Tejjel-mézzel folyó ország?
A Biblia „könyvtárában” Józsue és a Bírák könyve után egy kis könyvecskét találunk, Rut könyvét. A könyv közel sem olyan visszataszító, mint a neve sejteti. A bírák korában zajló elbeszélés egyik főhősét hívják így, de a beszédes név eredetileg barátnőt ill. felüdülést jelent. S e könyvecskét olvasva valódi felüdülésben lehet részünk, hiszen egy kedves elbeszéléssel van dolgunk, ami a korabeli hétköznapokba enged betekintést. Rut könyve ugyanis egy olyan novella, ami elsősorban nem egy történelmi helyzetet szeretne bemutatni, sokkal inkább a kisember szempontjából nézi az eseményeket. Nem hangzanak el nagy szavak, nem fogalmazódnak meg nagy igazságok. Egy család életének néhány mozzanata pereg le a szemünk előtt. Mivel a történet valószínűleg a Kr.e. V. században keletkezett (mintegy fél évezreddel a bírák kora után), és egyébként sem tartalmaz a korra vonatkozó adatokat, történelmi szempontból nem meríthetünk belőle sokat, csupán néhány szokással ill. joggyakorlattal találkozunk. Vallási kérdésekkel sem találkozunk, csupán néhány vallásos emberrel. A történet azonban nem a vallásukra, hanem sokkal inkább a sorsukra figyel. Éppen ezért elsősorban az irodalom szempontjából érdemes megközelíteni – és elolvasni – ezt a történetet. Éppen ezért következzék Rut könyve, majd lejjebb néhány magyarázat, amik rávilágítanak a kor szokásaira, végül néhány gondolat arról, hogy mit mondhat ez a könyv a 21. század elején a világháló szörfölőinek.
Rut könyve
1 1 A bírák idejében
éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a
feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. 2 Az
embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és
Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és
letelepedtek. 3 Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára
maradt két fiával. 4 Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket
Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. 5
Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is, 6 Noémi egyedül
maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb
földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki
kenyeret. 7 Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két
menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. 8 Noémi azt
mondta a két menyének: "Menjetek, és mindegyiktek térjen vissza anyja
házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek
a megholtakkal és velem. 9 Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj
házában békés otthont találjatok." Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan
zokogtak, 10 és azt felelték: "Nem, hanem visszatérünk veled
együtt népedhez!" 11 "Menjetek haza, lányaim -
biztatta őket Noémi -, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben,
akikhez férjhez mehetnétek? 12 Menjetek haza, lányaim, induljatok!
Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még
remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének, 13
akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen
boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze." 14
Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért
népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott. 15 Erre Noémi azt mondta
neki: "Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te
is, kövesd!" 16 De Rut kérlelte: "Ne kényszeríts rá, hogy
elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel,
letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. 17
Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr
meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól." 18
Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem
folytatta tovább a rábeszélést. 19 Elmentek hát mind a ketten
Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok
kiabáltak: "Noémi az?" 20 De ő azt felelte nekik: "Ne
hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel
töltött el. 21 Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az
Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és
szerencsétlenné tett a Mindenható?" 22 Így tért vissza Noémi és
vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni
kezdték az árpát, mire megérkeztek.
2
1 Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt,
ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták. 2 A
moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezőre kalászt
szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte
neki. 3 El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a
szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech
nemzetségéből. 4 Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az
aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" -
felelték. 5 Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók
fölé rendelt. "Kié ez a fiatalasszony?" 6 Az aratók fölé
rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki
Moáb földjéről jött ide Noémival. 7 Megkérdezte: Szabad tallóznom és
az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltől mostanáig talpon
volt." 8 Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom!
Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz. 9
Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban.
Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda
a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek." 10 Rut
arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az,
hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy
hozzám?" 11 "Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi
mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat,
szülőföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem
tegnap, sem tegnapelőtt. 12 Jutalmazzon meg az Úr azért, amit
tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek
védőszárnyai alatt oltalmat találni ide jöttél." 13
"Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és
jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint
valamelyik szolgálód" - felelte. 14 Evés idején Boász odaszólt
neki: "Gyere ide, egyél ebből a kenyérből és mártsd be falatodat a
borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom
pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle. 15
Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak:
"Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok! 16
Inkább húzgáljatok ki a kévétekből és hullassatok el néhány kalászt, hogy
fölszedhesse s ne szóljatok rá!" 17 Rut egészen estig
tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy
egy mérőnyi árpa. 18 Fogta, és visszament a városba, és megmutatta
anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor
már eleget evett és odaadta neki. 19 Anyósa megkérdezte: "Hol
tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut
elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél
ma dolgoztam, Boásznak hívják." 20 Noémi azt mondta
menyének: "Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől,
sem a holtaktól!" Majd így folytatta: "Az a férfi a rokonunk,
gyámolítóink közé tartozik." 21 Rut erre elmondta anyósának:
"Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!" 22
Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegődj csak
szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak." 23
Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És
továbbra is anyósánál maradt.
3
1 Anyósa, Noémi megkérdezte tőle: "Leányom, ne keressek neked
egy nyugalmas otthont, ahol jól megy majd a sorod? 2 Vagy nem
rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegődtél? Nos, ma este csépeli az árpát
a szérűjén. 3 Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le
a szérűre, de ne ismerjen föl előbb, csak ha befejezte az evést és ivást. 4
Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol alszik. Aztán menj, emeld fel a
lábánál a takarót és feküdj oda. S ő majd megmondja, mit tegyél." 5
"Mindent megteszek, amit mondasz" - felelte Rut. 6 Lement
hát a szérűhöz és megtett mindent, amit anyósa meghagyott neki. 7
Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén
nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és
odafeküdt. 8 Éjféltájban a férfi fázni kezdett. Amikor körülnézett,
észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 "Ki
vagy?" - rivallt rá. "A szolgálód vagyok, Rut - felelte. - Terítsd
köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!" 10
Erre azt mondta: "Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az
utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az első, hiszen nem fiatal férfiak
után futottál, szegény vagy gazdag után. 11 Ne félj hát, leányom!
Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki
tudja, hogy nagyszerű asszony vagy. 12 Hanem igaz ugyan, hogy
gyámolítód vagyok, de van egy másik gyámolítód is, aki közelebbi rokonod, mint
én. 13 Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól
van, váltson. De ha nem vált, akkor - amint igaz, hogy az Úr él - majd én
kiváltalak." 14 Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen
reggelig. Boász fölkelt, mielőtt az egyik ember még fölismerhette a másikat.
Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az
asszony lejött a szérűre." 15 Aztán azt mondta: "Add ide a
kendőt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!" Odatartotta, s beletett
neki hat mérő árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba. 16
Amikor Rut visszaért anyósához, az megkérdezte tőle: "Hogy áll a dolog,
leányom?" Rut elbeszélt mindent, amit a férfi tett érte. 17
Aztán így folytatta: "Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mondván: Nem
térhetsz vissza anyósodhoz üres kézzel." 18 "Légy nyugodt,
lányom - felelte Noémi -, addig is, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Az a
férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja."
