„Még legmerészebb álmaikban sem gondolták a szervezők, hogy ennyi színvonalas előadást láthatnak” – mondta Domokos József, a Veszprémi Játékok atyja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy – látván a nagyszerű szakmai munkát – tízzel több díjat ítélt oda zsűri a tervezettnél. A másfél órás díjátadó során több mint százötven elismerést osztottak ki a fesztivál ötszáznyolcvan résztvevője között. Azzal a jókedvvel és hangerővel, ahogy a Budapest úton végigvonultak a fellépők, tapsolt meg minden díjazottat a még a csillárokról is lógó színes tömeg.
Az idén először a határon túliak számára is meghirdetett képzőművészeti kategóriában szinte taroltak a moldovaiak. A színház előtti paravánokon mindenki megnézhette a magas minőségű és kiforrott stílusú festményeket, amelyek külön érdekessége, hogy bármelyik felnőtt alkotó megirigyelhetné azt, ahogyan Veszprémet látják a több száz kilométerre élők.
A hangszeres kategóirán belül klasszikus, nép-, dzsessz és könnyűzenei kategóriában is minősítették a versengőket, nekik Kövi Arthur Bálint nyújtotta át a díjakat. Állandó mosolyforrás volt a gumicukorral a díjátvevők után topogó óriási mackó, akit egyik-másik örömittas versenyző meg is ölelgetett.
A zsűri elnökétől, Ötvös Károlytól vették át az énekes kategória legkiválóbb fellépői korosztályonként klasszikus, dzsessz, folklór, musical, operett és könnyűzenei csoportokban a díjakat. Legtöbbször Édelmann Szofi léphetett a színpadra, aki dzsessz kategóriában bronz, musicalben ezüst, könnyűzeneiben pedig arany minősítést kapott.
Viktoria Podolskaya egykori balettművész két elismerő puszit is csatolt a díjak mellé, ahol szintén tobzódtak a műfajok: balett, jazzbalett, nép- és látványtánc, társastáncon belül latin és standard, rock and roll, gyermektánc, sőt hastánc kategóriában is értékeltek a zsűritagok. Itt a Nagyesda együttes minden korosztályban és csoportban tarolt, két bronz, két ezüst s egy arany minősítést, valamint a Kiemelkedő Közösségi Különdíjat is bezsebelte.
A két nagydíjat a Szvjetlacsok és az Ulibka formációk vehették át.
A kétórás gálaműsor a „fesztivál gyöngyszemeiből” – az arany minősítést és különdíjakat elnyert produkciókból – állt össze. A különböző tehetségkutató műsorokon edződött néző is csak kapkodta a fejét a különböző stílusok kavalkádjában. A látottakban a közös momentum a rengeteg befektetett munka és a magas színvonal volt, de mindegyik előadás más miatt volt szerethető. Ki a dinamizmusával és a kisgyermeki bája ragadt magával, mint például a különdíjas Simon Alexa Bohóc fantázianevű alakítása, vagy a Szikrácska Táncegyüttes A kikötőben című előadása.
Mások a jelmezekre is nagyon nagy hangsúlyt fektettek, a Gilda Max Fitness csoport Poker Fantasyjának kártyalapjai az arany minősítésen kívül Társulati Különdíjban is részesültek. A Flash Tánccsoport Valami című produkciója színpadképben is lenyűgöző volt, ők is, és a Meglepetés Tánccsoport Kirakat mögött elnevezésű showjában életre kelő babák, vagy a Nagyezsda Sorsa is sokkal mélyebb mondanivalót rejtett a látványtánc mögé. Az egyéni fellépők, akár ének, akár hangszeres műfajokban, s a néptánc produkciók is nagy tapsot kaptak.
A csoportok ma még Budapesten lépnek fel, majd a hazautazás után elkezdik a készülést a jövő évi Veszprémi Játékokra, s valószínűleg sokáig kiverni sem tudják a fejükből az elmúlt pár nap során annyiszor felcsendült „Játék, vidámság, mozgás, fiatalság, napfény, kavalkád, baráti társaság” refrénű indulót.
