A mindennapokban az Egyház hogyan tudja megszólítani az embereket?
Azt látom, hogy ma a Református Egyház szolgálata vagy fals módon, vagy egyáltalán nem jut el az emberekhez. Nem tör át egy bizonyos ingerküszöböt. Természetesen sokkal jobban kellene ezt végeznünk, sokkal nyitottabban.
Nekünk olyan felkészült lelkészeink vannak, akik több diplomával rendelkeznek, nyelveket beszélnek, a teológia tudománya mellett valamilyen bölcsészterületet vagy más szakterületet is elvégeztek. Nyitottak a szolgálatra, ha kell, felkészülnek cigánymisszióra, lakótelepi misszióra, és ehhez még posztgraduális képzést is kapnak, vagy éppen a szeretetszolgálat területén képezik magukat tovább.
Csak az országos egyházban a gyermekvédelemtől kezdve az idősgondozáson át a hospice ellátásig a Református Egyházunk 70 ezer ellátottat regisztrál, 7 ezer dolgozóval. És ebbe még a gyülekezeti diakóniát nem is számoltam bele.
Hősként tekintek azokra a lelkészekre, akik kitartanak a kisebb falvakban, ahol se posta, se iskola, se óvoda, se orvosi rendelő nincs, de mi még ott vagyunk. Reménykedünk abban az utolsó pillanatig, hogy az urbanizációs folyamatok valamilyen szinten átalakulnak, és a vidék is megelevenedik. A Covid-járvány egyébként adott nekünk egy nagy leckét. Nyilván nem kívánnám ezt természetesen magunknak, de úgy érzem, a helyünkön vagyunk, és dolgozunk.
Jézus azt mondta, hogy csendesen végezzük a feladatunkat. A templomfalakon belül is jelen vagyunk, de a saját híveink ott vannak a munkahelyükön is mint hívő emberek. Ahol igazán alkalmas, elhívott lelkipásztor van, ott élő gyülekezetek vannak, tele vannak a templomok, és igazi csodák történnek.
Például egy falusi gyülekezetbe odakerül egy alkalmas ember, ahol előztte csak romok voltak, egyszer csak megelevenedik lelkileg is a gyülekezet, sőt még épületeiben is megújul. Sok csodát tapasztalunk.
Talán a Református Fesztivál is ennek a jele, hogy mi szeretnénk a társadalomban jelen lenni, a közösségépítésben és számos más módon is adni, segíteni, beszélgetni, a találkozásokat átélni, embereknek örömöt, értelmet és hitet adni.
Mégis, mitől lehet vonzó a Református Egyház egy olyan világban, ahol rengeteg alternatívát kínálnak az embereknek?
Hadd mondjam el a másik végletet is. Az Egyháznak egyrészt nyitnia kell, másrészt pedig nagyon jól és vonzóan kell végeznie azt, ami a feladata.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy miközben ki kell lépni a templomfalakon kívülre, közben hívogatni kell az embereket a gyülekezetbe, a közösségbe is. Ha egy istentiszteleten elhangzik egy prédikáció, ez az istentisztelet a maga liturgikus szépségével, (mondhatnánk akár a katolikus szentmisét is) olyan üzenetet ad az embereknek, amely felemeli őket, jobbá teszi, vigasztalja, erősíti, tanítja, és ha kell, inti is őket.
Az emberek feltöltődnek. Nagyon sokan vágynak arra, hogy értelmesen, valamilyen többlettel, ihlettel és üzenettel szólítsák meg őket. Ennek egyik lehetősége Isten igéjének, Isten üzenetének a hirdetése. Mi ezt a Biblián keresztül gyakoroljuk.
Valahogy a kettőt kell együtt megélni. Egyszerre nyitni ilyen fesztiválokkal, ugyanakkor hívogatni is az embereket. Sokan ugyanis egyáltalán nem ismerik ezt a világot, ezért nekünk kell utánuk menni, és a kettőt összekapcsolni. Itt nem pusztán templomba járásról van szó, hanem egymásra találásról, közösségre találásról.
Rengeteg indirekt módszer létezik erre. Például mi gyülekezeti filmklubokat szervezünk. Rengetegen jönnek ezekre az alkalmakra. Ilyenkor sosem valamilyen Jézus-filmet vetítünk. Inkább olyan alkotást választunk, amely egy életproblémát vet fel, elgondolkodtat. Utána olyan beszélgetések alakulnak ki, amelyekből közösség születik. Meghívunk embereket, közben egymást bátorítjuk, segítjük. Számos ilyen indirekt programunk és lehetőségünk van. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a világ változik, méghozzá nagyon gyorsan.