4
1 Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a
gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj
le!" A férfi odament és leült. 2 Boász odahívott tíz férfit a
város vénei közül, és így szólt: "Üljetek le!" Leültek. 3
Aztán így szólt a gyámolítóhoz: "Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el
akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé. 4 Azt
gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak
azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani,
hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül
nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem." A férfi azt
válaszolta: "Igen, megváltom!" 5 Boász tehát folytatta:
"Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut
is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az
elhunytnak a neve." 6 A gyámolító azt válaszolta: "Akkor
nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a
jogommal, hisz én nem élhetek." 7 Izraelben régebben az volt a
szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és
odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt. 8
Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: "Szerezd meg te
magadnak", s ezzel levetette saruját. 9 Ezután Boász
kijelentette a véneknek és az egész népnek: "Tanúim vagytok, hogy ami csak
Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből. 10
Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét,
hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt
neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!" 11
A kapunál levő egész nép ráfelelte: "Tanúi vagyunk". A vének pedig
így szóltak: "Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került,
Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és
szerezz magadnak nevet Betlehemben! 12 Utódod által, akit ennek a
fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár
szült Júdának!" 13 Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége
lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön. 14
Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: "Legyen áldott az Úr, aki nem
tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben. 15
Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged,
s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna." 16 Akkor Noémi
fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta. 17 A szomszédasszonyok
nevet is adtak neki. "Noéminak fia született" - mondták -, és
elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.
18 Ez Perec családfája: Perec nemzette Hecront, 19 Hecron nemzette Rámot, Rám nemzette Amminadabot, 20 Amminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Szalmont. 21 Szalmon nemzette Boászt, Boász nemzette Obedet, 22 Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
Néhány magyarázat és gondolat Rut könyvéhez
A történet Betlehemben kezdődik. A város neve magyarul kenyér háza. Az itt megjelenő éhínség különösen is fájdalmas, s ez Isten távollétére utal. Egy zsidó családnak, aki részt kapott a föld ígéretéből, most el kell hagynia az ígéret földjét, és egy szomszédos, ellenséges országban, Moábban kell keresnie a megélhetés lehetőségét. S a csapásoknak ezzel nincs vége: az idegenben a családfő, s a két lány férje is meghalnak. A család férfitagjainak halála az éhhalál szélére sodorta a visszamaradt nőket. Az ókorban ugyanis az özvegyeknek gyakorlatilag semmilyen lehetőségük nem volt arra, hogy fenntartsák magukat. Az édesanya, Noémi (ennek jelentése: kedves, szép) úgy határoz, hogy hazatér. Két menyét megpróbálja rábeszélni a maradásra, ők még férjhez mehetnek otthonukban, s így van esélyük a felemelkedésre. Egyik menye hallgat rá, másik azonban úgy dönt, hogy végérvényesen csatlakozik hozzá: Rut mindenben osztozni akar anyósával: a kiszolgáltatottságban, a vallásában, az otthontalanságban és a hazatérésben. Noémi, aki reménykedve indult el hazájából, most reménytelenül tér oda vissza. Mindent elveszített, a felemelkedés reményét is. Ezért hazaérkezésekor nevet változtat: felveszi a Mara nevet, ami keserűséget jelent.
Ebben a reménytelen és kiúttalan helyzetben Rutnak nem marad más lehetősége, mint a böngészés: az aratáskor elszórt magvak gyűjtögetése. Bár a zsidó jog fenntartotta ezt a jogot a legszegényebb embereknek, nem mindenki nézte jó szemmel földjén az ilyen gyűjtögetőket. Rut így próbál gondoskodni a mindennapi betevő falatról. Mivel Rut egy olyan földre téved, ahol engedik böngészni, Noémi reménye is lassacskán visszatér. Különösen szép, hogy a szántóföld birtokosa, Boász (más fordításokban Boóz vagy Boáz szerepel) elismeri és nagyra értékeli Rut döntését, amivel mindenestül vállalta, hogy egy számára idegen kultúrában verjen gyökeret.
A zsidó jogban a rokonok felelősséggel tartoztak egymás iránt: Az elszegényedett ember földjét ill. vagyonát vissza kellett szerezni, ha valaki özvegyen maradt, arról gondoskodni kellett. Ha pedig egy férfi úgy halt meg, hogy nem született gyermeke, a férfi még nem nős testvérének ill. egyik közeli hozzátartozójának kötelessége volt, hogy feleségül vegye az özvegyet. Az ebből a kapcsolatból származó első utód jogilag a meghalt férfi örököse lett. Az akkori embereknek ugyanis sokkal fontosabb volt, hogy ne haljanak meg utód nélkül, mint nekünk. Az ilyen rokont gyámnak hívták. Mivel Boász Noémi meghalt férjének közeli hozzátartozója volt, ő volt Noémi menyének, Rutnak a gyámja.
