Ring Júlia dolgozott korábban néptánccsoport-vezetőként, szakkollégiumi mentortanárként, valamint marketing munkatársként is, jelenleg pedig a Csalán Egyesület kommunikációs munkatársa. Kifaggattuk, milyen is a civil szférában sajtósnak lenni.
Ring Júlia
– A Csalán Egyesületnél kimondottan csak sajtótevékenységgel foglalkozol, vagy mással is?
– A sajtótevékenység mellett – ahogy az általában szerintem minden civil szervezetnél élő dolog – természetesen besegítek minden olyan felmerülő feladatba is, amibe lehet. Hogy példát említsek: egy Kossuth utcai akciónap nekem nem csak annyiból áll, hogy kiértesítem a sajtót, illetve megírom a sajtóközlemény, amit a program után kiküldök az újságíróknak, hanem, ha kell, én magam is kiállok a Csalán-stand elé, és osztom szórólapot, beszélgetek az érdeklődőkkel, ily módon is népszerűsítem az akciónap üzenetét, a Csalánt. Vagy például a jól ismert, minden év szeptemberének utolsó szombatján megrendezésre kerülő Ökovásáron ugyanúgy szerelem a sátrakat, cipelem a dekorációnak szánt zöldségeket az Óváros térre, mint az önkénteseink. Tehát nálunk nincsenek annyira egzaktul behatárolt feladatkörök, mindenki segíti a másik munkáját, hiszen ezzel visszük előbbre a közös ügyet. Emellett természetesen egész pontosan az én feladatkörömbe tartozik: a kapcsolattartás a helyi, a megyei, a kistérségi, a régiós és az országos médiával; a sajtóesemények szervezése, levezetése, dokumentálása; a sajtóközlemények írása, kiküldése és nyomon követése; a megjelenések archiválása; a projektek kommunikációs tevékenységének előkészítése és kivitelezése; egy-egy projekt PR termékeinek menedzselése a kitalálástól a kivitelezésig.
– Ha jól tudom, eredeti végzettséged nem kapcsolódik a sajtós szakmához…
– Papíron művésztanár vagyok, Egerben végeztem rajz - vizuális kommunikáció szakon, illetve van egy ifjúságsegítő diplomám is. Szakkollégista voltam négy évig az Eszterházy Károly Főiskola Kepes György Szakkollégiumában, ahol közéleti és kulturális programok szervezése volt a választott feladatom: kiállításokat, táncházakat (Csík Zenekarral, Kerekes Együttessel...), tudományos előadásokat és kurzusokat neves előadókkal (Dr. Hidán Csaba..), koncerteket (Cseh Tamás-est, Fekete Jenő és barátai...) szerveztem folyamatos kapcsolatot ápolva a város kulturális intézményeivel. A táncházi esték olyan nagy sikerrel szerveződtek hónapról hónapra, hogy utolsó évesként néptáncsoportot verbuváltam a főiskola hallgatóiból, akik azóta Egres Néptáncegyüttes néven öregbítik a főiskola és egyben Eger város hírnevét itthon és határon túl is. A főiskolán két évet dolgoztam még néptánccsoport-vezetőként, valamint szakkollégiumi mentortanárként. 2006-ban jöttem haza, és kezdtem el dolgozni a Veszprémi Petőfi Színházban, mint marketing munkatárs. Koncerteket, előadóesteket (Sebestyén Márta adventi koncertje, Berecz András jótékonysági estje...) és kiállításokat szerveztem, valamint kültéri dekorokat terveztem. A színháztól 2009 februárjában kerültem a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesülethez.
– Hogyan tudtál belerázódni a jelenlegi feladatkörödbe és a civil szféra világába?
– Nem mondom, hogy nem mély vízbe érkeztem a „csalános merülés”-kor, hiszen egy civil szervezetnél teljesen másképp működnek a dolgok, mint a közszférában. Sokkal összetettebb, bonyolultabb elvárásoknak kell megfelelni, ami elsősorban a pályázati úton történő finanszírozásunkból adódik. De legyűrtem a kezdeti nehézségeket, és belerázódtam a csalános ritmusba, és immáron több mint másfél éve igazából teljesen más végzetséggel rendelkező papírokkal – úgy érzem – állom a sarat.
– A Csalánnál milyen kommunikációs csatornára helyezitek a hangsúlyt?
– Elsősorban a helyi médiára támaszkodunk, hiszen megyei szintű zöld szervezet vagyunk – igaz, vannak régiós kitekintésű projektjeink is. Illetve más zöld szervezeteknél való tagságunkból adódóan azért akadnak országos szintű vállalásaink is (ld. klímatörvény-lobbi). A megyei napilapban való megjelenések mellett fontosnak tartjuk, hogy az egyesület neve ott szerepeljen az e-sajtóban, illetve elhangozzék a rádiók hullámhosszán, a TV-k képernyőin is, hiszen az emberek nem egyformák – vannak, akik többet hallgatnak rádiót, néznek TV-t, vagy ülnek munkájukból adódóan számítógép előtt... –, így megpróbálunk mi is ehhez igazodva mindenkihez eljutni... A helyi, megyei megjelenéseink mellett viszonylag gyakran lehet hallani rólunk a MR1 Kossuth-on vagy a Klub Rádióban.
– Hogyan látod a veszprémi média világát?
– Azt látom, hogy Veszprém és a megye – hiszen mindenképpen említenünk kell a periodikákat, és a kisebb TV-ket is – jól ellátott média tekintetében, így nem okoz gondot számomra a sajtóközlemények kiküldése, eljuttatása azokra a helyekre, azokhoz a kapcsolatokhoz, akik közreműködésével biztosított a mondhatni napi szintű megjelenés. Úgy érzem, hogy az egyesület nevében sikerült olyan médiakapcsolatokat kialakítanom, amelyben kölcsönösen számíthatnak egymásra a felek.
