az algoritmusok birodalmáig létezhetnek a sajátjától eltérő intelligenciák is, de amíg az előbbieket a miénkkel komplementernek tartom, utóbbi természetéről egyelőre fogalmunk sincs. Aki ma inas, holnap a főnökünk is lehet.
Mintha Istent játszanánk…
Az ember örökké Istent játszik, ebben semmiféle újdonság nincs, legismertebb közös történeteink jelentős része mind ezen alapszik a Bábel tornyától a Jurassic Parkig. Tény, hogy a jelenkor léptékváltást jelent. A Földön a mesterséges objektumok súlya mára meghaladta a biomasszáét, az ember által létrehozott tárgyak össztömege mostanra nagyobb, mint a hegyeké, folyóké és óceánoké együttesen. A mesterséges intelligenciával pedig létrehoztuk az első, önmagát reprodukálni képes szintetikus technológiát is. Ezek evolúciós mérföldkövek, ugyanakkor fontos tisztázni, hogy utóbbi nem a fejlődés szinonimája, hanem 3,5 milliárd évnyi kísérletezésé, tele zsákutcával. Önmagában az, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése evolúciós jelentőségű esemény, nem jelenti, hogy előbbre viszi a civilizációnkat. Azt is gondolom, hogy rövid távon inkább felértékeli az analóg képességeket, minden olyan emberi tulajdonságot, ami megkülönböztet minket a gépektől.
Elképzelhető, hogy lesznek olyan képek, vagy akár regények, amelyeken lesz egy hitelesített pecsét, hogy AI nélkül készült alkotások és ez értéknövelő erővel bír majd?
El tudom képzelni. A tanulást, a küzdést, a kudarcokat és önmagában az időt, a sokszor keservesen hosszú alkotófolyamatot, ami egy-egy kiemelkedő kulturális termék létrehozásához vezet, mind felértékelheti az a fejlemény, hogy AI segítségével bárkiből idézőjeles művész lehet.
Maradjunk kicsit a Brain Barnál. Valamiért vagy valami ellen hoztad létre?
Létezik-e egyik a másik nélkül? Szerettem volna, ha egy olyan országnak, amelyik büszke a Nobel-díjasaira, feltalálóira és általánosságban a kreativitására, lenne egy az önképéhez méltó, nemzetközi színvonalú szellemi fóruma. Ha innen nézem, a Brain Bar nagyon is valamiért született. Ez azonban azt is jelenti, hogy a középszerűség és a provincializmus ellen hoztuk létre, mert ezekkel szemben nem elég a kinyilatkoztatás, mintát kell adni. Felvillantani valamit abból, hogy milyen módon képzeljük el azt a nívót és dinamizmust, ami szerintünk jót tenne és jól állna Magyarországnak.
Ezzel körülírtad a kreatív ipart, amit Veszprémben az utóbbi időben egyre többet emlegetnek, mint a régió egyik kitörési lehetősége. Viszont ahány ember, annyi különböző fogalom van rá. Te hogyan foglalnád össze?
A kreatív iparra sokan ezoterikus fogalomként tekintenek, pedig egészen profán dolog. Ide tartozik minden termék vagy szolgáltatás, amelynek létrejötte egyéni kreatív képességeken alapul, a filmipartól az építészeten és a videojáték-fejlesztésen át a művészeti galériákig. Egy életerős gazdasági ökoszisztéma létrehozásához minden országnak érdemes sok olyan vállalkozásban gondolkodnia, amelyek magas hozzáadott értéket képviselnek, mindennap hozzáadnak valamit az ország kultúrájához és nem szervezhetők ki egyetlen vezetői döntéssel a világ másik felére. Csapatommal elsőként hoztunk létre vállalkozói mentorprogramot kifejezetten a kreatív ipar tehetségei számára. Szükség is volt rá, tizenöt év alatt több ezer cégalapítóval dolgoztunk együtt. Mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy a hazai összkép tekintetében elégedett vagyok.
Érződik, hogy otthonosan mozogsz a nemzetközi térben, mégsem csináltál titkot abból, hogy alapvetően konzervatív beállítottságú ember vagy. A közhiedelemben itt is jelen van egyfajta ellentmondás a két állapot között.
Számomra e kettő együttállása természetes. Azok a magyarok inspirálnak, akik tevékenységükkel egyszerre tudták elhelyezni a nagyvilágban Magyarországot és saját magukat. Kőrösi Csoma Sándor, Xántus János vagy John Lukacs mind olyan emberek voltak, akik hódítói ambíciók nélkül, a kíváncsiság és megértési vágy által vezérelve vizsgálták a világot, megértettek belőle valami fontosat, a megszerzett tudással pedig képesek voltak a hazájukat gyarapítani. A magyar történelem ezer éve a fájdalmas tanulságok mellett bőven ad lehetőséget pozitív referenciapontok kiválasztására is.
Neked melyek ezek?
Szent István és Mátyás uralkodása, és az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedei. Mind a három időszakra jellemző, hogy elkötelezetten kerestük a kapcsolatot a világgal, képesek voltunk új dolgokat tanulni és világszínvonalú kulturális teljesítményeket felépíteni.
Azt mondtad, hogy inspirálnak azok a nagy elődök, akik el tudták helyezni Magyarországot a világban. Te 2026-ban hova tennéd?
Magyarország furcsa hely, gyanítom, hogy mindig is az volt. Aki beszélget olyan jövevényekkel, akik érdemben megtapasztalták a belső világunkat, tudja, hogy szinte mindannyian ezt tartják rólunk. A furcsa nem negatív jelző, sokak szemében kifejezetten a különc és sokszor ellentmondásos karakterünk tesz bennünket szerethetővé, amiben a találékonyság pesszimizmussal, a kifinomultság nemtörődömséggel keveredik. Meggyőződésem, hogy ennek az egész habarcsnak köze van a nyelvünkhöz, hiszen az anyanyelv huzalozza az elménket, ez határozza meg egy közösség életlogikáját. A magyar nyelv különleges szoftver, nagyon megnehezíti a kapcsolódásunkat a világgal, miközben egyedülálló művészeti és tudományos értékek létrejöttéhez vezet.
