"Manapság túlteng a versmondásban a művészkedés" / Készülünk a költészet napjára: beszélgetés Szinterár Miklóssal

- Hogyan állunk a versekkel? Olvasunk e verseket? A fiatalok mondanak e ma verseket?

- Én azt hiszem, hogy rosszul állunk. Ez a Versünnep azért egy fontos vállalkozás, mert megpróbálja a
figyelemtfigyelmet újra egy olyan hungarikumra irányítnai, mint a költészet. Egy ország, ahol egy Petőfi, Arany,
Kosztolányi, Ady, Szabó Lőrinc - ilyen óriások éltek, akik a magyar nyelvet ilyen magas szinten művelték, ilyen
gondolatgazdagon, ott egy szomorú dolog, hogy ma kevesebb az érdeklődés a versmondás iránt. Az az igazság, hogy ebben ludas a média is. Nincs már "Ki mit tud?", ez az egyetlen egy Versünnep van egy évben. Tehát tulajdonképpen a rádió, televízió is sokkal többet tehetne a költészetért.

- Mi lenne a feladatunk, vagy a kötelességünk média ként, vagy akár az irodalomtanároknak, hogy a költészetnek a hagyományait és a költészeti értékeinket tovább adjuk a következő generációknak?

- A válasz nagyon egyszerű. Több irodalmi műsor kellene, több versműsor és ami van, az a versekről szóljon és ne
arról, hogy a kamera pásztázik égen-földön, és a rendező önkifejez. Hanem arról szóljon, hogy mi a vers. A rádióban pedig minél többször kellene nagyon jó előadókkal, nagyon jó verseket mondatni.

-  Hogyan lehetne a mai fiatalokkal megszerettetni a verseket?

-  A fiatal korosztály mindig ugyan olyan volt, van és lesz. Ha a gondolat és érzelem megfogja őt, akkor igen is
nagyon fogékony. Ha a sznobéria oldaláról közelítik őt, vagyis azt mondják neki, legyél művelt, olvass verseket,
akkor azt mondja, ez őt nem érdekli. Hogyha túlságosan kísérletező formákat tolnak az orra alá, amit nem ért, az
sem érdekli. Az út nyilvánvalóan azokon a verseken keresztül vezet, amikben az ő érzelmeik, gondolataik is
megszólalnak. Ebben a magyar költészet nagyon gazdag.  

- Hogyan jelennek meg a kortárs költészetben a régi költői hagyományok és egyáltalán mennyire fogyasztható a mai kortárs költészet?

- Teljesen vegyes, mint minden kortárs költészet. Jelen vannak azok az avantgard költők, akik emberi fogyasztásra
nem feltétlenül alkalmasak, és igen is vannak olyanok, akiknek a mondandója ma is meg tudja szólítani az olvasókat.

- Amikor annak idéjen egy költőnek komoly hírneve, presztizse volt, akkor ma azt látjuk, hogy nagyon sok tehetséges kortárs költő méltatlanul elkallódik. Mit tudunk tenni annak az érdekéne, hogy valóban méltó helyre emeljük a költőinket és foglalkozzunk velük?

- Olyan helyre sosem fogjuk már tudni emelni, mint ami volt, mivel a világ kínálata ma sokkal nagyobb. Ma sokkal
több az inger. Könyvek, újságok tömegét lehet olvasni. Televíziócsatornák csokrából válogathatunk. Nyilván való,
hogy a költészetnek az a privilegizált szerepe, ami volt, már soha többé nem tér vissza. De meglehet a maga
szerepe, és örömet okozhat és fontos lehet.

- Változnak e a versmondás szabályai?

- Változnak. Én ebben bevallom leragadtam annál, amit Mayor Tamás és Berek Katalin jelentettek számomra, vagyis, ahol a versnek elsősorban az értelme szólal meg.  Manapság rengeteg a művészkedés, és rengeteg az elemelt versmondás. Amikor Mayor Tamás József Attila: Szültesnapomra című versét mondta, egyszerűen tagoltan, annyit mondott: taní-tani. Akkor mindenki odafigyelt.

- Lehet a versmondást tanítani?

- Szerintem nagyon is lehet, és kell is.