Oberfrank Pál köszöntőjében arról beszélt, hogy a Veszprémi Petőfi Színház számára az esélyegyenlőség nem kampány vagy kötelező intézményi feladat, hanem belső meggyőződésből fakadó munka. Mint mondta, a színház akkor tud igazán közösségi tér lenni, ha figyel azokra is, akik valamilyen kihívással élnek. A színházigazgató felidézte, hogy korábban kevésbé volt tudatosan jelen a kulturális intézmények életében az akadálymentesítés kérdése, ma azonban már egyre több területen kell figyelni arra, hogy a nézők valóban azonos eséllyel vehessenek részt a kulturális életben. A Petőfi Színház az elmúlt években több olyan kezdeményezést is elindított, amely ezt a célt szolgálja. Az intézmény autizmusbarát megoldásokkal, audionarrációval, jelnyelvi tolmácsolással, akadálymentesített nézőtéri megoldásokkal és érzékenyítő programokkal is igyekszik segíteni a nézőket. A konferencián Kellerné Egresi Zsuzsanna részletesen beszélt arról az útról, amely végül a színház esélyegyenlőségi programjához vezetett. Elmondása szerint a folyamat egyik fontos kezdőpontja Gyöngyösi Dóra érkezése volt, aki kihívással élő munkatársként lett a társulat tagja.
Az igazgatóhelyettes szerint Dóra jelenléte nemcsak munkahelyi integrációt jelentett, hanem érzékenyítő folyamatot is elindított a társulatban. A kollégák a mindennapok során tanulták meg, hogyan lehet természetesen, félelem és távolságtartás nélkül kapcsolódni egy kihívással élő munkatárshoz. Kellerné Egresi Zsuzsanna úgy fogalmazott: minden embernek vannak kihívásai, csak vannak, amelyek láthatók, és vannak, amelyek nem. Szerinte az első lépés az, hogy észrevegyük a másik embert, majd megismerjük és elfogadjuk azt az élethelyzetet, amelyben ő él. A Petőfi Színház esélyegyenlőségi munkájának egyik legismertebb része a Lélektől lélekig Fesztivál, amely kilenc éve indult el. Az érzékenyítő fesztivál célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a nézőket, az alkotókat és a kihívással élő embereket.
Az eseményen levetített Lélektől lélekig című film is ezt a folyamatot mutatta be. A kisfilmben a színház elmúlt évekbeli munkája, a fesztivál pillanatai és azok az emberi történetek jelentek meg, amelyek miatt az esélyegyenlőség nem elvont fogalomként, hanem személyes ügyként van jelen az intézmény életében. Kellerné Egresi Zsuzsanna arról is beszélt, hogy a Petőfi Színház a jövőben szeretné továbbvinni ezt a szakmai gondolkodást, és más intézményeknek is átadni azokat a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt évek során szereztek. A tervek szerint az esélyegyenlőségi konferenciát később Budapesten is megismétlik, hogy minél több színházi szakemberhez eljusson az üzenet.
