Évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat a betlehemi csillag - üstökös, avagy szupernóva (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanása) jelezhette-e a napkeleti bölcseknek Jézus születését; egy brit csillagász szerint viszont a Jupiterről van szó. A bibliai leírásokban sok a bizonytalanság, így nehéz pontosan megállapítani, hogy mi is történt több mint két évezreddel ezelőtt, ám Mark Thompson egy jelentős csillagászati eseményt fedezett fel, amely megmagyarázhatja a jelenséget. Történelmi feljegyzések, valamint a bolygók és a csillagok kétezer év előtti helyzetének számítógépes szimulációja alapján a brit asztronómus úgy véli, hogy a betlehemi csillag történetét a Jupiter mozgása magyarázhatja meg.
Kr.e. 3 szeptembere és Kr.e. 2 májusa közötti időszakban három olyan együttállás volt, amikor Jupiter igen közel került az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagához, a Regulushoz. Az események eme igen ritka sorozata igen furcsának tűnhetett azok szemében, akik jártasak voltak a csillagászat tudományában.
Mark Thompson kiderítette, hogy a gázóriás kelet felé haladva közelítette meg a Regulust, mielőtt irányt váltott volna, s nyugati irányban haladt volna el a csillag mellett. Ezt az irányváltást retrográd mozgásnak nevezik. Mivel a Föld és a Jupiter majdnem kör alakú pályán halad, ám bolygónk gyorsabban kering, úgy tűnhet, mintha "megelőznénk" a gázóriást. Látszólag, mintha a Jupiter irányt váltott, majd ismét "tett egy fordulatot, hogy ismét Kelet felé vegye az útját.
A három napkeleti bölcs, kiket sokan a zoroaszter vallás papjainak hisznek, s ha ez a feltételezés igaz, képzett csillagászok voltak, felfigyelhettek a Jupiter furcsa mozgására, amelyet égi jelnek véltek. "A retrográd mozgás azt jelentette, hogy a bolygó nyugati irányban haladt, s a három bölcs Perzsiából a Jupitert követte" - hangsúlyozta Mark Thompson.
Teveháton az út körülbelül három hónapot vehetett igénybe, s érdekes módon ez idő alatt haladt a Jupiter nyugat felé.
Az Indiana Egyetem kutatói 2003-ban állapították meg, hogy egy hónappal a Mark Thompson által megállapított időpont után a Jupiter és a Vénusz látványos együttállása volt: a két bolygót Kr.e. 2 június 17-én szabad szemmel nem lehetett "elválasztani" egymástól az égen.
Elvezethette-e a bizarr irányváltásokat végrehajtó Jupiter, amely látványos együttállásba is került a Vénusszal, a három napkeleti bölcset Betlehembe? Ez lehetett véletlen egybeesés, de létezik egy sor más magyarázat is a betlehemi csillagra. Ám ha a betlehemi csillagot követő három napkeleti bölcs történetének van valóságalapja, a Jupiter eme bizonyított együttállásai olyan látványos égi események voltak, amelyeket feljegyezhettek az ókori szövegekben.