Nekem azonban meggyőződésem, hogy egy bizonyos ponton túl ez a változás annyira felgyorsul és felerősödik, hogy az emberek belefáradnak az ingermennyiségbe, a bizonytalanságba és a feladatok tömegébe. Közben ott vannak a családi és egzisztenciális gondjaik, testi-lelki terheik, az egészség és a betegség kérdései. Nem is beszélve arról a közhangulatról, amelyben mindannyian élünk. Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb eljön az ébredés, a megtérés, mert az emberek rájönnek arra, hogy így nem lehet élni. Változtatni kell, és ezt a változást Isten ki fogja kényszeríteni.
Nekünk pedig az a feladatunk, hogy hűséggel szeressük az embereket, és azt az örök üzenetet, amely Isten Krisztusban közölt szeretete, ne adjuk fel, hanem hitelesen éljük, megéljük és hirdessük.
A REND Fesztivál valami ilyesmit kínál, hiszen itt egy fesztivál köntösében hirdetik a kereszttény értékeket. Hogyan kezdtek neki az első ilyen formabontó fesztivál megszervezésének?
2004-ben volt az első ilyen fesztiválunk, ami igazából még azzal a céllal jött létre, hogy a dunántúli reformátusságot mozgósítsa.
Ez nőtte ki magát a REND-ben. Volt közben belső vitánk is, hogy most akkor ez inkább nekünk szól, vagy kifelé is. Ugyanis voltak olyan koncertek, amelyekre mások is eljöttek, érdeklődtek és egyre inkább fesztiváljelleget kapott a szó szoros értelmében ez a találkozó. A 2022-es pápai, a 2024-es tatai már ilyen jellegű volt, 2026-ban Veszprémben pedig már konkrétan ez volt a cél. Itt a dunántúli reformátusság és a Magyar Református Egyház a meghívó fél, a házigazda.
Akik laikusként megtalálják a programokat, fesztiválként ismerik meg, mégis miben más a REND Fesztivál, mint mondjuk egy klasszikus fesztivál?
Nagyon jó, hogy az emberek nagyrésze fesztiválként ismerik. A programok közül mindegyik ingyenes, és minden műfajban jelen vagyunk. Egy fontos bibliai ige köré csoportosul ez az egész találkozó. Ez Márk evangéliumában a 4. fejezet végén olvasható csoda, amikor Jézus a viharból kimenti a tanítványokat és lecsendesíti a tengert. Ebből fakad a mottónk is: „Szó és csend”. A bibliai üzenethez kapcsolódnak az istentiszteletek, áhítatok, meditációk, lelkigondozói beszélgetések.
Hat nagy előadás járja körbe ezt a témát, különböző műfajokban, tehát nem csak frontális előadások formájában. Ezt az üzenetet teológiai, lelki gondozói, evangelizációs, kulturális-művészeti és személyes érintettségi vetülettel dolgozzák fel. Lesz egy nagy fórum a Petőfi Színházban, ami ugyanúgy a „Szó és csend” témáról szól majd, hogy hogyan tudunk ma csendben lenni, merünk-e egyáltalán csendben lenni, mit jelent csendben lenni ebben a zajos világban.
Egyáltalán létezik-e csend? Sokféle vihar van körülöttünk. Ki az, aki le tud bennünket csendesíteni? Hogyan lehet a csendet megélni akár egy fesztivál keretén belül?
Nyilván a csend nem feltétlenül azt jelenti, hogy lógatom a lábamat és nézek ki a fejemből - van aktív csend is. Ebben hallhatjuk meg Isten szavát is.
Mire számíthatnak még az érdeklődők?
Az ökumenicitást jelzi, hogy az evangélikusokat és a katolikusokat is bevontuk. Az egyik fő előadó Udvardy György érsek lesz. A fórumbeszélgetésben Baán Izsák bencés perjel, Bősze Ádám zenetörténész, Grecsó Krisztián író, Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója és én veszek részt egy moderátorral.
Ehhez kapcsolódnak kulturális programok, színházi programok, Grecsó–Hrutka irodalmi estje, valamint az Abigél előadás a Petőfi Színházban. Direkt számunkra készítették el ezt a musicalt, ennek a bemutatója lesz a REND-en. A Pál utcai fiúk a Hangvillában, Cseh Tamás-est Ratkóczky Huba, Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós közreműködésével, és lehetne még hosszan sorolni...
Vannak a kulturális programokon túl nagy élőzenei koncertek is: Schmidt Vera, Platon Karataev, Hiperkarma, Irie Maffia koncertek lesznek hajnali fél egyig a színpadjainkon.
Nagyon büszkék vagyunk a komolyzenei programokra is. Bogányi Gergely zongoraestje, a StEfrem fellépése a Színházkertben, orgonakoncertek, a mi kórusaink koncertje, a világhírű veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar koncertje, de például a fesztiválra egy kézműves sörfőzde külön sört készít nekünk.
