Beléptem a Veszprém Arénába úgy, hogy pontosan tudtam nem egy szokványos koncert vár rám. A Kraftwerk ugyanis nem egyszerűen egy zenekar. Sokkal inkább egy olyan jelenség, amely nélkül ma valószínűleg egészen máshogy szólnának azok a zenék, amelyeket nap mint nap hallgatok. Techno-rajongóként ez nekem különösen sokat jelentett. Végül úgy alakult a dolog, hogy a VeszprémFest egyik legkülönlegesebb fellépése nem a História Kertben, hanem a Veszprém Arénában kapott helyet. Őszintén szólva egy pillanatig sem bántam. Sőt. Ahogy beléptem a csarnokba, rögtön azt éreztem, hogy ennek az estének sokkal jobban áll ez a rideg, ipari hangulat. Mintha eleve ide tervezték volna. Voltam már jó néhány elektronikus zenei rendezvényen. A veszprémi Truesounds buliknak szinte állandó vendége vagyok, Boris Brejchát is volt szerencsém élőben látni, így azt hittem, nagyjából tudom, mire számítsak egy elektronikus koncerten.
Tévedtem.
Már a kezdés előtt különös érzés kerített hatalmába. A hideg fények, a háttérben villogó négy piktogram, a sejtelmes alapzajok... olyan volt az egész, mintha nem egy koncertre várnánk, hanem valamilyen futurisztikus kísérlet résztvevői lennénk. Nem szólt hangosan a zene, nem próbálták mesterségesen felspanolni a közönséget. Egyszerűen csak épült a feszültség.
Aztán megérkezett a Kraftwerk.
Az első percekben gyakorlatilag megtanultunk hat nyelven számolni. Elsőre talán furcsán hangzik, de aki ott volt, pontosan tudja, miről beszélek. A Numbers alatt az egész terem egyszerre vált egy hatalmas elektronikus installáció részévé. A Kraftwerk koncertje nem arról szól, hogy a zenészek rohangálnak a színpadon vagy folyamatosan kommunikálnak a közönséggel. Minden mozdulatuk kimért. Minden fénynek, minden vetítésnek, minden hangnak megvan a helye. Ez az egész egy audiovizuális előadás, ahol a látvány és a hangzás ugyanannyira fontos, mint maga a zene.
A LED-es ruhák, a folyamatosan változó vetítések és a precízen felépített vizuális világ egyszerűen lenyűgöző volt. Külön mosolyt csalt az arcomra, amikor az egyik animációban egy UFO repült el a veszprémi vár fölött. Apróságnak tűnhet, de ezek azok a részletek, amelyek miatt érzi az ember, hogy nem csak egy újabb állomás vagyunk a turnén. Tudták, hogy Veszprémben vannak és ezt jó volt látni. Magáról a zenéről nehéz objektíven írni. A Kraftwerk tipikusan olyan zenekar, amelyet vagy nagyon szeret valaki, vagy egyáltalán nem tud vele mit kezdeni. Köztes állapot szerintem alig létezik.
Én az első hangtól az utolsóig élveztem.
Talán azért is, mert miközben hallgattam őket, végig ott motoszkált bennem a gondolat, tulajdonképpen innen indult minden. Az a techno, az a minimal, az az elektronikus világ, amit ma annyira szeretek, valahol ezekből a kísérletekből nőtte ki magát. Egészen különös érzés volt úgy állni a közönségben, hogy azok játszanak előttem, akik évtizedekkel ezelőtt lefektették annak az alapjait, amit ma természetesnek veszünk és ezt élőben átélni egészen más, mint otthon meghallgatni néhány dalt Spotify-on.
A VeszprémFest szerintem idén kifejezetten bátor döntést hozott azzal, hogy meghívta a Kraftwerket. Ez volt a fesztivál történetének első teljes egészében elektronikus zenei produkciója, ráadásul egy olyan zenekartól, amelynek zenéje korántsem szól mindenkinek. Éppen ezért tartom különösen fontosnak, hogy helyet kapott a programban. Egy ilyen fesztivál attól izgalmas, hogy néha kilép a komfortzónából, és olyan előadókat is elhoz, akik talán nem töltenének meg egy stadiont, mégis megkerülhetetlen alakjai a zenetörténetnek.
Amikor az utolsó hangok is elhalkultak, nem az az érzés maradt bennem, hogy láttam egy jó koncertet. Sokkal inkább az, hogy tanúja lehettem egy darabka zenetörténelemnek és vannak esték, amelyeket nem azért őriz meg az ember, mert hangosabbak vagy látványosabbak voltak minden másnál, hanem mert tudja, valami olyat látott, amiből egy egész műfaj született.
Nekem ilyen este volt a Kraftwerk veszprémi koncertje. Egy olyan élmény, amelyre valószínűleg még nagyon sok év múlva is ugyanilyen jó érzéssel fogok visszagondolni.
