Kevés stílusosabb pillanatot lehetett volna találni egy futballtörténeti tárlat megnyitójára, mint a világbajnokság nyitónapját. A Laczkó Dezső Múzeumban csütörtökön ráadásul nem egy szokványos protokolláris esemény fogadta a látogatókat. A személyzet focimezben várta az érkezőket, a beszédek egy határozott sípszóra kezdődtek, a közönség pedig a kezébe nyomott szotyival léphetett be a kiállítótérbe.
Ebben a zsibongó, mégis nosztalgikus közegben keltek életre a helyi futballmúlt relikviái, a kifakult mezek, a telefonfülkéből barkácsolt jegypénztár és a pálya széli aranyköpések.
A különleges ötlet Bóbics László és Szabó Zoltán kreativitását dicséri, a helyi kurátorok pedig Csillag Péter újságíró, valamint Törő Balázs néprajzkutató voltak, akik szívükön viselik a vidéki sportélet megmentését. Hiszen a falusi futball sokkal több, mint egy egyszerű játék. Ez a kultúra, a néprajz, a szociológia és a vidéki közösségek legerősebb összetartó ereje.
Szanyi Brigitta, a múzeum igazgatója köszöntőjében rögtön eloszlatott egy gyakori tévhitet, miszerint a múzeumok csak a poros régmúltat őrzik. Rámutatott, hogy a szemünk előtt tűnnek el évtizedes hagyományok és közösségi terek, így a kortárs gyűjtés kulcsfontosságú. A falusi futball pontosan ilyen megőrzendő érték, hiszen generációkat köt össze és helyi identitást teremt. Elmondta, hogy a Sátoraljaújhelyről indult kezdeményezést a veszprémi kollégák a Bakony és a Balaton-felvidék emlékeivel tették teljessé. Beszédét azzal zárta, hogy a múzeum feladata a mindennapok történeteinek rögzítése, amíg még vannak, akik elmesélik azokat, majd megköszönte a stáb nyitottságát erre a formabontó ötletre.
A labdarúgás életre szóló élményéről már Finta Péter, a Magyar Labdarúgó Szövetség Veszprém Vármegyei Igazgatóságának vezetője beszélt. Felidézte, mennyire magával ragadta a múzeumi dolgozók lelkesedése az előkészületek során, ami őt is azonnal tettekre sarkallta. A kistelepüléseken a futball a legfontosabb közösségépítő erő, ahol van csapat, ott a falu is lüktet és él. Minden érintett települést arra kért, óvják meg ezt a közeget.
A tárlatot hivatalosan Holczer Ádám, a Ferencváros korábbi kapusa nyitotta meg, aki a futball árnyoldalait sem rejtette véka alá. Úgy fogalmazott, a kiállítás unikális módon, a maga komplexitásában mutatja be ezt a letűnő világot. A rozsdás büfékocsi és a pálya menti kocsmakultúra ugyanúgy a magyar társadalom tükre, mint a közösség ereje, és az olyan nehéz témákról is beszélni kell, mint a szenvedélybetegségek. Felhívta a figyelmet egy kijózanító adatra is, az ezredforduló óta országszerte több mint hétszáz, csak szűkebb pátriánkban negyvenhét település veszítette el a felnőtt csapatát. Albert Camus-t idézve emlékeztetett mindenkit, hogy a sport empátiára tanít, ezért a legalsóbb szintek megmentése közös felelősségünk.
A Hátsó füves kiállítás jól bizonyítja, hogy az a fajta friss, a megszokott keretekből kilépő és kreatív kulturális szemlélet, amely az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat alatt vert igazán gyökeret Veszprémben, a projekt lezárultával sem tűnt el. A helyi intézmények, ahogy azt a Laczkó Dezső Múzeum jelenlegi példája is remekül mutatja, továbbra is bátran nyúlnak újító formátumokhoz, élettel, lazasággal és valódi közösségi élménnyel töltve meg a város kulturális tereit.
