A "múltba néző" műholdas radarfelvételekkel kimutatható, hogy évek óta süllyedt az ajkai vörösiszap-tározó gátja - a felvételeket az Európai Űrügynökség a katasztrófára való tekintettel ingyenesen bocsátotta a kutatók rendelkezésére. Mint az Űrvilág űrkutatási hírportálon (www.urvilag.hu) olvasható, megjelentek az első eredményei annak a vizsgálatnak, amelyet egy magyar vezetésű kutatócsoport végez, hogy megismerjék az ajkai vörösiszap-tározó múltbeli stabilitását, mozgástörténetét. Az egyéni kutatói kezdeményezésre indult vizsgálatot Grenerczy Gyula (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) és Urs Wegmüller (Gamma Remote Sensing, Svájc) végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler Space közreműködésével.
A kutatómunkában az egyik legújabb, legkorszerűbb, igen komplex űrgeodéziai módszert alkalmazták, ennek lényege, hogy a műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, a visszavert jeleket detektálják, az adatokat pedig elraktározzák. Minden áthaladáskor a visszavert radarjelekből a műhold képet alkot a tájról, s így a különböző időpontokban végzett műholdas mérések segítségével, azok megfelelő tudományos módszerrel való összehasonításával egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható. Ez az egyetlen létező mozgásvizsgálati technika, amely a múltba lát, s így utólagosan is kimutathatók vele a mozgások, akkor is, ha senki soha ott nem végzett korábban semmilyen mérést.
"Minden más technikánál mérési pontokat kell telepíteni, helyszínen kell a méréseket elvégezni, s várni, hogy idővel az elmozdulások kimutathatóvá váljanak. Ez esetben viszont a helyszíni ponttelepítés és mérések helyett a műholdak már évekkel ezelőtt elvégeztek minden szükséges mérést. Így a mozgástörténet helyszíni munka és mérések nélkül is a múltba visszamenően vizsgálható. További előnye, hogy nem kell engedélyt kérni, az adott területre belépni. Amit az űrből a műhold lát, annak a mozgása vizsgálható. A módszerrel akár 18 évre visszamenően, 1992-ig meg lehet ismerni a mozgástörténetet illetve stabilitást" - emeli ki az Űrvilág cikke.
A vörösiszap-tározóval kapcsolatban először az Európai Űrügynökség 2001-ben felbocsátott Envisat műholdjának ASAR szenzorával készített radarfelvételeket vizsgálták. A műhold által a területről készített összes felvételt bevonták az analízisbe: az első 2003 márciusában, az utolsó a katasztrófa előtt másfél hónappal készült.
A vizsgált területen összesen több mint 15 ezer pontban sikerült a kutatóknak meghatározni az adatok alapján a mozgástörténetet. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tározó gátrendszere évek óta nagy sebességgel süllyed. Ezek a süllyedések nem csupán intenzívek, mértékük évente az 1 centimétert is meghaladta, hanem egyenetlenek is a gát mentén. A gát egyes részei jobban, más részei kevésbé süllyedtek, folyamatos mechanikai feszültséget okozva annak szerkezetében. A kis területen lejátszódó nagy mozgáskülönbség okozhatta a végzetes törést és a gátszakadást. A gát a kimutatott maximális süllyedés és a legnagyobb differenciális mozgás helyén szakadt ki. A szakadás helyétől 120 méterre a nyugati gát szinte stabil volt, míg annak déli része szintén jelentősen süllyedt.
"A vizsgálat eredményeiből következik, hogy a gátak stabilitásának monitorozásával a mozgások évekkel ezelőtt kimutathatók lettek volna. A nagymértékű és térben változatos differenciális mozgás egyértelműen jelezte volna, hogy csak idő kérdése a szerkezet törése, átszakadása" - emeli ki az Űrvilág. A vizsgálat első eredményei 2003-ig visszamenve mutatták ki a süllyedést, a következő fázisban a régmúltat, az ESA ERS-1 és ERS-2 műholdjaival 1992-től 2000-ig terjedő időszakot lefedő radaradatokat is megvizsgálják a kutatók. A kutatásról szóló jelentés megjelent az ESA földmegfigyelési honlapján. A vizsgálat eredményeiről beszámoló tudományos publikáció jelenleg elbírálás alatt van a Geophysical Research Letters című nemzetközi szakfolyóiratnál.
