Porga Gyula polgármester a fórumot rögtön az elején egyfajta értékrendi keretbe helyezte. Felvezetőjében a versenyképes város ismérvei közül különösen a társadalmi tőkét, vagyis a konfliktuskezelési képességet emelte ki. A városvezető egyértelművé tette, hogy a júniusi közgyűlésről levett napirend nem a probléma elhárítását, hanem a valódi párbeszéd megteremtését szolgálta. A fórum célja az volt, hogy a különböző érdekek – a beruházói szándék, a vízbázis védelme és a lakosság félelmei – végre nyilvánosan ütközhessenek.
Ezután Sulyok Balázs főépítész ismertette a beruházás paramétereit. Eszerint az északi és déli területen összesen 255 lakás kialakítását tervezi a beruházó. A főépítész rávilágított, hogy a terület már az 1993-as rendezési terv óta beépítésre kijelölt zóna, az önkormányzat pedig már öt éve nem tulajdonosa a földterületnek. A befektető irodaház-koncepcióját a város korábban elutasította, így jutottak el a jelenlegi, lakóparki konstrukcióhoz, amely a korábbiaknál kisebb intenzitású beépítést jelent.
A hatályos szabályozás és az új koncepció értelmében a terület jelentős része – a korábbi 30-40 méteres zöld védősávokon túl további 15 méteres sávokkal kiegészülve – érintetlen marad. A városvezetés szakemberei szerint a beépítettség mértéke és az épületek tömege – a földszint plusz háromszintes kialakítással – illeszkedik a környezethez, a zöldfelületi arányokat pedig 50% fölöttire igyekeznek tornázni, ami messze meghaladja a kötelező minimumot. Elhangzott, hogy a tervezővel olyan szabályozást fektetnek le, amely sem ráépítéssel, sem bővítéssel nem teszi lehetővé a lakásszám vagy a beépítési sűrűség növelését a jövőben.
A vita során éles ellentét bontakozott ki a városvezetés „mérsékelt beépítésről” szóló elmélete és a lakók gyakorlati tapasztalata között. A civilek szerint Veszprém „zöld” mivolta, a maga 33 négyzetméteres, egy főre jutó gondozott zöldterületi mutatójával – ami bőven az uniós átlag felett van – olyan érték, amit nem szabad feláldozni. A hozzászólók szerint Veszprém zöld státusza nem csupán statisztikai adat, hanem a lakók életminőségének alapja, amit az Aranyosvölgy beépítése csorbítana, függetlenül a „tiszta papírra vetett” számoktól.
A fórumon jelen volt Radács Attila, a Bakonykarszt Zrt. műszaki igazgatója is, aki a vízbázis helyzetéről beszélt. Bár a szakember igyekezett megnyugtatni a közönséget, hangsúlyozva, hogy nem hatóságként, hanem tanácsadóként vesz részt, a hallgatóság nemtetszéssel fogadta azt a kijelentését, miszerint a város más pontjain is épültek már hasonló hidrogeológiai védőövezetekben épületek. A civilek nem rejtették véka alá aggodalmukat, miszerint az éghajlatváltozás okozta aszályos időszakok mellett a terület betonozása és beépítése negatívan befolyásolja a csapadék beszivárgását a karsztvízbe.
A vita során éles ellentét bontakozott ki a „tiszta csapadékvíz” kezelésének elmélete és a lakók gyakorlati tapasztalata között. Ahogy mondták, ők nem a műszaki terveket, hanem a valóságot látják, ahol az extrém csapadékelvezetési gondok már most is megnehezítik az életet.
A lakók a várostól azt kérték, hogy ne a beruházó oldalára álljanak, hanem lépjenek fel a közérdek érdekében, akár egy területcserés kompenzációval, amellyel a lakóparkot olyan helyre tervezhetnék, ahol nem veszélyeztetik a város ivóvízbázisát.
A fórumon akadtak kísérletek az ügy politikai irányba történő eltolására, ám az érintett közösség azon tagjai, akik valódi megoldást kerestek a polgármesterrel együtt, gyorsan csitították a kedélyeket, visszaterelve a szót a konkrét szakmai és közösségi aggályokra.
A fórumon felmerült Hartmann Ferenc, ellenzéki képviselőtől, hogy a képviselő-testület rendeljen el építési tilalmat (változtatási tilalmat) a területre, amíg a város rendezni tudja a kérdést a beruházóval.
A fórum zárásaként Porga Gyula polgármester ígéretet tett arra, hogy a párbeszéd folytatódik. A városvezető kifejezte szándékát egy közös, kompromisszumos megoldás keresésére, amely – bár nem ígért azonnali visszakozást – garantálja, hogy a beruházás minden lépése a legszigorúbb szakmai felügyelet mellett, a társadalmi kontroll érvényesítésével történjen.
Demonstráció követte a fórumot
A városházán tartott lakossági fórumot követően az épület előtt demonsárcióval folytatták a civilek.
A felszólalók öt pontban foglalták össze az aggályokat, amelyek az Aranyosvölgy beépítése ellen szólnak. A legfőbb érv a vízbázis védelme volt, a területen fakadó források a város ivóvízellátásának közel 20 százalékát adják. A tüntetők szerint skizofrén helyzet, hogy miközben a városi szolgáltatók víztakarékosságra intenek, az önkormányzat egy olyan beruházást támogat, amely veszélyezteti ezt a stratégiai kincset. A kritika kiterjedt a mikroklimatikus hatásokra is. Az Aranyosvölgy szerintük beépítetlenül a város „tüdejeként” működik, amely éjszakánként hűti a környéket, elzárása pedig 4-5 fokos hőmérséklet-emelkedést is okozhat a mikroklímában.
A tiltakozók közlekedési és városfejlesztési aggályokat is megfogalmaztak. Kifogásolták, hogy a közel 250 új lakás forgalmi hatásait vizsgáló átfogó tanulmány hiányzik, miközben a meglévő úthálózat már most is túlterhelt. A tüntetésen felolvasták egy szakértő állásfoglalását is, amely szerint a beruházáshoz kapcsolódó környezeti értékelések hiányosak, elnagyoltak, és nem felelnek meg a hatályos kormányrendeleteknek, sem az Európai Unió új természet-helyreállítási irányelveinek.
A felszólalók szerint Veszprém saját, közgyűlés által elfogadott stratégiái éppen azokat az értékeket emelik ki (vízbázisvédelem, ökológiai folyosók, klímavédelem), amelyeket az Aranyosvölgy beépítése megkérdőjelez. A civilek szerint nem az önös érdekek, hanem a város saját, korábban szakmailag megalapozott dokumentumai követelnék meg a terület érintetlenül hagyását.
A demonstrálók zárásként a nullpontra való visszaállást szorgalmazták. Szerintük a beruházók kártalanítása és a terület cseréje egy olyan ár, amit a „zöld örökség” megőrzése érdekében a városnak meg kell fizetnie, hogy a következő generációk számára is élhető Veszprémet hagyhassanak örökül.
