Nagy Kornél a magyar kézilabda egyik legnagyobb ígérete. A 24 esztendős válogatott irányító-átlövő előző klubjában, a Dunaferrben és a nemzeti csapatban is bizonyított már. A 2010/11-es idénytől pedig már a tizennyolcszoros magyar bajnok Veszprémben kamatoztatja tehetségét, ahol lépésről-lépésre szeretne előrébb jutni.
Nagy Kornél
– Hogy sikerült a beilleszkedésed, hogy tetszik a város? – tette fel a kérdést a vehir.hu a sportolónak.
– Bátran kijelenthetem, hogy remekül sikerült beilleszkednem. A válogatottból már jól ismertem az együttes nagy részét. Iváncsik Tomival, Császárral és Vujinnal pedig együtt játszottam a Dunaferrben. A többieket ugyan legfeljebb ellenfélként ismertem, azonban a többiekhez hasonlóan ők is nagyon kedvesek voltak, s mindenben segítettek. A város nagyon hangulatos, az Óváros rész különösen tetszik. Nem vagyok egy nagy kávézós típus, de a srácokkal szívesen eljárok egy-egy feketére, vagy étterembe. Formálódik az itteni életem, s nagyon szépen alakulnak a dolgok.
– A csapat hibátlanul menetel a BL-ben. Számítottál arra, hogy három meccsen hat pontot sikerül gyűjteni?
– Őszintén szólva bíztam benne. Az Eperjest nem lebecsülve azt mondom, hogy ellenük kötelező volt a győzelem. Majd következett két sokkal erősebb ellenfél hazai pályán. Ekkor azonban velünk volt a veszprémi közönség, amely – ahogy azt most már én is megtapasztaltam – brutális. Káprázatos amit nyújtanak. Feláll a szőr a hátamon, amikor pályán vagyok miközben ötezer ember buzdít minket. Csodálatos érzés volt a Montpellier elleni utolsó tíz perc, amikor a nézők felállva szurkoltak, s fújták a dudát, belehajszoltak bennünket a győzelembe. Volt egy kis szerencsénk is, de ez a siker járt nekünk. A céljaink eléréséhez az itthoni meccseinket meg kell nyerni, amelyek közül a legnehezebbeken talán már túl vagyunk. A soron következő ellenfél, a dán Kolding erejét mutatja, hogy ők is legyőzték a Hamburgot, s hozzánk hasonlóan eddig szintén hat pontot gyűjtöttek a csoportban. Nagyon kemény meccsre számítok ellenük is, nem szabad lebecsülni őket.
– A sorozatban átestél a "tűzkeresztségen", amely nyilvánvalóan egy újabb fontos állomása a pályafutásodnak...
– A Presov ellen szereztem az első BL-gólomat, majd a Montpellier ellen is betaláltam. Szép lassan szeretnék beépülni a csapatba. Tisztában vagyok azzal, hogy Perez és Terzic van előttem, akik rendkívül jó játékosok, s már nagyon sokat letettek az asztalra. Úgy gondolom, hogy ha ilyen öt percekkel tudok bizonyítani, mint a hétvégén a franciák ellen, akkor legközelebb tíz perc lehetőséget kapok. S ha akkor is jól játszom, a következő alkalommal negyed órát kapok. Szép lassan, lépéről-lépésre ki tudom harcolni magamnak azt a játékidőt, amit szeretnék.
– A veszprémi szurkolók szívébe először talán a magyar-szlovén vb-selejtezőn loptad be magad, amikor a hajrában sorsdöntő találatokat szereztél. Most hétvégén pedig ismét elévülhetetlen érdemeket szereztél a győzelemben. Mi a „titkod” ezekben a kiélezett helyzetekben?
– Az említett meccsek valóban a végjátékban dőltek el és nagyon jól sikerültek. Amikor szólt a Mester, hogy menjek be, csináltam két vállkörzést, aztán ugrás a mélyvízbe. Időm sem volt azon töprengeni, hogy az adott szituációban mit teszek majd a pályán. Egyszer csak ott voltam a balátlövő poszton, s próbáltam felvenni a mérkőzés ritmusát, ami mindkét meccsen nagyon jól jött ki. Nincs „titkom”, egyszerűen csak próbáltam a saját játékomat, s a legjobbamat nyújtani.
– Az MKB VKC szereplését tekintve mivel lennél elégedett az idény végén?
– Újoncként nagyon nehéz jósolnom. Személy szerint elvárom a csapattól a magyar bajnoki cím megszerzését és a kupagyőzelmet. Továbbá nem titkolt vágyunk, hogy a BL-ben bekerüljünk a legjobb négy közé, ami borzasztóan nehéz lesz, hiszen rengeteg nagyon erős rivális van. S az ilyen rangos sorozatokban nem mindig a játéktudás dönt, olykor a szerencse is nagyon fontos tényezőnek bizonyul.
– A hétközi bajnokin kitűnően játszottál volt csapatod, a Dunaferr ellen. Milyen érzések kavarogtak ekkor benned?
–Furcsa érzések kavarogtak bennem. Örülök, hogy jól ment a játék, s nagyon jó érzés volt az újvárosi srácokkal találkozni. A Dunaferr még a tavalyi csapathoz képest is fiatalodott, tizennyolc-tizenkilenc éves tehetséges fiúkból áll az együttes. Ha ilyen töretlen marad a pályafutásuk, akkor néhányuk előtt nagyon nagy jövő áll. A Veszprém ellen is szereztek olyan gólokat, hogy csak ámultunk-bámultunk. Véleményem szerint a lehető legjobb helyen vannak, ahol a legjobb képzést kapják, s az NB I-ben tudnak játszani. Őket még nem a pénz motiválja, hanem az, hogy bizonyítsák tehetségüket az élvonalban.
– Fiatal vagy, néhány nagyon szép eredményt azonban már elértél. Mire vagy a legbüszkébb ezek közül?
– Nehéz rangsorolnom, hiszen szinte minden évhez fűződik egy-egy szép élmény. Mielőtt Dunaújvárosba kerültem, bronzérmesek lettünk a junior vb-n. Ezt követően szereztem egy Magyar Kupa-ezüstérmet, majd meghívót kaptam a felnőtt válogatottba, s kijutottunk a németországi világbajnokságra. Az az érzés felejthetetlen marad számomra. S a már említett Szlovénia elleni mérkőzés is csodálatos emlék. Ezeket a sikereket a helyén tudom kezelni, s bízom benne, hogy szép eredményeket fogok még elérni a későbbiekben is.
– Mi a legnagyobb álmod ebben a sportban?
– Kijutni egy olimpiára, amit nem is tartok lehetetlen feladatnak. Szerintem minden játékosnak a vágya, hogy megmutassa magát az ötkarikás játékokon. Gál Gyulától hallottam nagyon sokat, hogy milyen élmény volt Athénban szerepelni, s felvonulni a világ legjobb sportolói között. Én is át akarom ezt élni.
– Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
– Szabadnapjaimon elsősorban pihenni próbálok, hiszen sokat edzünk és nagy a terhelés. Emellett szívesen utazom ilyenkor Tatabányára, hiszen ott játszik a testvérem, Tamás. Vele és a szüleimmel is próbálom minél többet tartani a kapcsolatot. Utóbbiakkal azonban ritkábban találkozom, mert ők Nádudvaron laknak, Hajdúszoboszló mellett. Persze azokkal a barátaimmal is próbálom tartani a kapcsolatot, akiket Dunaújvárosban, vagy Békésen hagytam. Vasárnap például egy nagy baráti körrel paintballozni megyünk.
