A magyar váltót előzetesen az éremesélyesek közé lehetett sorolni, Molnár Attila és Enyingi Patrik ugyanis egyéniben a döntőbe jutott, míg a másik két futó, az országos bajnoki arany- és ezüstérmes Plisz Balázs és Kovács Árpád egyaránt 45.5 másodpercen belüli egyéni csúccsal rendelkezik.
Molnár Attila, Kovács Árpád, Plisz Balázs és Enyingi Patrik (b-j) a férfi 4x400 méteres váltófutás döntője után a birminghami atlétikai Európa-bajnokságon 2026. augusztus 16-án. MTI/Czeglédi Zsolt
A pénteki előfutamban az Eb-n három parádés 400-at futott, hetedik helyen végzett Enyingi nem szerepelt, helyére Csahóczi Csanád került, a staféta pedig nagyon megizzadt a fináléba jutásért, olyannyira, hogy futamában csak a negyedik lett és izgulnia kellett, hogy a 3:01.24 perces új magyar rekord elég legyen a döntőhöz.
Végül elég volt, vasárnap estére pedig visszatért a csapatba Enyingi, aki a staféta első embereként a kettes pályán rajtolt. A gödöllői sprinter nem futotta meg erősen a táv első felét, tartotta a távolságot az előtte futókkal, majd a célegyenesben váltott ritmust és szépen csökkentette a különbséget a riválisokkal szemben. A botot Plisznek adta, aki az első kanyar után a holland és a svájci futóval volt nagy csatában, míg közvetlenül előttük a britek, az olaszok és a belgák haladtak. A magyar végül a hatodik helyen fordult rá az utolsó százra és ott is váltotta a Harvard Egyetemen tanuló Kovácsot, aki egy lépés hátrányból gyorsan felzárkózott az ellenfelekre. Innentől az első hat szorosan egymás mögött haladt, majd a célegyenesben Kovács Árpád remekül hajrázott, a svájcit megelőzte, majd a holland, belga "kettősre" is ráfutott és így adta át a satfétát Molnár Attilának.
Az FTC klasszisa - aki csalódásként élte meg az egyéniben elért negyedik helyét - szokásához híven óriásit futott, harcban volt az éremért és az utolsó egyenesben legbelül maradva közelített ellenfeleire, ám egy kevéssel a hollandok és a belgák mögött dobta be magát. A csapat óriási országos csúccsal, 2:59.68 perces idővel lett ötödik, a negyedik belgáktól hét, a harmadik hollandoktól 19 századdal elmaradva. A győztes olaszok is csupán bő fél másodperccel voltak gyorsabbak.
Nagyon büszke vagyok mindenkire, amit taktikailag szerettünk volna, azt megvalósítottuk. Mindenki maradéktalanul megtette, amit kellett
– mondta elsőként Molnár Attila, kiemelve, hogy a három percen belüli idő mindent elmond a staféta teljesítményéről.
Kicsit most azon a véleményen vagyok, hogy kit érdekel az érem? Nagyon szerettem volna persze, de ezzel a magyar atlétika számára egy olyan álomhatárt szakítottunk át, amit nem lehet érmekben mérni.
Enyingi Patrik szintén elégedett volt, de mint mondta, egy kis hiányérzet maradt benne.
Az én futásomban maradt egy kicsi, nem volt olyan jó a kettes pálya, úgy éreztem, nem tudtam olyan jól felgyorsítani és kilőni a kanyarból a hosszú egyenesben. Próbáltam jönni a végén, de ennyi maradt bennem. A többiek nagyon jól megoldották, Árpi és Balázs is kivette a részét, ez csak javulni fog a következő években. Hazamegyünk, edzünk, gyorsulunk és még jobbak leszünk
- mondta Enyingi, erre Molnár annyit mondott: "2:58".
Kovács Árpád úgy érzi, sikerült a pénteki, rosszabbul sikerült futásán javítania, egyúttal ő is azt emelte ki, hogy a jövőben még javulni fognak.
Otthagytunk mindent a pályán. Végig ott volt a dobogó lehetősége és esélye, végül két tizeden múlott, ami semmi. Mindent megtettünk, ott vagyunk három percen belül, nem is kicsivel!
- fogalmazott.
Plisz Balázs ugyancsak lényegesen elégedettebb volt, mint két napja és ő is optimistán tekintett a jövőbe.
Nyilván picit bosszantó lehet, hogy kettő tizedre volt a dobogó, de innen lehet építkezni
– erősítette meg a többiek szavait.
A magyar küldöttség így egy-egy arany- és ezüstéremmel zárt a kalapácsvető Halász Bence és a maratonista Vindics-Tóth Lili Anna révén, s összesen 14 legjobb nyolcon belüli helyezése volt a kontinensviadalon.
