Amint azt a legutóbbi naplómban is jeleztem, az év legfontosabb meccsére készültünk a Bajnokok Ligájában a Hamburg ellen, hiszen tudtuk, hogy egy esetleges pontszerzéssel óriási lépést tehetünk a csoportelsőség felé. Ennek megfelelően a héten keményebb felkészülésben volt részünk, mint idén bármely ellenfelünk ellen.
Fazekas Nándor
Pénteken kora reggel indultunk Veszprémből Budapestre, ahonnan repülővel érkeztünk meg a német kikötővárosba. Az ebédet már itt fogyasztottuk el, majd a délutáni csendes pihenőt követően a másnapi meccs helyszínén és időpontjában tartottunk gyakorlást. Nagyon hideg volt a csarnokban, látszott, hogy nem itt játszanak rendszeresen Voriék. A talaj borítását és épp akkor terítették le, amelyet – mint az a másnapi mérkőzésen is látszott – nem sikerült megfelelően elvégezniük, hiszen a ragasztási problémák miatt több helyen is felgyűrődött. Itt egyébként már komolyabb taktikai elemeket nem gyakoroltunk. Inkább csak amolyan átmozgató gyakorlást végeztünk, annak érdekében, hogy a hosszú utazás után az izmok felfrissüljenek. Emellett pedig az indításokat gyakoroltuk, hogy érezzük a pálya méreteit. Másnap délelőtt – a szokásainkhoz híven – másfélórás videózást tartottunk, ahol kielemeztük a párharci itthoni felvonását, valamint belenéztünk az ellenfél Sävehof, ill. Tatran Presov elleni csatáiba is. Sok újat persze már nem tudtak mutatni nekünk a németek.
A találkozón mindkét fél nehezen lendült bele a küzdelembe, s sok ziccer maradt ki. Látszott, hogy a felek kiválóan felkészültek egymásból, szinte olvasták egymás gondolatait. Az első félidőben jól tartottuk magunkat, érzésem szerint voltak olyan pillanatok, amikor akár a vezetést is átvehettük volna. A védekezés hellyel-közel jól működött, az átlövőink teljesítménye azonban nem volt olyan meggyőző, amely egy ilyen szintű csapat ellen szükséges lett volna. A második játékrészt nagyon rosszul kezdtük, a rivális hamar elhúzott hét találattal, s csak futottunk az eredmény után. Az ugyanakkor szép dolog, hogy a csapat a végén összeszedte magát, s végül egyetlen gól lett a vereségünk. Utólag azt is mondhatjuk, hogy Hamburgban egy találattal kikapni nem szégyen. Azonban – véleményem szerint – ha jobban koncentráltunk volna, pontot, vagy pontokat szerezhettünk volna. Talán, ha egy perccel tovább tart a meccs, sikerült is volna a bravúr.
Persze most már kár búslakodni, hiszen kijelenthető, hogy egy nagyon nehéz csoportban hétből hat találkozónkat megnyertük, s a vereség ellenére szép idényt zártunk. A Veszprémnek három meccse van hátra a sorozatban, amelyből kettőt kell hozni a csoportelsőséghez.
A mérkőzés után mindenki nagyon elfáradt, ezért vasárnap és hétfőn is pihenhettünk. Kedden délután találkoztunk legközelebb, ahol átmozgató, frissítő tréninggel készültünk a szerdai Magyar Kupa-összecsapásra. A Várpalota ellen nagy erőkifejtés nélkül jutottunk a legjobb nyolc közé. Ezúttal azok a játékosok is lehetőséget kaptak, akik az utolsó meccseken kevesebb szóhoz jutottak. Iváncsik Gergő és Gulyás Péter ki is maradt a keretből. Ebben a körben egyébként nagy csapatok véreztek el, hiszen a Csurgó, a Balatonfüred, és a Szeged is kiesett, így valószínűleg a Tatabánya és a Fradi fog bekerülni a legjobb négybe. Idén még két bajnokink van hátra. Szombaton a PLER ellen búcsúzunk idehaza, majd jövő szerdán Pécsett zárjuk az évet.
Fazekas Nándor
