A múlt hét második felében már speciálisan a Montpellier elleni Bajnokok Ligája meccsre készültünk. Szokásaiknak megfelelően a szerda délelőtt egyéni képzéssel telt, majd délután a hét hátralevő napjaihoz hasonlóan a védekezést és a támadást gyakoroltuk. Mindezek mellett csütörtökön és pénteken videózás és kapusedzés is szerepelt a programban.
A szombati mérkőzés a várokozásainknak megfelelően borzasztó nehéz volt, hiszen nagyon jól játszott a Montpellier. Fantasztikus közönségünk mellett kicsit a szerencsének is köszönhetjük, hogy itthon tudtuk tartani a két pontot. A mérkőzés nagyon izgalmasan alakult, szerintem mindenki szívinfarktus közeli állapotban volt. Rettentően örülünk, hogy végül jól jöttünk ki a meccsből, s ezzel a pontszámot tekintve a Koldinggal együtt vezetjük a csoportot.
Fazekas Nándor
A csoporton belüli erőviszonyokról korábban azt gondoltuk, hogy a Hamburg lesz a legnehezebb ellenfelünk a Montpellier és a Kolding előtt. Az eddigiek alapján azonban ennek a sorrendnek éppen a fordítottja látszik kirajzolódni. Azért is meglepő a BL-ben eddig hibátlan skandináv alakulat szárnyalása, mert hazájuk bajnokságában rendkívül gyengén szerepelnek.
Vasárnap és hétfő délelőtt szabadságot kaptunk, este pedig már kondizással és futással kezdtük meg a dánok elleni programot. Kedden pedig már a Dunaferrt fogadtuk bajnoki mérkőzésen. Megítélésem szerint pont jókor jött nekünk ez a találkozó, hiszen az Újváros gyors, sokat futó, fiatal csapat. Ebből a szempontból olyan, mint a szombati ellenfél, amely gyors középkezdésből, indításokkal apellál. A Dunaferr tízgólos hátrányban is bizonyította ebbéli erényeit, s sok futásra kényszeríttet bennünket. Úgy gondolom, hogy a találkozó kiválóan szolgálta a felkészülésünket, s remélem, hogy ez által hozzájárultak a Kolding elleni sikerünkhöz.
A mai naptól kezdve pedig az egyéni képzésekkel már csak az északikra fókuszálunk. Ahhoz, hogy a csoportban jó helyezést érjünk el, s folytassuk a sorozatunkat, őket is le kell győznünk, amely egyáltalán nem ígérkezik könnyű feladatnak.
Amint arról az előző naplómban beszámoltam, feleségem múlt hét kedden lábtörést szenvedett. A műtét sikeresen lezajlott, s pénteken már kis is engedték a kórházból. A mai napon pedig lekerült a lábáról a rögzítő sín, így most már mankóval közlekedhet. A fekvőgipsz azonban még négy-öt hétig marad. Az elmúlt időszakban emiatt rám több felelősség és feladat hárult, hiszen az itthoni tennivalókat és a gyerekeket is el kell látni. A barátok segítségével azonban hál’ Isten megoldottam a helyzetet, s most már minden rendben van. Nagyon örülök, hogy újra együtt lehet itthon a család.
Mi s szeretnénk segíteni a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak, ezért csapattársaimmal úgy döntöttünk, hogy élelmiszereket és ruhákat vásárolunk, s az adományunkat eljuttatjuk a rászorulóknak. Emellett felajánlottunk egy dedikált mezt és labdát is, amelyre az interneten lehet majd licitálni.
Fazekas Nándor
