Úgy jártunk, mint Scott kapitány a Déli-sarkért való versenyfutásban. Kitűztük a zászlót, de ezzel az egy ponttal minden reális számítás szerint lemaradtunk a legjobb négybe kerülésért folyó versenyfutásban. Az utolsó másodpercig versenyben voltunk. Szó szerint a 60. percben dőlt el, hogy kiénekelték a sajtot a szánkból. Volt erőnk a meccs 59. percében újra kiegyenlíteni és a hátralévő 16 másodpercben elcsípni egy átadást. Annyi füredi meccs hőse, csapatkapitányunk, Pásztor Pista egyedül vihette kapura, még az órára is felnézett, még a vonalat is megnézte, de erős, a jobb felső sarokba tartó labdáját a Fradi szlovák válogatott kapusa ki tudta rúgni. Ezzel szertefoszlottak a reményeink. Nagyon közel kerültünk a bravúrhoz, hogy egy ilyen rövid paddal rendelkező kiscsapatként, a legjobb négy között legyünk. Úgy végzünk az ötödik helyen, hogy csak egy paraszthajszál választ majd el minket a bravúrtól.
Bosszantó, de felemelő is egyben.
Pista lövésén múlott, de nem Pista lövésén ment el a bravúr. Elment, mert kihagytunk öt ziccert. Elment, mert egy félidőnyi előnyt adtunk a vendégeknek. Elment, mert az első játékrész végén 11 percig nem lőttünk gólt. Elment, mert csak a második játékrészre állt össze igazán az a sokszor megcsodált fantasztikus füredi védekezés. Elment, mert a meccs elején tanácstalanul támadtunk. Elment, mert a fáradó Fradi ellen sem bírhattuk ki, hogy az 50. percben az egyik-, majd az 54. percben a másik hármas védőnket pirosozták ki. Elment, mert azt nem lehet kibírni, hogy 10 hetest ítélnek ellenünk, míg mi, csak egyet dobhatunk. Elment, mert egy ennyire kiegyensúlyozott erőket felvonultató találkozón hat perccel többet kellett hátrányban játszanunk. Elment, mert egy rendkívül rossz felfogású játékvezetés széttördelte a meccset, főszereplővé lépett elő a játék alázatos kiszolgálása helyett.
Elment a lehetőség, de a füredi szurkolókkal együtt csak megtapsolni tudjuk a Csapatot és Mesterét. Alkottak, felzárkóztak az élmezőny közvetlen közelébe, sőt ennél is feljebb. Ezt a Csapatot lehet szeretni, ezt a Csapatot szeretni kell. Értük érdemes meccsre járni, őket el kell kísérni idegenbe is. Csak köszönettel tartozunk nekik és a hátralévő fordulókban, a rájátszás meccsein a győzelembe fogjuk Őket drukkolni!
Férfi kézilabda NB I, 22. forduló:
Balatonfüredi KSE–Celebi-FTC 23:23 (9:13)
Balatonfüred, 700 néző. Vezette: Dobrovits, Tájok.
Balatonfüred: Szatmári – Tombor 2, Lelkes 2, Szöllősi 3, Kovács Gy., Sandrk 7, Pásztor 4 (1). Csere: SZABÓ T. (kapus), Németh L. 1, Salamon 3, Kis Á. 1, Ivanov. Edző: Sótonyi László.
FTC: PAUL – Bendó 3, KOS 10 (9), Bakos 1, Czina, Mazák 2, Buday 2. Csere: Perger (kapus), KELECSEVICS 4, Németh T. 1, Török, Tamási, Wieszt, Kovács Á. Edző: Vladan Matic.
Az eredmény alakulása. 4. p.: 0:2. 10. p.: 3:2. 16. p.: 6:5. 19. p.: 8:7. 28. p.: 8:12. 36. p.: 11:13. 44. p.: 15:16. 53. p.: 20:19. 56. p.: 22:21. 59. p.: 22:23.
Kiállítások: 16 (közte 1 kizárás) ill. 10 perc.
Hétméteresek: 1/1, ill. 10/9.
Edzői nyilatkozatok
Sótonyi László: – Az első félidő hajráját átaludtuk, de utána hősiesen küzdöttünk, és közel álltunk a győzelemhez.
Vladan Matic: – Paul bravúros védése az utolsó pillanatban pontot ért. Le a kalappal mindkét csapat előtt, a játékosok maximumot nyújtottak. A döntetlen igazságos.
