- Honnan ez a hivatástudat?
- Huszonkét éve dolgozunk a vendéglátásban, ebből én 12 évet, Viktor ötöt töltött külföldön. Nincsenek ilyen gyökereink a családban, mindent magunk tanultunk meg. Én cukrász vagyok, Bergmann Ernőnél tanultam. Viktor pedig eredetileg borász. A külföldi tapasztalatok után úgy jöttünk haza, hogy saját kávéházat szeretnénk, de többet, mást, mint ami itthon, Magyarországon megszokott. A kávépörkölést Németországban tanultam, a pörkölőgépünk Törökországból származik. 2005-ben már minden készen állt, 2006-ban pedig megnyitottuk a Karolinát. Édesanyánk volt a belsőépítészünk. Ő tervezte meg az egész kávéházat, hogy otthonos, családias légkört sugározzon. Odafigyeltünk a színekre, hogy mindenben a fehér és csokoládébarna, illetve a bézs és a karamell kettőssége jelenjen meg.
- Eredetileg fürediek vagytok. Miért mentetek ki külföldre hosszú évekre, ha pedig már kint sikereket értetek el, miért jöttetek mégis haza?
- 1994-ben mentem ki külföldre. Akkor még itthon nem lehetett minőségi vendéglátásról beszélni. Szerettem volna tanulni, hogy aztán idővel a tapasztalatokat hazahozzam. A Karolinához kellett a világlátás, a kávézónkba minden külföldi tapasztalatunkat beleépítettük. Nem tudtunk volna egy életre elszakadni itthonról. Imádjuk a Balatont, mind a ketten. Visszahúzott a szívünk. Itthontól távol is gyakran eszembe jutott a nagymama spájza, ahol mindig volt egy csokoládétorta, rácsos linzert, vagy méteres kalács.
- Amikor gomba módra szaporodnak a különböző vendéglátóegységek, cukrászdák, kávézók, hogyan lehet igazán egyedinek lenni? Hírnevet szereztetek. Ma a Karolina olyan szimbóluma Balatonfürednek, mint a reformkorban a Kedves Cukrászda volt.
- Rögtön az első, amivel egy másik cukrászda sem
foglalkozik, a házi sütemény. Mi mindet, az összes süteményt magunk sütjük.
Nálunk nincsenek cukrászsütemények. A másik a saját pörkölésű kávé. Magas
minőségű nyers arab kávéval dolgozunk. A kávét egyébként a keleti országokban
baristák pörkölik. Ennek a szakmának a meghonosítása is fontos célunk, ezért
hozzuk létre tíz nagy céggel együttműködve a Magyar Kávészövetséget is.
- Sokszor említetted már milyen fontos, hogy barista pörkölje a kávét. Miért olyan fontos ez?
- Kávét nem tud akárki pörkölni. Nagy odafigyelést, szakszerűséget igénylő feladat. Nem mindegy mennyire pörköljük meg a kávét, mert más-más ízt kapunk. Mi a középbarna, franciás kávét isszuk. A baristaképzést a nagyobb kávécégek végzik, de még mindig nem elfogadott szakma Magyarországon. A kávé nagy tudói amúgy véleményem szerint a Semiramis. Tőlük mi is sokat tanultunk.
- Mit tud nyújtani az általatok létrehozott Magyar Kávészövetség?
- Küzd a baristaképzésért. Ez a legfontosabb cél. Aztán vannak nagyon fontos nemzetközi versenyek, ahová csak a Kávészövetség juttathat ki baristákat. Szeretnénk, hogy legyen egy kis csoport, aki felel a hazai kávék minőségéért, egyfajta védjegyet biztosíthat.
- Vannak hagyományai Magyarországon a kávépörkölésnek és egyáltalán van e kultúrája hazánkban a kávéfogyasztásnak?
- Már az 1800-as években pörköltünk kávét. Ez az átkosban eltűnt. És jöttek a nagy multi cégek. A minőség sokszor a mennyiség rovására ment. Egy időben eljutottunk oda, hogy a silány minőségű, agyon robusztázott, magas koffeintartalmú kávét itta a magyar. Innen lassan indult meg a kiemelkedés, de aztán kialakult az igény a minőségre. Ez még ma is jellemző. Nem akarok senkit megbántani, de tény, hogy a nagy csillogó reklám mögött sokszor gyenge a minőség. Ezen szeretnénk mi változtatni. Megismertetni az emberekkel az igazi kávé ízét, az arab kávé aromáját, hogy aztán az igényünk is változzon. Igen, legyen igazi kultúrája a kávézásnak.
- A teákról még nem beszéltél. Ha jól tudom, különleges keverékekkel lehet nálatok találkozni…
- Valóban, különféle szárazteákból, szirmokból magunk készítjük az egyedi keverékeket. Öt évvel ezelőtt alapítottam Németországban egy céget, onnan hozzuk ezeket a teákat. Ez azt jelenti, hogy a különleges keleti teákat itthon Magyarországon a Schindele testvérek forgalmazzák. A 80-as, 90-es években még csak szinte a fekete és a zöld teát ismertük, aztán jöttek a gyümölcsízesítésű filteres fekete teák. Pár éve megismertünk egy nagy világutazót, aki így a világ minden tájáról hozza nekünk a fekete, szürke, vörös és fehér teát, a virágszirmokat. És ami nagyon fontos, a fűszereket. 5-6 hónap kísérletezés után állt össze a kép, mit mivel keverjünk, mely ízek passzolnak egymáshoz. 16 alapkeverékünk van, ezt mindig egy-eggyel bővítjük. A legmagasabb kategória, a teák császára a fehér tea. Nemes ízvilág, amihez csak a leggyengébb leveleket, rügyeket használjuk.
- Milyenek a lehetőségek most a Balatonnál? Azt mondják a turisztikai szakértők, hogy visszatértek turisták, újabb fénykorát éli a Balaton. Ez a vendéglátásban is érezhető?
- Igen mi is érezzük, hogy egyre több a turista, főleg a magyar. De ez egyáltalán nem baj. Végre kezdünk rájönni, hogy ez a páratlan érték a miénk. Füred lassan teljesen megújul, visszanyeri reformkori fényét. Ez pedig a polgármesterünknek köszönhető. Nélküle nem tartana itt a város.
- Áruld még el, honnan a név? Miért Karolina?
- A nagymamánk után. Őt hívták Karolinának. Amikor a kávéházat megnyitottuk egyetlen percig sem volt kérdés, a nagymama nevét kell, hogy kapja. Rengeteg szeretet és tudást kaptunk a mamától, aki folyton mosolygott. Szeretnénk, ha ezzel a kávéházzal tovább adhatnánk azt a szeretetet, ami tőle kaptunk.
