Kiss Péterrel arról beszélgettünk, hogyan indult az adománygyűjtés, kik segítik a munkáját, és milyen körülmények között élnek azok a gyerekek, akikhez évről évre visszatérnek. A történet egy kovásznai gyermekkel kezdődött. Péterhez olyan levelek jutottak el, amelyeket az intézményből írtak, ő pedig akkor döntötte el, hogy megpróbál segíteni. Azóta rendszeressé váltak az erdélyi utak, különösen karácsony előtt.
– Karácsony előtti napokban szoktunk lemenni hozzájuk. Most nyáron is jártunk Kovásznán, amikor az otthon a fennállásának évfordulóját ünnepelte – mesélte.
Az évek során nemcsak Kovásznára jutott segítség. Korábban a dévai gyermekotthonba is vittek adományokat, és előfordult, hogy annyi felajánlás gyűlt össze, hogy több helyre is tudtak juttatni belőle.
Mindig akad valaki, aki beül mellé az autóba
A kezdeményezés Kiss Pétertől indult, de hamar kialakult körülötte egy olyan közösség, amelyre azóta is számíthat. Barátok, ismerősök és vállalkozók is rendszeresen bekapcsolódnak az adománygyűjtésbe. Volt, aki autót biztosított az úthoz, majd még az üzemanyagot is kifizette. Kiss Péter külön is megemlítette Kocsis Bálintot azok között, akik mellé álltak.
– Minden évben van valaki, aki beül mellém – fogalmazott.
Ez nem kis segítség, hiszen az út önmagában is hosszú, a megérkezés után pedig még ki kell pakolni és eljuttatni az összegyűjtött felajánlásokat azokhoz, akiknek szánták. A gyerekek ellátásáról Péter úgy beszélt, hogy a legfontosabb dolgokat megkapják: iskolába járnak, tanulnak velük, foglalkoznak velük és meleg étel kerül az asztalra. Jólétről azonban szó sincs, a mindennapokat sokszor szűkös lehetőségek között kell megszervezni. Sokat számít a helyi közösség támogatása is. Elmondása szerint a környékbeli magyar családok, nyugdíjasok és a település vezetése is rendszeresen segíti az otthont.
– Hétköznapi hősök az én szememben azok, akik ott vannak velük minden nap – mondta az intézmény dolgozóiról.
Vannak, akik évekkel később is visszatérnek
Az otthonból kikerült egykori gyerekek közül többen később is visszajárnak. Olyan is van közöttük, aki kisgyermekként került oda, mára saját családja van, mégsem szakadt meg a kapcsolata azzal a hellyel, ahol korábban élt. A karácsonyi látogatások ezért jóval többről szólnak annál, mint hogy megérkezik egy autónyi adomány. Kiss Péterék általában egy-két napot töltenek ott, beszélgetnek a gyerekekkel, közös programokon vesznek részt, és van idő arra is, hogy ne csak a csomagok átadásáról szóljon a találkozás. Az adományok között tartós élelmiszer, édesség és más, a mindennapokban használható dolog egyaránt helyet kaphat. Péter szerint nem kell nagy összegben gondolkodnia annak sem, aki szeretne bekapcsolódni.
– Itt minden utolsó szem számít. Ha valaki egy kiló liszttel vagy egy csokoládéval tud hozzájárulni, annak is örülünk – mondta.
Aki segítene vagy követné a következő gyűjtést, az „Adománygyűjtés erdélyi magyar gyerekeknek” Facebook-csoportban találhat további információkat. A csoport főként az erdélyi utak és a karácsonyi gyűjtések előtt válik aktívabbá.
