Lassan telik az idő. Nem sietünk annyira elintézni a dolgainkat, mint a múlt héten. Lassan, ráérősen végezzük ügyeinket, nincs kapkodás, aggódás, hogy valami elmarad, valamiről lemaradunk. Nyugodt vegetációval várjuk, hogy elteljen a 2010-es év hátralévő néhány napja, hogy aztán valami új, talán jobb, és szebb kezdődjön.
A karácsonyi menü utolsó megmaradt adagjait fogyasztjuk. Amilyen izgatottan vártuk az ünnepi halászlevet, töltött káposztát és sütemény áradatot, annál inkább vágyunk most valami másra, valami könnyedebbre. A mérleget is eldugtuk a lakás egyik szegletében, tudjuk, többet mutatna, mint amit szeretnénk, ha ráállnánk. Majd lemozogjuk a plusz kilókat. Majd jövőre.
Valahogy minden nehezebben megy ezekben a napokban. Legyen már vége ennek az évnek! Fogyjon már el az utolsó adag halászlé! Elég volt a bejgliből. Nem akarok több csekket befizetni. Nincs kedvem új problémákkal foglalkozni. A régiekkel sem. Nem kérek a rossz hírekből. Nincs szükségem új törvényekre. Jöjjön 2011.