Például?
A legjobb példa a matematikusoké. Egyelőre senki sem fejtette meg a titkát, hogyan kerülhetett ennyi honfitársunk a világ meghatározó matematikusai közé Fejér Lipóttól Erdős Pálon át Lovász Lászlóig, Bolyai Jánostól Neumann Jánoson át Domokos Gáborig. Az én elméletem az, hogy a dolog összefügghet a magyar nyelv, mint operációs rendszer működésével. Ezért is gondolom, hogy a matematika nemzetközi múzeumának Budapesten kellene megépülnie: szerintem ez egy ajtó-ablak ziccer, amelyen keresztül korszerűen, szervesen és izgalmasan kapcsolódhatnánk a világhoz. A hírességek csarnoka pedig nemzedékről nemzedékre bővülhetne újabb teljesítményekkel, hiszen e pillanatban is fiatal magyar zsenik sokasága tanul matematikát az ELTÉ-től Cambridge-ig.
Nagy kár, hogy országhatáron belül már nem érzékelhető ez és inkább a kishitűség az, ami jelen van sok esetben.
Az alapvető problémát a végletek közötti folyamatos ingadozásban látom. A magyarok kollektív lelkiállapota soha, egyetlen pillanatra sem kerül egyensúlyi állapotba, mintha nem ismernénk a köztes fokozatot a túlzott önbizalom és a bénító önbizalomhiány között. Ha ezen változtatni tudnánk, biztos, hogy kívülről nézve kevésbé lennénk érdekesek, de sokkal kevésbé lennének terhesek az egymással fenntartott kapcsolataink is.
Az interjú elején egy korábbi könyvedre hivatkoztam, viszont nem titok, hogy már készül a legújabb írásod. Ebben mely gondolataidat helyezed fókuszba?
Első könyvemet, a Kilencvenizmust a barátaimmal készítettük, saját nemzedékünk, az Y-generáció gyerekkorát, eklektikus, kelet-európai szocializációját dolgoztuk fel közösen. A Nonkonform tíz évvel később jelent meg, olyan tudásokat összegeztem benne, amelyek segíthetik a nálam fiatalabbakat a világban való eligazodásban. A legutóbbi Mindenség algoritmus címmel hit és tudomány, kultúra és természet, hagyomány és újítás metszetében a személyes világképem összefoglalása volt. Ami most készül, kiegészíti majd az eddigieket, tágabb időhorizonton mutatva be, amit a Homo sapiens jelenéről és jövőjéről gondolok. A könyv egyszerre épít bölcsészeti és természettudományos alapokra, ettől különösen izgalmas dolgozni rajta. Az idei Brain Barra kész lesz.
Csak annyi spoilert árulj el, hogy lesz-e végső konklúziód, vagy különböző kimeneteket fogsz felvázolni?
Számos érdekes összefüggést mutatok majd be ember és természet, kultúra és ökológia kapcsolatáról, amelyekre sokan nem gondolnak, s amik nem festenek derűs képet a jövőről. A reménynél azonban semmi sem fontosabb. A könyv második felében felvázolok néhány javaslatot, amelyekkel az alkalmazkodó képességünk egyéni és közösségi szinten is helyreállítható.
Böszörményi-Nagy Gergely:
Brain Bar jövőfesztivál: ő álmodta meg és hívta életre Európa legnagyobb és legjelentősebb jövőfesztiválját. A rendezvény célja, hogy a világ legelismertebb tudósainak, szakembereinek és gondolkodóinak bevonásával vitassa meg a technológia, az ökológia, a kultúra és a jövőnk legfontosabb kihívásait. A fesztivál különös figyelmet fordít a diákokra és a fiatal tehetségekre.
Design Terminal: létrehozta és évekig irányította a Design Terminal innovációs ügynökséget. Vezetése alatt az intézmény a közszférából kilépve nemzetközi szinten is jelentős, több ezer startupot mentoráló és tehetséggondozó műhellyé fejlődött.
MOME: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökeként levezényelte a magyar felsőoktatás történetének legnagyobb arányú béremelését, és mintaprogramot indított a hátrányos helyzetű kreatív tehetségek felkarolására.
Írói munkássága: rendszeresen publikál, munkáiban jellemzően a jövő, az egyéni felelősség, a technológia és az ember kapcsolatát boncolgatja.
Kilencvenizmus (társszerző): az Y-generáció kelet-európai szocializációját és életérzését feldolgozó könyv.
Nonkonform: a mainstream trendekkel, a felszínes tech-optimizmussal és az uniformizált gondolkodással szemben megfogalmazott olvasókönyv, amely önálló, kritikus véleményalkotásra buzdít.
Mindenség algoritmus: jegyzet és összefoglaló a saját, konzervatív világképéről.
Előkészületben egy új, a homo sapiens elkövetkező kétszáz évéről és a civilizáció túlélési esélyeiről szóló kötet.
Katonai szolgálat: A Magyar Honvédség önkéntes tartalékos katonája.
Tanulmányok és elismerések: Egyetemi tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Central European University-n, a Stanford Graduate School of Business-en, valamint a London School of Economics-on folytatta. A magyar innovációs ökoszisztéma fejlesztésében végzett munkájáért 2020-ban Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. A Google és a Financial Times korábban a közép-európai régió legmeghatározóbb innovátorait tömörítő „New Europe 100” listára is felvette.