Noémi szeretne gondoskodni Rutról. Mivel ismeri a jogot és tudja, hogy Boász rokona, mindent megtesz azért, hogy Boász feleségül vegye Rutot és így biztosítsa számára a biztos megélhetést. Az árpa cséplése általában este történt, amikor enyhe szellő fújt. A kicsépelt árpát feldobták a levegőbe, a szél elfújta a pelyvát, s a szemek leestek a földre. A tolvajok miatt ilyenkor tanácsos volt inkább a mezőn aludni. Ekkor küldi ki Noémi Rutot a mezőre. A betakarás nemcsak a hideg ellen való védelmet jelentett, hanem jelképezte a jogi védelmet is. Amikor tehát Boász betakarja Rutot, ezzel kifejezi azt is, amit utána el is mond: tudomása van gyámságából adódó kötelességeinek és ezeknek eleget is tesz. A könyv egy családfával zárul, amelynek utolsó tagja Dávid király. A zsidóság eddigi történelmében eddig neki sikerült egyedül egységes és sikeres országba tömöríteni honfitársait.
Ezután kerül sor a jogi eljárásra. Akkoriban minden nyilvános és jogi esemény helye a városkapu volt. Itt gyűltek össze a város vezető emberei, akiket véneknek neveztek (akkor is, ha nem voltak feltétlenül idősek). Az ő jelenlétükben kell eldönteni, ki lesz az, aki Noémi férjének, Elimelechnek a földjét örökli, és feleségül veszi Rutot. Az eljárás eredménye Boász és Rut házassága, amit az elbeszélés már nem részletez.
Rut könyve a hazatalálásról szól – két értelemben: Először is Noémi a több éves külföldi kényszertartózkodás után tér haza, ahol először nem találja otthonát. Az emberi kapcsolatok lassú újraszövése segíti őt abban, hogy ismét otthon érezze magát szülőföldjén. S az otthonléthez ma is szükségünk van olyan rokonokra, szomszédokra és barátokra, akik otthonossá teszik lakóhelyünket és környékét.
De nemcsak Noémi, Rut is hazatalál, vagyis hazát, otthont talál Betlehemben. Ő elhagyja saját kultúráját, népét, szokásait, nyelvét, vallását, ünnepeit és hétköznapjait, s elindul egy számára idegen országba. Ebből az országból csak férjét ismerte, aki már meghalt és anyósát. Rajtuk keresztül ismerte és szerette meg ezt az új hazát, ezért képes elhagyni a sajátját. Amikor kivándorol hazájából, hogy elkísérje Noémit, nem a jólétbe, gazdagságba, hanem a létbizonytalanságba indul el. Ez az elindulás azt bizonyítja, hogy a megismert új biztosabb, mint az otthoni jó lehetőségek biztonsága. Hányan indulnak el ma is otthonukból új és jobb lehetőségek reményében más faluba, városba, megyébe, országba, földrészre. S a bizonytalanba való indulás felveti a kérdést: Mi az, ami megtart akkor is, ha az otthon megszokottak majd hiányozni kezdenek? S erre a kérdésre nem válasz a jólét, csak egy olyan (új) otthon, ahol az idegenként érkező megtalálhatja barátait, ismerőseit, kultúráját, vallását, szokásait. Szeretjük a szabadságot, a kötetlenséget, a villámgyors változásokat, de szükségünk van valamire és valakikre, amik és akik megtartanak, akikhez kötődhetünk, nehogy elsodorjon a változás szele.