Érkezik a Quimby egy ingyenes koncertel, de fellép a Honeybeast és a Budapest Bár is többek között. Csak olyan előadókat hívtunk meg, akiknek a dalszövegei és a zenéje igenis költészet. A lélek azért ott lesz, de a fesztiválhangulatot nem rontjuk el.
Nem néznek furcsán az emberek, amikor ez a kettősség megjelenik a programokban: vallás és fesztivál?
A lényeg az, hogy az Egyház nem egy hatóság, hanem egy szebb, minőségibb, boldogabb életért szeretne munkálkodni. Ha szétnézünk a világban, mindenki ideges, mindenki agresszív, mindenki türelmetlen. Láttassuk azt, hogy Isten az életöröm istene, és ha ő felüdít bennünket, akkor a hétköznapokban is stabilabbak és türelmesebbek leszünk. Az Egyháznak fontos feladata van: a templomfalakon kilépve szeretni az embereket, meghallgatni mindenkit és kialakítani egy bizalmi viszonyt, amelyben aztán tudunk egy közös úton haladni. Minden korosztály felé, minden felekezet felé és minden érdeklődő felé nyitottak vagyunk, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi. Szerintem ez az első lépés ahhoz, hogy az Egyház szeretetet akarjon adni.
Ez a fesztivál ebben a sorban a tizenegyedik. Nagyon örülök, mert nekem személyes kötődésem van Veszprémhez. A gyerekkorom, feleségem és szolgálatom ide köt. Polgármester úr, az önkormányzat, az összes intézmény vezetője, a Hangvilla, a Zeneiskola, a Petőfi Színház és a könyvtár olyan szeretettel, nyitottsággal és örömmel fogadta ezt a fesztivált, ami engem őszintén meghatott.
Ezzel a fesztivállal nyit az Egyház a világ felé. Mi az, ami mégis távol tartja a modern embert az Egyháztól?
Nincsenek gyökerek, ráadásul több generáción keresztül. Minket még hitben neveltek, ez természetes volt az én generációmnál. Pedig azért az a múlt rendszer volt, és mégis az Egyház sokkal erősebb tudott lenni, mert a hagyomány vitte előre. Ma viszont, amit gyermekkorban nem adnak át valakinek, azt utána sokkal nehezebb pótolni. Az Egyház nagyon személyfüggő, hogy milyen a gyülekezet, milyen egy lelkipásztor, milyen egy közösség. A saját gyülekezetemben, Almádi–Fűzfőn azt élem meg, hogy egyre többen vagyunk. Van egy óvodánk is, ahol több száz gyerekkel foglalkozhatunk, és a környéken is egyfajta mozgolódást látok és tele vagyok reménységgel.
A másik, hogy nem szabad türelmetlennek lenni. Én abban nem hiszek, hogy az Egyház direkt módon tud hatni. Nem javaslom, hogy bárkire bármit rá akarjunk erőltetni, vagy valamilyen mesterséges lelki „bűvészkedéssel” próbáljunk hatni az emberekre. Úgy gondolom, hogy a kultúra minden ága, a tudományok, a művészetek, a sport és a turizmus olyan területek, amelyek gyönyörű hidat képeznek az Egyház üzenete és a világ között. Aki egyszer bejön, megtanulja az Egyház nyelvét is, amit életének részévé tesz. Megtanulja, hogy semmilyen kötelezettség, semmilyen elvárás nincs. Ez nem kényszer kérdése, hanem egy belső folyamat eredménye.
Mit jelent ma kereszténynek lenni a mindennapokban? Mitől jó keresztény valaki?
Hitelesség. A hitelesség azt jelenti, hogy elsősorban beszélni kell a keresztény hitről, Jézus Krisztus evangéliumáról, ami örömhír. Jézus azt mondta, hogy azért jöttem, hogy életük legyen az embereknek, és hogy már itt, ebben a földi világban is bőségben, örömben éljenek. Ezt először megélni kell. A munkahelyemen, a házasságomban, a családomban, a feladataim végzése közben.
Az emberek egyszerűen látják azt, hogy tudok nyugodt maradni, nem esem kétségbe, a másikat tudom bátorítani, és ha elfáradtam, akkor sem vagyok ideges. Nyilván ehhez az erőt felülről kell kérni. A hitelesség pedig nem tökéletességet jelent, és nem farizeusi képmutatást, mert ebben a világban nincs tökéletes ember. A Biblia is azt tanítja, hogy minden ismert nyomorúságom ellenére is látszik rajtam az a mennyei többlet, hogy kiformálódik bennem az isteni szeretet. Talán ez a keresztény ember legfontosabb bizonyságtétele, nem a tökéletesség, hanem az, hogy az életén keresztül láthatóvá válik Isten szeretete.
További információkat és a részletes programot a REND Feszttiválról ide kattintva érhetik el.
