Amikor a Bakonyt keresztülszelő főút történelmét akarjuk felvázolni, nekünk is az ókorba, Pannónia provinciába kell visszanyúlnunk. A rómaiak kőből építették ki a legfontosabb közlekedési útvonalakat, amiket aztán még ezer évvel később, az Árpád-korban is használtak. A római utak időtállóságáról az egyik legrégebbi nyelvi emlékünk, A tihanyi apátság alapítólevele is megemlékezett 1055-ben, amikor az apátság egyik ingatlanjának határául a Fehérvárra menő hadi utat jelölték meg – ez bizony a rómaiak által épített nyomvonal volt! Ez a hadi út persze nem a nyolcas, a kérdéses szakasz a dokumentum szerint Aszófő közelében haladt, inkább a mai 71-essel lehetett rokonságban. Az azonban tudható, hogy a nyolcas útnak a Veszprém vármegye mai területén haladó szakasza jelentős részben az ókori mérnökök tervezőasztalán fogant meg.
1951, Körmend (Fortepan / Magyar Rendőr)
A római utak több mint ezer éven át meghatározták Pannónia közlekedését, egészen addig, amíg Mohács után (idén éppen 500 éve történt a sorsdöntő csata!) százötven évre frontvonallá vált a térség. A török kiűzését követően adódott újra lehetőség arra, hogy alapos felmérést végezzenek az országban, és nagy pontosságú térképek készüljenek. Az első katonai felmérés (1782–1785) eredményeként létrejött térkép értékes forrásul szolgál arról, hogyan kanyarogtak az utcák, hol álltak az épületek, és miként haladtak a településeket összekötő, régiós jelentőségű útvonalak a Habsburg Birodalomban. Ha az Arcanumban hozzáférhető dokumentumon végigvezetjük az ujjunkat Székesfehérvárról nyugat felé, azt tapasztaljuk, hogy Várpalotáig (a csóri és palotai elkerülőt leszámítva) a mai nyomvonal közelében haladt az út, innentől pedig Öskü és Hajmáskér főutcáin keresztül közlekedtek azok, akik Veszprémbe tartottak. Innen tértünk vissza a településeket elkerülő girbe-gurba országútra, ami a Cserhát házainál érte el Veszprém lakott területét.
A második katonai felmérés (1819–1869) térképe már sokkal pontosabban összevethető a mai állapotokkal, így leolvasható az, hogy a településeket elkerülő modern szakaszok kivételével az akkori nyomvonal egyezik a mai nyolcassal Fehérvár és Veszprém között. Innen nyugatra továbbhaladva ez már kevésbé igaz, az akkori fő közlekedési útvonal inkább mai alsórendű utakra illeszkedett.
1963, a nyolcas út Hajmáskérnél (Fortepan / Inkey Tibor)
Az látszik tehát, hogy az út évszázadok alatt fokozatosan alakult – de mióta nyolcas a nyolcas? Az utak számozását az automobilok elterjedése hozta magával a XX. század első felében. Magyarországon 1934-ben, az útügyi rendeletben szabályozták a területet: az egykori Monarchia két fővárosát, Budapestet és Bécset összekötő út kapta az egyes számot, és innen az óramutató járásával megegyezően növekedve jelölték meg a Budapestről kiinduló legfontosabb utakat. A nyolcas ilyen szempontból kakukktojás: ez az egyetlen egy számjegyű főútvonal, ami nem a fővárosból, hanem Székesfehérvárról indul, és a mai határokat Rábafüzesnél éri el. Az eredetileg a településeken keresztül haladó országút első elkerülő szakaszai is ekkoriban épültek. Az 1941-es katonai felmérés térképén látható, hogy bár Csóron és Várpalotán még átvezetett a nyomvonal, Ösküt és Hajmáskért már elkerülte, és a mai Budapest úton érkezett meg Veszprémbe (akkoriban a mostani pláza területén álltak a város utolsó házai). Ekkoriban még a mai Kossuth utca is a főút része volt, és innen kanyaroghattunk tovább a Pápai út felé.
1962, a veszprémi Kossuth utca még a 8-as út része (Fortepan / Krantz Károly)
Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra. Nem juthatnánk ugyanis el a Pápai útra a völgyhíd nélkül! Miután 1934-ben az ország nyolc legfontosabb útja közé sorolták a mi „Fehérvárra menő hadi utunkat”, a közlekedési szakemberek szembesültek vele, hogy a forgalmat valahogy át kell vezetniük a vármegyeszékhelyen, erre pedig a Pajtakert és a Dózsaváros addig használt szűk utcácskái nem lesznek alkalmasak. Ez az igény szülte a Szent István-völgyhidat, ami a maga korában az ország egyik legmodernebb mérnöki teljesítményének számított. A Viadukt az elmúlt közel kilencven évben a város közlekedésének egyik fő ütőerévé vált, nélküle a mai járműszám mellett elképzelhetetlen lenne Veszprém működése – lám, ezt is a nyolcas útnak köszönhetjük!
Ha még egy kicsit visszatérnénk a harmincas évekbe, Veszprémtől nyugatra nagy meglepetés már nem érne minket: a 2009-ben átadott márkói völgyhidat leszámítva a mai nyomvonalon haladhatnánk egészen Körmendig.
1937, épül a 8-as út hídja Veszprémben (Fortepan / Haui Balázs)
A Viadukt megépülésével a nyolcas egy jól használható, modern közlekedési folyosóvá vált, ami magára vonzotta a Dunántúl kelet-nyugat irányú forgalmát. Ami azonban kezdetben áldásnak tűnt, hamar átokká vált. Ahogy az autózás úri huncutságból a hétköznapi ember számára is elérhető lehetőséggé fejlődött, exponenciálisan nőtt a megyeszékhelyre rászabaduló forgalom. Ne feledjük: a főút akkoriban a Kossuth utcán haladt keresztül! A hatvanas évekre a helyzet elviselhetetlenné, a belváros élhetetlenné vált, így a közlekedésmérnököknek megoldást kellett találniuk arra, hogy az átmenő forgalomnak ne kelljen a szűk veszprémi utcácskákon kanyarognia. Megkezdődött a déli elkerülő tervezése, majd építése – először csak az almádi és a füredi csomópontokig, majd a nyolcvanas évek végére eljutottak Csatárig.
Kialakult tehát a nyolcas út ma ismert nyomvonala Veszprém környékén, az elkerülő azonban évtizedről évtizedre fokozatosan fejlődött. A hatvanas években megfogant gondolatot a hetvenes évek előkészítő munkája, majd a nyolcvanas években beteljesedő építkezés követte.
1963 (Fortepan / Bodó Emma / Herth Viktória)
Ahogy az eredeti, a városon keresztül vezető nyomvonalat, úgy idővel az elkerülőt is kinőtte a forgalom, és a 2020-as években újabb bővítés kezdődött meg. Első lépésben – ahogy az eredeti építkezés idején – a balatoni elágazókig újult meg a nyolcas: kétszer két sávosra bővült, a lámpás kereszteződéseket külön szintű csomópontok váltották fel. A fennmaradó, Csatárig tartó szakaszon jelenleg is dolgoznak – igaz, egyelőre ez a munka kevésbé látványos, hiszen még nem a terepen, hanem az íróasztalok mellett zajlik. Ezzel kapcsolatban azonban az utóbbi időszakban csupa pozitív hangvételű nyilatkozatot hallani – joggal bizakodunk benne, hogy a nyolcas út évezredes története hamarosan újabb fejezettel bővülhet.
