„Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc emlékéért” Alapítvány és a Magyar Vidék Országos '56-os Szövetség szervezésében került sor január 7-én délután dr. Csonkaréti Károly jogtörténész, a Rákosi-diktatúra egykori munkaszolgálatosának „Szigorúan titkos! dandár” című könyvének előadással egybekötött veszprémi bemutatójára. A rendezvényt a volt MHSZ székház földszinti '56-os emlékszoba helyiségében tartották, ahol jelen volt Boemelburg Lajos, a POFOSZ Munkaszolgálatosok '51-'56 (MUSZ 1951-1956) tagozatának elnöke is.
Munkaszolgálat, mint a sorkatonai szolgálat letöltésének egyik formája. Ezzel a reménnyel indult útjára 1951. július 28-án dr. Csonkaréti Károly is, aki ugyan már szolgált a seregben, nem is gondolta, hogy behívót kap, de elindult. – Gyanús volt, mert nyáron nem szoktak katonákat behívni, főleg nem egyik napról a másikra. Sok osztálytársammal találkoztam, így azt gondoltuk, magasabb pozíciót tölthetünk be – mesélte a „Szigorúan titkos! dandár” című könyv szerzője.
Az első két napban megkapták a felszerelést, ami német és 1944. előtti honvédségi egyenruhákból állt, majd alapkiképzésben is részesült a több mint 400 fő. Csak ezután közölték velük, hogy ők politikailag megbízhatatlanok, a magyar nép ellenségei. A dolgozó nép azonban megbocsát nekik, amennyiben kemény munkával bebizonyítják, hogy érdemesek a kegyelemre.
– A mai napig nem tudjuk pontosan, milyen parancsra állították fel ezeket a munkaszolgálatos építőalakulatokat. Úgy tájékoztattak, hogy megkapjuk a honvédségi normát, azonban az ellátás rossz volt. Júliusban kaptuk meg a felszerelést, és legközelebb októberben cserélhettünk fehérneműt. Abban dolgoztunk, amiben aludtunk. Orvos nem volt a táborban, nagy részünk éhezett is – mondta Csonkaréti Károly.
Dr. Csonkaréti Károly
A „Szigorúan titkos! dandár” az 1951-1956-os munkaszolgálatról szól. Azoknak a története, akik úgy indultak el, hogy katonák lesznek, de munkaszolgálatos táborba érkeztek meg, és nem tudták, mikor térhetnek haza. Csonkaréti Károly bemutatta, hogy az 1944. előtti munkaszolgálatosokkal is jobban bántak, ők tudták, törvényesen meddig maradnak a táborokban.
Boemelburg Lajos
– Fiatalon fizettem a hadmentességi adót, hogy ne kelljen bevonulnom, mégis mennem kellett. Édesapámat megfosztották állásától, kitelepítettek minket, én lettem volna a pénzkereső a családban – kezdte saját történetét Boemelburg Lajos, akit 1952-ben vittek el munkaszolgálatra. Saját benyomásai után értékelte a könyvet, majd a meghívott vendégekkel együtt idézték fel az ötvenes évek sérelmeit.
