Üdvözlök mindenkit!
Az elmúlt két hét történéseiről szeretnék beszámolni. Kezdeném a legelején: Újbuda. Mint minden mérkőzésünkre, úgy készültünk a fővárosiak ellen is, de a felkészülésről bővebben nem írok, mert lassan már unalmassá válik az olvasók számára, ezzel kapcsolatosan ugyanis újdonsággal sajnos nem tudok szolgálni. Tesszük a dolgunkat nap, mint nap, de véleményem szerint az edzések felépítése egy szurkoló számára nem feltétlenül érdekes. Úgy gondolom, hogy Önöknek, Nektek főként a meccsen látottak és az ott történtek a fontosak.
Gerstmár Renáta kezében a játékszerrel
Számomra minden meccs ugyanolyan fontos, de ettől függetlenül ez a találkozó egy kicsit érdekesebb volt, hiszen testvérem, Szilvia az ellenfél soraiban volt megtalálható. Ez számunkra már nem újdonság, mert többször találkoztunk a pályán ellenfélként, de akkor is valahol belül furcsa érzés. Ilyenkor azt szoktam mondani, nyilatkozni, hogy Szilvi játszón jól, akár találjon be a kapunkba is, de győztesként az én csapatom kerüljön ki és tegye el a két pontot. Ez így is történt: testvérem két gólt lett, de mi nyertük meg a meccset! Sajnos a sérülésem miatt én csak a lelátóról figyelhettem a mérkőzést a szüleimmel és a családtagjaimmal együtt, akiknek ilyenkor a szíve hasad ketté, mert sajnos fele-fele arányban szurkolnak. Szorítanak érte, s az ő csapatáért, illetve nekem és a veszprémi csapatnak is. Kijelenthetem: ők már rutinosnak számítanak ebből a szempontból, jól kezelik a helyzetet, s nem okoznak egyik gyereküknek, illetve csapatnak sem csalódást. Ennyit az én szurkolói hátteremről. :-)
Bár a mérkőzés nem a mi "szánk íze" szerint zajlott, de utólag nem kell túlságosan belebonyolódni. Megvan a két pont, s ez a lényeg. Ezután következett egy újabb nagy falat a Békéscsaba ellen. Minden porcikánkkal készültünk ellenük, de sajnálatos módon ez a meccsen nem úgy sült el, ahogy mi azt elterveztük. Maximális felkészítést kaptunk, de a meccsen mégis görcsösen, akadozva kézilabdáztuk. A védekezéssel nem volt gondunk, hisz idegenben huszonhat gólt kapni nem szégyen, viszont húsz gólt lőni nem elegendő.
Hétfő reggel egy elég hosszú megbeszélést tartott a csapat, hogy a hibáinkat minél előbb kijavítsuk. Ugyanis van másfél hetünk a Siófokra felkészülni, ahol nem produkálhatunk ilyen támadójátékot. Szerintem elég hasznos volt a megbeszélés, s mindenki azon lesz, hogy saját hibáit kijavítsa.
Magamról pár mondat. Egy sérülés soha nem jön jókor, az enyém sem. Jó lett volna a csapat rendelkezésére állni, de sajnos a kezem elég lassan gyógyul. Kívülről nagyon nehéz végignézi a meccseket, az ember segítene a társain, ahol tud, én nem tudtam. Három hetem lábmunkával telt el és nagyon bizakodom, hogy a Siófok ellen újra pályára léphetek. Bár az orvos öt-hat hetet írt elő a gyógyulásomra, ha minden jól alakul a héten szeretnék már részt venni a labdás edzéseken is. Remélem sikerül, mert nagyon hiányzik az a fránya labda!!! Szerintem a héten még jelentkezem a csapat hogylétéről.
Sziasztok, Geri
