A magyar mezőgazdaság az egyik legnagyobb kihívás előtt áll azzal, hogy látványosan átalakul a klímánk. A kontinentális éghajlatra berendezkedett termelés komoly problémákba ütközik, néhány évtized alatt rendkívüli változások tapasztalhatók. A korábban inkább nyárra jellemző 32–33 Celsius-fokos hőmérséklet ma már akár májusban is megjelenhet, miközben a csapadék egyre kiszámíthatatlanabb.
Az, hogy június a legcsapadékosabb hónap az évben, már csak legenda. Nemhogy kevés, de semennyi csapadék sem volt.
– mondja a Pest megyei Budajenő közeli földeken termelő gazda, aki szerint ez olyan kockázat, amelyet a jelenlegi mezőgazdasági modell egyre nehezebben tud elviselni. Egy rossz év ugyanis már nem kompenzálható egy későbbi jó terméssel.
A termelő jelentős összeget fektet be a vetőmagba, műtrágyába, növényvédő szerekbe, üzemanyagba és gépi munkába. Ha azonban a növényállomány a kritikus időszakban nem jut elegendő vízhez, a befektetés könnyen megtérülés nélkül maradhat, emiatt egyre többen már abba is hagyják a szántóföldi gazdálkodást.
Buchoffer János gazdálkodó a kukoricaföldön – van, ahol viszonylag kevés vízzel is lehet még közepes termésátlagot elérni.
Honnan legyen víz, ha nincs?
A jövő egyik legfontosabb kérdése tehát az, hogyan lehet biztosítani a mezőgazdaság számára szükséges vízmennyiséget. Buchoffer János szerint egyre inkább azok a területek kerülhetnek előnybe, ahol az öntözés megoldható. Ehhez azonban nem elég egyszerűen több öntözőrendszert telepíteni.
Szükség van megfelelő vízbázisra és olyan infrastruktúrára is, amely képes a vizet a megfelelő helyre eljuttatni.
A mélyfúrású kutak nem jelentenek korlátlan megoldást, hiszen a felszín alatti vízkészletek sem végtelenek, sőt, látványosan leapadt a talajvíz az elmúlt néhány évben.
Az alkalmazkodás másik iránya a talaj vízmegtartó képességének javítása lehet. A forgatás nélküli talajművelés és a talajtakarás például hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb nedvesség vesszen el a talajból. Ezek a módszerek azonban újabb kihívásokat is hozhatnak, a talajforgatás ugyanis azért is fontos, mert ezzel lehet gyéríteni a talajban élő rágcsálók populációját, például a pockokét. Téli fagyok híján szinte ez az egyetlen lehetőség a kártevők megtizedelésére, ezek kívül csak kevésbé hatékony, nagy területen nehezen kivitelezhető módszerek vannak.
Változó termények, átalakuló termőterületek
A klímaváltozás nemcsak azt változtathatja meg, hogy mit termesztünk, hanem azt is, hogy hol lesz egyáltalán lehetséges a mezőgazdasági termelés.
A rendszerváltás után a magyar agrárium jelentős része a nagy szántóföldi kultúrákra épült. A kukorica, a gabonafélék, a napraforgó és a repce nagy területeken, kevés munkaerővel és magas fokú gépesítéssel termelhető. Csakhogy ezek a kultúrák is egyre nagyobb időjárási kockázatnak vannak kitéve. A kukorica kifejezetten vízigényes, nem csoda, hogy évről évre jelentős földterületen szárad ki a termés.
Egyre kevesebb terület lesz alkalmas szántóföldi gazdálkodásra.
Egy másik nagy probléma a perzselő napsütés, ami miatt például a paprika és a paradicsom szabadföldi termesztése is lecsökkent, illetve átalakult. A nap ugyanis megperzseli, elégeti a termést, így csak árnyékolással, vagy fóliasátrakban lehet nagyobb kockázat nélkül termeszteni.
A gyümölcsösökben is látványos a változás. Veszélyben van például a málna, ami a hűvösebb klímát kedveli, de a korábban tömegesen termelt őszibarackból is lényegesen kevesebb van.
A szakember szerint a jövőben intenzív szántóföldi gazdálkodás és kertészet elsősorban azokon a területeken maradhat fenn, ahol biztosítható a vízellátás. Más térségekben akár millió hektárnyi területek is kikerülhetnek a művelésből.
Ennek pedig nemcsak gazdasági, hanem társadalmi következményei is lehetnek. Ha a vidéki térségekben egyre nehezebb megélni a mezőgazdaságból, a munkát keresők a városok és az agglomeráció felé orientálódhatnak. A budajenői gazdákodó szerint ez tovább gyorsíthatja a már most is tapasztalható vidéki elnéptelenedést, és hosszabb távon akár települések megszűnéséhez is vezethet. A jövő agráriumának egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy sikerül-e időben átalakítani a termelési rendszert, a vízgazdálkodást és a termésszerkezetet.
A magyar mezőgazdaság tehát válaszút előtt áll. Nem egyszerűen egy-egy szárazabb évhez kell alkalmazkodnia, hanem egy olyan környezethez, amelyben a korábbi termelési feltételek egyre kevésbé tekinthetők biztosnak.
