A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) október 4-én vitakultúra-fejlesztő napot tartott középiskolásoknak, ahol a nap témája az iskola és a munka kapcsolata volt. Pódiumvita keretein belül mind a meghívott vendégek, mind a diákok bátran fejtették ki véleményüket. A nap tételmondata így hangzott: „az iskola nem készít fel a munkavállalásra”.
– A legtöbb dolgot az utcán tanultam meg – mondta a pódiumvita kezdéseként Öcsi József, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat munkatársa, ugyanis jelenlegi munkájához semmi köze a végzettségének. Sokak hitetlenkedve hallgatták, hogy a kezdetek kezdetén még az autóvillamosság felé kacsintgatott. Bár kényszerszakmának tartotta, mégis úgy érzi, ezek voltak azok az évek, amelyek nagyban hozzájárultak mostani életéhez, mivel mindent a vele kapcsolatba kerülő emberektől tanult meg, így szerzett tapasztalatokat.
A vita egy másik meghívott vendége, Janzsó Ádám, a Pannon Egyetem műszaki menedzser képzésében vesz részt jelenleg is, mégis a Várfok Alapítvány aktív dolgozója. Egyetértett abban, hogy nem az oktatási intézmény nevel az életre, de használható tudást ad. Az előtte felszólalót ismételve: ő sem az iskolapadban szedte magára az ismereteket.
– Friss diplomásként tengődöm a nagybetűs életben – fogalmazott a Kodolányi János Főiskolán most végzett Schöngrundtner Tamás, a DIA regionális koordinátora. Tamás úgy véli, hogy az órákon ugyan nem kapnak meg minden tudást a diákok, de a tanárok segítenek benne, hogy elmélyedhessenek bizonyos dolgokban. Mégis kérdéses, hogy őt például felkészítette-e az iskola arra, amit jelenleg csinál.
Valóban a végzettségtől függ az, hogy ki hol helyezkedik majd el? A vita során a jelenlevők egyetértettek a nemleges válaszban, aminek az oka főként az oktatási rendszerben keresendő. Olyan szakok és képzések is működnek, amelyeknek nagyon hangzatos neveket adnak, de nem biztos, hogy azzal könnyen találnak maguknak állást – főként a bölcsészhallgatók. A nyelvtudás mára már elengedhetetlen, és segítséget nyújt az elhelyezkedésnél. A többi már „csak” a kommunikáció – hogy megtanuljuk eladni magunkat.
A záró hangot talán Öcsi József szavai adhatják meg: „Az oktatási rendszer olyan, mint a GPS: megyünk, megyünk, aztán ha rossz irányba tartunk, akkor jön az újratervezés.”
