A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja szerint az Alpáron - ma Tiszaalpár - született Kásás általános iskolás korában a margitszigeti uszodában ismerkedett meg az úszással az Újpesti Dózsa legendás edzője, Técsőy Henrik jóvoltából. Onnan a Népligetbe vezetett az útja, ahol Gerendás László foglalkozott vele.
Tizenkilenc évesen mutatkozott be a Ferencváros felnőtt csapatában, amellyel bajnokságot, Magyar Népköztársasági Kupát, 1974-ben pedig KEK-et nyert. A játékot Tatabányán fejezte be.
A válogatottban 1966 és 1975 között 91 mérkőzésen játszott. Az 1972-es müncheni olimpián ezüst-, egy évvel később a belgrádi világbajnokságon, valamint az 1974-es bécsi Európa-bajnokságon aranyérmet nyert.
Időközben elvégezte a Testnevelési Főiskola szakedzői szakát. Az ott megszerzett tudását először Ausztráliában kamatoztatta 1983 és 1985 között, hazatérve pedig átvette a Tatabánya irányítását. Az 1980-as évek végén a férfiválogatott szövetségi kapitánya lett, majd a szöuli olimpia után lemondott és Olaszországba szerződött.
Később visszatért Magyarországra, ahol előbb a Szeged, majd a Ferencváros vezetőedzője lett. Ezt követően a vajdasági VK Becej trénereként Bajnokok Ligáját nyert, majd ugyanezt megismételte az Olimpiakosz mestereként. Később megfordult Hódmezővásárhelyen, majd ismét Szegeden, utóbbival 2009-ben LEN Kupát nyert. Egy szaúd-arábiai kitérő után a brit válogatott szaktanácsadójaként a 2012-es londoni olimpiára készítette fel a szigetországi csapatot.
Kemény Dénes 1997-es kinevezésével Kásás ismét a válogatott mellé került, és másodedzőként olimpiai, világ- és Európa-bajnok lett. Később a hazai szövetség, majd a Testnevelési Egyetem kötelékében a szakemberképzésből vette és veszi ki a részét, tanítja a jövő edzőit, mint mestertanár.
